Skip to main content

[Olvasói levél, szerkesztőségi válasz]

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
(Beszélgetés Bulányi Györggyel – megjelent a Beszélő, 1990. május 12-i számában)


Helyreigazítást kérek

Nem vagyok lapjuk állandó olvasója, ez évi 18. számuk azonban a kezembe került, átfutottam, majd többek közt a Bulányi úrral készült interjút elolvastam. Bulányi úr kijelentései közül csak eggyel óhajtok foglalkozni, melyről biztosan tudom, hogy nem a tényeknek megfelelő, egyéb kijelentéseit értékeljék mások, akik ügyeiben járatosabbak.

Ezt mondja Bulányi úr: „Pedig az MDF-ben… ott van a piarista diákszövetség…” Nos, a Magyar Piarista Diákszövetségnek alapításától kezdve tagja vagyok, alapító nyilatkozatát, Alapszabályát tanulmányoztam, és nyugodt szívvel kijelenthetem, hogy ezekben semmilyen politikai szervezet vagy párt nincs megemlítve. A tagfelvételhez nem kell MDF-tagság, elegendő egy tanév elvégzése valamelyik piarista gimnáziumban (így lehet, hogy a t. Szerkesztőség egyik-másik tagja is lehetne tagtársam). Rendezvényeinken, közgyűlésünkön nem folyt propaganda egyik párt irányában sem, sőt nemegyszer találkoztam tagtárssal, aki SZDSZ-jelvényt viselt. (Egyébként csak a piarista jelvényt láttam.) Bizonyára számosan tagjai diákszövetségünk közül valamelyik pártnak, de a diákszövetségen belül ez nem téma.

Dr. Antall József, az MDF elnöke, valóban ügyvezető alelnöke volt a diákszövetségnek, ám amikor megválasztottuk, ő akkor a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum igazgatója volt. Április végi közgyűlésünkön, miután a két közgyűlés közt az MDF elnöke lett, sőt várható volt miniszterelnöki megbízása, ügyvezető alelnöki megbízatása alól felmentettük, igaz, közfelkiáltással díszelnöknek megválasztottuk.

Ami még a diákszövetséget illeti, először 1923-ban alakult Magyarországon (úgy emlékszem, Vácott) piarista diákszövetség, amikor még nem volt MDF (igaz, SZDSZ sem).

Magam sem vagyok MDF-tag, MSZMP-tag sem voltam.

Kérem a helyreigazítás közlését lapukban.

Budapest, 1990. május 14.

dr. Szabó András




A politika iránt érdeklődők előtt nem titok a Piarista Diákok Szövetsége és az MDF közötti kapcsolat. Kapocs pl. Antall József, aki maga tartotta fontosnak megemlíteni a Szövetségben való szerepét a HVG-nek adott nyilatkozatában.

Úgy gondoljuk, hogy Bulányi Györgyöt nincs miért helyreigazítania e kérdésben az Elnök úrnak.

Mindazonáltal tisztelettel tudomásul vesszük, hogy formalizált viszony nincs a két szervezet között – nem is gondoltuk másképp. Az informális szálakat pedig mi sem illusztrálja jobban, mint hogy Antall úr kormányában legalább három miniszterjelölt volt piarista diák. Surján László (HVG, 1990. április 28., portré) Balsai István és Keresztes K. Sándor. (Ha a Parlamenti Almanach című kiadvány életrajzi adatai hitelesek.) Más miniszter jelöltekről, pl. Rabár Ferencről nem tudjuk biztosan, hogy a piaristákhoz jártak-e. A Parlament folyosóin ezt beszélik. Nem tilos!




A Bulányi Györggyel készített interjú nyomán szerkesztőségünk nemcsak dr. Szabó úrtól kapott levelet, hanem dr. Szeifert Ferenc plébános úrtól is. Mivel ő nem közlésre szánta levelét, csak a benne foglalt – jogos – kifogással egyetértve igyekszünk jóvá tenni hibánkat. Tehát: nem a Bulányi-interjú előkéjében említett Élet és Irodalom-cikk használta a „bolsevik” kifejezést Bulányira, hanem az interjúkészítő és előkeíró foglalta össze ezzel a szóval Szeifert Ferenc És-beli cikkének mondanivalóját. Hogy jogosan vagy rosszindulatúan túlozva, azt olvasóink maguk is eldönthetik, ha most – pótlólag – megadjuk a pontos hivatkozást: Báránybőrbe bújt farkas, vagy jó Pásztor? Élet és Irodalom, XXXIV. évfolyam, 18. sz., 1990. május 4., 4. oldal.

Megkövetem a plébános urat.




Sajnos további bajok is voltak ezzel az interjúval. Figyelmetlenségünk folytán BORKEN helyett BERHEN-t, DISTINKCIÓ helyett DISTRIKCIÓ-t hagytunk a szövegben.


Solt Ottilia


































Hivatkozott cikkek

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon