Skip to main content

[Szerkesztőségi megjegyzés]

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


A Beszélőhöz folyamatosan és örvendetesen áradó leveleket olvasván, de sűrűn találkozván a politizáló, közvélemény-formáló és -hordozó polgártársainkkal is, nem ért váratlanul a múlt heti számunkat követő levéláradat.

Főképpen Tamás Gáspár Miklóst és engem elítélő, némelykor gyalázó, az SZDSZ-t a mi népszerűtlen álláspontunktól féltő levelek jöttek.

Engedjék meg a levélírók és lapunknak azok az olvasói, akik ugyan nem írtak, de szintén elítélik álláspontunkat, hogy megkérjem őket: olvassák pontosan a szövegeket, minél több ellenérzés ébred bennük, annál inkább! Talán eloszlik a félreértés: nem védjük a közbizonytalanságot, egyáltalában nem kívánjuk, hogy az utcákon, a házakban ne érezhesse magát biztonságban a békés polgár. A bűnelkövetők hatástalanítását azonban a jogállam által ellenőrzött erőszak keretei között képzeljük el. Többek között a rendőrség becsületének helyreállítása érdekében. Egyik cikk sem a közrendőrt bántotta, hanem a rendőrség politikai és szakmai irányítását. Az a rendőrség, amelyik mindenféle törvényszegésre és az állomány testi épségét veszélyeztető törvényellenes magatartásra halálos lövésekkel tud csak válaszolni, és ezt „szabad” neki, vagyis úgy jár el, ahogyan csak különösen veszélyes, emberéletek sokaságát fenyegető terroristákkal lehet, holott a tényleges helyzetek ettől nagyon-nagyon messze vannak, az a rendőrség szakmailag, etikailag, jogilag csődöt mondott. Ez az állapot sem a rendőröknek, sem az „embereknek” nem elfogadható. Az élet megint szomorú tanítómesterünk: gondolkodjanak el vitapartnereink a bérgyilkos kommandósokon. Nem hasonlókat prófétáltam?






Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon