Skip to main content

Tisztelt Szerkesztőség!

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


A Hadtörténelmi Levéltár igazgatójaként meghökkenve olvasom a Beszélő 1990. augusztus 25-i számában a 18. oldalon, miszerint Berki Mihály vezérőrnagy 1956-os kutatásai befejeztével „a levéltár parancsnokának kívánságára a száraz tényismertetéshez hozzábiggyeszti az ellenforradalom hivatalos értékelésének szövegét”. Ez a képtelen állítás az alábbiakkal (is) cáfolható:

A Hadtörténelmi Levéltár országos hatáskörrel gyűjti a magyar katonai szervek iratait és általában a magyar hadtörténet írásos emlékeit. Vezetője (1988. december 1-jétől az alulírott őrnagy) a katonai hierarchiában fényévnyi távolságra van egy tábornoktól. (Még ha az nyugállományú is.) Egy civil hajlamos csak öt betű előnyt adni a vezérőrnagynak egy őrnaggyal szemben. Valójában az érintettek közötti rendfokozati, beosztásbeli és életkorból adódó különbség egyszerűen kizárja (mondani is fölösleges, hogy kinek a részéről) befolyásoló szerepnek akár a feltételezését is.

A cikket jegyző (kőszeg) – minden bizonnyal jóhiszemű – félreértését valószínűleg az okozta, hogy a Hadtörténeti Intézet és Múzeum jogelődei az 1955-ig egymástól független Honvéd Levéltár és a Hadtörténeti Múzeum voltak. Azóta a Hadtörténelmi Levéltár önálló jogi személyként ugyan, de a Hadtörténeti Intézet és Múzeum tábornok parancsnokának (1984 óta főigazgatójának) alárendeltségébe tartozik.

Budapest, 1990. szeptember 3.

Tisztelettel:










Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon