Skip to main content

Szellemi honvédelem

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Szabó Zoltán írásainak első kötete


Néhány héttel ezelőtt jelent meg Washingtonban, az Occidental Press kiadásában Szellemi honvédelem címmel Szabó Zoltán összegyűjtött írásainak első kötete. „Szabó Zoltán életműsorozatát indítjuk útjára – írja a bevezetésben a két szerkesztő, Kenedi János és a Washingtonban élő András Sándor. Majd így folytatják: Az út nem ígérkezik kevésbé nehéznek, mint amelyen eddig haladt – pontosabban nem haladt – Szabó Zoltán munkássága az olvasó felé 1946 után. 34 éves koráig 7 önálló könyvet, 3 antológiát és több mint 2000 oldal terjedelmű cikket jelentetett meg különféle lapokban. És 34 éves kora után? A rá következő 38 év alatt kevesebbet nem írt, mint annak előtte, de élete felezőpontjától jórészt cserbenhagyta a könyvkiadás. Amint átlépte a krisztusi kor határát, szavainak jelentős része pusztába kiáltott szó maradt. Rádió sugározta, levegő elnyelte.” Idézet vége.

A két szerkesztő tíz kötetben kívánja egybegyűjteni Szabó Zoltán írásait. Az első két kötet, a Szellemi honvédelem azokat a cikkeket tartalmazza, amelyeket az író a Magyar Nemzetben tett közzé 1939 és 1944 között. A harmadik, negyedik és ötödik kötet Hazugság nélkül címmel összes többi publicisztikáját foglalja magában az 1932 és 1948 közötti időszakból. A hatodik kötet címe: Nép, nemzet, magyarság. Ez a befejezetlen kézirat az emigráció éveiben született. A hetedik kötet – Forradalom  az 1956-ról szóló kiadott és kiadatlan írásokat közli, valamint az 1944–45-ről szóló, Korszakváltás című emlékiratot. A nyolcadik és a kilencedik kötet Nyugati jegyzetek. A tizedik kötet címe: Útinaplók. E kötetben kerül közlésre az emlékezetes Szerelmes földrajz, valamint a Vaskapun túl, az Angliai vázlatkönyv és egy New Yorkról szóló kiadatlan kézirat.

A Szellemi honvédelemmel indul tehát az életmű kiadása. E cikksorozatnak és az azonos című rovatnak is megvan a maga története, amelyről Vásárhelyi Miklós számolt be a Jel-Kép 1981. évi 4. számában. 1938 márciusában vonult be Hitler Ausztriába. E dátum fordulópontot jelentett a 25 éves Szabó Zoltán életében. A tardi helyzet és a Cifra nyomorúság írója addig társadalomkutató volt, az észak-magyarországi parasztság, munkásság és középosztály társadalmi viszonyainak és magatartástípusainak ábrázolója, egyben az ország minden kizsákmányolt rétegét kielégítő társadalmi reform sürgetője. Most a nemzetet fenyegető halálos veszély került előtérbe. Alapfelismerését így fogalmazta meg az író: „A becsületes magyar 1938 márciusában a forradalmas népkövetelés állapotából a szabadságharcos nemzetvédelem állapotába jutott.” A következő években ez a felismerés diktálta leírt szavait. A halálos veszélynek csak egyik fele volt a Lajta másik oldalán álló német hadsereg, másik fele az ország lelki állapota. A középosztály és a munkásság többsége németbarát volt, bizonyosra vette Hitler világháborús győzelmét, tőle várta a határok revízióját, és az ország belső életét is német mintára akarta átalakítani. Csak kevesen akarták védeni a magyar függetlenséget, csak kevesen gondolták úgy, hogy a németbarát politika és a nácik utánzása újabb belső és külső katasztrófába sodorja a nemzetet.

A forradalmas író e helyzetben azt látta a legsürgetőbbnek és legfontosabbnak, hogy a magyart kell felébreszteni a magyarban. Már 1939 áprilisában lelki mozgósításról írt a Magyar Nemzetben: Diagnózisként Adyt idézte: „Most alszik a magyar a magyarban.” Orvosságként Berzsenyit: „Ébreszd fel alvó nemzeti lelkedet!” Saját diagnózisát így fogalmazta: „A magyarságot már esztendők óta két válság rázza, az egyik válság testi, és a társadalomban zajlik. Magyarjaink balítéletei, eszméik magyartalansága jelzik. Parasztjainkat elmulasztottuk jólétbe emelni egyrészt, s magyarjainkban romlik a magyarság másrészt. A képlet kísértetiesen mohácsi.” A cikk második passzusának alcíme: „Magyarosítani a magyarokat.” Itt olvasom: „odáig jutottunk, hogy középosztályunk jelentős részének már a nacionalizmusa sem volt magyar »Ihon a veszedelem, ihon az emésztő tűz!« –mondhatnánk Zrínyivel.” E sorok mai olvasójának gondolnia kell arra, hogy akkoriban Magyarország a hitleri Németország szövetségese volt, és cenzúra őrködött azon, hogy magyar újságok német érzékenységet ne sértsenek. Kiegészítendők tehát a mondatok. A nem magyar nacionalizmus német nacionalizmus, az emésztő tűz, a veszedelem német veszedelem. Zrínyi pátosza után Széchenyi programját idézte a cikk. Ő ugyanis „magyarosítani a magyarokat akarta.” Mert, vonta le a tanulságot Szabó Zoltán, „egy nemzet nem akkor jut a végső veszélyek partjaira, ha sokan fenyegetik, hanem akkor, ha elveszti önmagát… Ma sokakban ez történt. S itt láthatjuk azt a tennivalót, ami ma a legelső s talán a legfontosabb… magyarságában óvni a magyarságot, s ha valamiért, ezért kellene fegyverbe állni fénylő szavakkal. Ezt értem »lelki mozgósítás« alatt. Mozgósítani kellene a lelkekben azt, ami magyar.” A cikk befejező részében az író meg is jelölte a lelki mozgósítás feladatait. Az írók és újságírók feladata: „kiásni a szebb és teljesebb magyarság forrásait, megmutatni a magyart a történelemben, a magyart az irodalomban, a magyart a magatartásban, s megmutatni helyünket Európa többi népei között.”

Már e cikkben készen állt a szellemi honvédelem terve, az elnevezés nélkül. Ez utóbbi két hónap múlva, júniusban érkezett Svájcból. A Magyar Nemzet berni tudósítója, Katona Jenő adott hírt arról, hogy Svájc huszonkét kantonja törvényt fogadott el a szellemi felfegyverkezésről, az ország történelmének és a demokratikus értékeknek tanfolyamokon való oktatásáról. A példa ihlető volt. A lap június 18-i számában, a „Jámbor szándék” című cikkben mondta ki és bizonyította az író a szellemi honvédelem szükségességét, a következő vasárnapon adta elő e belső honvédelem tervét, és a harmadik vasárnapon sorolta föl ennek néhány eszközét. A negyedik vasárnapon, július 9-én indult útjára a rovat, amely nem volt más, mint a nemzeti múlt breviáriuma és képeskönyve. A rosszabbodó politikai helyzet miatt nem sokáig maradhatott meg, de az író Magyar Nemzet-beli cikkei a lap fennállásáig, 1944 márciusáig a szellemi honvédelem jegyében íródtak.

A kezemben lévő szép kiállítású könyv azonban csak a cikkek felét, az 1941. június 15-ig írottakat tartalmazza. Nem a Szellemi honvédelem jelent meg, hanem csak annak első kötete. Annál fájdalmasabb ez, mivel az összegyűjtött anyag 1984-ben jutott el a kiadóhoz. Hat évnek kellett ahhoz eltelnie, hogy az első kötet napvilágot lásson. Vajon hány évet kell várnunk a másodikra? És az életműsorozat többi kötetére?












Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon