Skip to main content

[Olvasói levél és szerkesztőségi megjegyzés]

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Virrasztó László: Hepi-televízió (Beszélő, 1991. 20. szám)


Tisztelt Szerkesztőség!

A Beszélő május 18-i számának utolsó oldalán a szerző csípős gúnnyal illeti – többek között – a Tv-Híradó és a Hét főszerkesztőjét, Pálfy G. Istvánt. Idézi Pálfy kijelentését, hogy egy „objektív, tényekre alapozott vizsgálat most már azt tudja megállapítani, hogy több volt a (taxis)blokádpárti megnyilatkozás a Tv-Híradóban, mint a blokádellenes”. A Beszélő szerzőjének kommentárja: „Barátaink a hídfőtorlaszoknál! Hogy ennek most kell kiderülnie!”

Nem most kell kiderülnie. Röviddel a válság után a Magyar Televízió elnöke több céget illetve egyéni szakértőt is felkért a blokádidőszak műsorainak elemzésére. Az egyik elemzést Fischer György és e sorok írója készítette. „Televízió a barikádokon!” címen olvasható a Telehír (a televízió dolgozóinak lapja) idei márciusi számának mellékleteként, és a Beszélő szerkesztőségének is rendelkezésére állt. Nem tudom, Pálfy ránk hivatkozott-e vagy kollégáinkra, mindenesetre állítása megfelel a tényeknek. Idézem adatainkat:

„Az állásfoglalást tartalmazó megszólalásokon belül, az ismétléseket is beszámítva, 38 százalék volt egyértelműen blokádpárti, 30 százalék pedig fenntartások nélkül kormánypárti, azok aránya, akik a megmozdulás céljával egyetértettek, de a demonstráció adott formáját elvetették, 4 százalék volt. Olyan véleményt, amely az áremelés tényét elfogadta, viszont az előkészítés hiányosságait kárhoztatta (ez volt péntek estétől az MDF-elnökség álláspontja), a megszólalások mindössze 2 százalékában regisztráltunk. A megszólalások 16 százalékában a megszólaló a konfliktusban érdekelt mindkét fél álláspontjában látott akceptálható elemet. Végül a megszólalások 10 százaléka olyan volt, hogy – bár a megszólaló a határozott véleménymondás szándékával nyilatkozott – mégsem volt eldönthető, mi is a véleménye.”

Vajon most megvédtem Pálfyt a Beszélővel szemben? Nem az volt a célom. Aminthogy nem is támadom Pálfyt akkor, amikor leszögezem: igencsak egyoldalú kiemelés volt részéről a taxisblokád televíziós bemutatásának bonyolult problémáit egyetlen számsorra egyszerűsíteni. Tanulmányunkban részletesen tárgyaltuk például a Tv-Híradó hagyományos formai elemeinek elhagyását, a riporteri magatartási normák átalakulását, a vágatlan anyagok adásba kerülését, az eligazító-értelmező elemzés hiányát, egyes műsorvezetők és riporterek elképesztő elfogultságát, általában a szélsőséges, konfrontációs elemek előtérbe kerülését. A Beszélő „barátai a hídfőtorlaszoknál” bizonyára az ilyenfajta mozzanatok hatására érezték úgy, hogy a Tv-Híradó a másik oldalt pártolja.

Végül hadd adjak hangot egy szomorúságnak és egy hiányérzetnek. Szomorú vagyok, mert számomra a fenti statisztikában nem a 38 százalék és 30 százalék (vagy fordítva) az érdekes, hanem a 4 százalék és a 2 százalék, azaz az árnyalt, mérsékelt vélemények elképesztően csekély aránya. (Ez akkor is nagyon kevés, ha a 16 százalék is-is-t is idevesszük.) Ennyire elragadták volna a szélsőségek a hazai polgárokat? Vagy hangokat? Akár így volt, akár úgy – van ok a szomorúságra.

Hiányérzetem pedig azért van, mert szinte nincs is fórum, ahol a politikai feszültségekkel súlyosan terhelt televíziós problémáit minden érdekelt jelenlétében, emberi hangon, elemző módon, vádak és önigazolások nélkül a szakmai tisztesség és alaposság jegyében lehetne megtárgyalni. Tudom, hogy a Beszélő nem televíziós szakmai fórum, de én a maró gúnyt vagy az iróniát is jobban élvezném, ha az nem az elemzés helyett, hanem amellett jelentkezne.

Szekfű András
szociológus



Nem gondolom, hogy Szekfű András akár csöppnyit is élvezte volna az említett iróniát. Akkor ugyanis észrevette volna, hogy a három kommentált árva mondatban a „maró gúny” egy olyan kommunikátori magatartásnak szólt, amely eredeti (antik) értelemben ironikus, azaz kettős: egyszerre akarja a kormánypártiság és az objektivitás látszatát kelteni.

Az irónia nem elemzés helyett, hanem e felemás attitűd ellenében született. Vagy azt gondolja Szekfű András, hogy minden ironikus megjegyzés mellé komplex analízist kell állítani?

Amúgy örülök a szaporodó objektív elemzéseknek. Ám félő, hogy „barátaink a hídfőtorlaszoknál” továbbra sem olvasnak zártkörű tévéújságokat. Mi több, az is előfordulhat, hogy A Hét című műsort is többen látják, mint a Beszélőt.


Virrasztó László






















Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon