(dr. Dénes László)

Nyomtatóbarát változat

Olvastam a Beszélő 1991. május 11-i számában dr. Grósz György sorait.

A teljesség igénye nélkül szabad legyen néhányat felidéznem:

1. Grósz doktor: A nyilatkozat szerint „a körzeti orvosok kiszolgáltatottnak érezték magukat, az egyre bizonytalanabbá váló viszonyok veszélyeztették az alapellátást is”.

Az eredeti szöveg: „a körzeti orvosok már a régi szisztémában is eléggé kiszolgáltatottaknak érezték magukat. A tanácsi rendszer felbomlásával egyre bizonytalanabbá váló viszonyok veszélyeztették az egészségügyi alapellátást is. Ezért jött létre – szakmai és érdekvédelmi szervként – a Kollégium.”

2. Grósz doktor: „A nyilatkozat másik vonulata, miszerint az önkormányzatnak feladata ugyan az alapellátás biztosítása, de ezzel nem járhat együtt az egészségügy pénzeszközeivel és személyi állományával kapcsolatos hatáskör, a logikának olyan szférájába vezet, amely nehezen követhető.”

Az eredeti szöveg: „a kerületi önkormányzatok fogják feladatul kapni területükön az egészségügyi alapellátás biztosítását, s ezzel teljesen egyetértek. Itt azonban feladatról van szó, s nem arról, hogy az önkormányzat szabad kezet kapjon az egészségügy pénzeszközei és személyi állománya fölötti rendelkezésre.” Megítélésem szerint a „hatáskör” és a „szabad kéz” egészen mást jelentő két meghatározás, amit nem célszerű összemosni, mint ahogy én is megkülönböztettem a „döntési jogot”, amit a január 3-i határozatban sérelmesnek éreztem, az „egyetértési jog”-tól, amit természetesnek tartva, nem is említettem!

3. Grósz doktor: A nyilatkozatnak az a kitétele, amely szerint az önkormányzat idézett határozata alapján „az önkormányzat párttúlsúlya, pillanatnyi érdeke, ideológiája vagy demagógiája rányomja majd bélyegét az egészségügy intézményi és személyi struktúrájára”, olyan nemtelen vád és gyanúsítás, amit még visszautasítani is az önkormányzathoz méltatlannak ítéltek. (Kik?)

Az eredeti szövegben kiemelten! – dőlt betűkkel szedve, a „mindenkori önkormányzat” stb. szerepel, ami ismét egészen mást jelent.

S ha ez „nemtelen vád”, „gyanúsítás” így, a „mindenkori” kitételt is beleértve, akkor megkérdezném, hogyan és milyen garanciát tud adni Szabó Miklós alpolgármester úr és dr. Grósz György, a SZEB elnöke, hogy ha náluk nem is, esetleg az őket követő önkormányzatok bármelyikénél nem következhet be a fent említett helyzet?!

Talán az elmúlt negyven-egynéhány év után és a jelenlegi pártharcok tükrében nem kellene rossz néven venni, ha még a demokratikus módon választott vezetők ígérete, fogadalma, esküje mellett és akár helyett is, szívesen látnánk legalább az egészségügyben olyan struktúrát, amely egyes jelenlegi vezetők minden kétséget kizáróan becsületes szándéka mellett, már felépítésében is intézményesített garanciát jelentene a pártérdekektől független, hatékony működést illetően.

És még valamit: sem Szabó Miklós alpolgármester „megdöbbenése”, sem dr. Grósz György azon kijelentése után, hogy „enyhe kifejezéssel élve – téves megállapítások”-at tartalmazott nyilatkozatom, nem következett semmi konkrétum, hogy hol, miben tévedtem.

Ami pedig a kerület egészségügyében mutatkozó „ellenségesnek is nevezhető – súlyos diszharmóniát” illeti, az abból adódott, hogy a volt intézményi vezetés néhány kedvezményezettje szándékainkat félreértve, pozícióját féltve, a legképtelenebb „információkkal” tájékoztatta félre a kerületi helyzetet és a körzeti orvosokat nem ismerő önkormányzati képviselőket, mérgezve így az említettek viszonyát. Ennélfogva igencsak csúsztatásnak érzem, ha bárki megpróbálja ennek felelősségét a körzeti orvosokra vagy rám áthárítani!

Végül: köszönöm dr. Donáth Ferenc úr (HVG) és a szerkesztőség reflexióját, amelyek megnyugtattak abban a vonatkozásban, hogy nem „holt problémákkal” terheltem a témában érdekeltek figyelmét.

Tisztelettel:
dr. Dénes László

A lovagiasság szabályai szerint helyt adunk Dénes dr. viszontriposztjának, de ezzel a vitát a BESZÉLŐ hasábjain berekesztjük.


A szerk.

• Visszabeszélő