Solt Ottilia

Nyomtatóbarát változat

A Beszélőhöz folyamatosan és örvendetesen áradó leveleket olvasván, de sűrűn találkozván a politizáló, közvélemény-formáló és -hordozó polgártársainkkal is, nem ért váratlanul a múlt heti számunkat követő levéláradat.

Főképpen Tamás Gáspár Miklóst és engem elítélő, némelykor gyalázó, az SZDSZ-t a mi népszerűtlen álláspontunktól féltő levelek jöttek.

Engedjék meg a levélírók és lapunknak azok az olvasói, akik ugyan nem írtak, de szintén elítélik álláspontunkat, hogy megkérjem őket: olvassák pontosan a szövegeket, minél több ellenérzés ébred bennük, annál inkább! Talán eloszlik a félreértés: nem védjük a közbizonytalanságot, egyáltalában nem kívánjuk, hogy az utcákon, a házakban ne érezhesse magát biztonságban a békés polgár. A bűnelkövetők hatástalanítását azonban a jogállam által ellenőrzött erőszak keretei között képzeljük el. Többek között a rendőrség becsületének helyreállítása érdekében. Egyik cikk sem a közrendőrt bántotta, hanem a rendőrség politikai és szakmai irányítását. Az a rendőrség, amelyik mindenféle törvényszegésre és az állomány testi épségét veszélyeztető törvényellenes magatartásra halálos lövésekkel tud csak válaszolni, és ezt „szabad” neki, vagyis úgy jár el, ahogyan csak különösen veszélyes, emberéletek sokaságát fenyegető terroristákkal lehet, holott a tényleges helyzetek ettől nagyon-nagyon messze vannak, az a rendőrség szakmailag, etikailag, jogilag csődöt mondott. Ez az állapot sem a rendőröknek, sem az „embereknek” nem elfogadható. Az élet megint szomorú tanítómesterünk: gondolkodjanak el vitapartnereink a bérgyilkos kommandósokon. Nem hasonlókat prófétáltam?

• Visszabeszélő