Skip to main content

Kemény István

Janky Béla, Kemény István: Késésben és lemaradóban

A cigányok és az iskola 2003-ban


Írásunkban összegezzük a 2003 februárjában és márciusában a magyarországi cigány lakosság körében végzett kutatásunknak a romák iskolai végzettségére és előmenetelére vonatkozó eredményeit, és megvilágítjuk, milyen okok játszanak közre abban, hogy a magyarországi cigányok oktatási hátrányai nem csökkentek, egyes területeken egyenesen nőttek.[1]

A korábbi, 1971-es és 1993-as vizsgálatok során a cigány népesség két százalékát vizsgáltuk reprezentatív alapon. A 2003.


Janky Béla, Kemény István: Települési és lakásviszonyok


2003 februárjában és márciusában felmérést végeztünk a magyarországi cigány lakosság körében. A korábbi, 1971-es és 1993-as vizsgálatok során a cigány népesség két százalékát vizsgáltuk reprezentatív alapon.

A 2003. évi felmérésben csak egyszázalékos reprezentatív minta kiválasztására volt módunk. Ezért ez a felmérés pontatlanabb, mint a tíz évvel ezelőtti volt. A pontosságot egy másik tényező is korlátozta. Az 1993-as felmérésben a minta elkészítésénél az 1992.


Janky Béla, Kemény István: A 2003. évi cigány felmérésről

Népesedési, nyelvhasználati és nemzetiségi adatok


2003 februárjában és márciusában felmérést végeztünk a magyarországi cigány lakosság körében. A korábbi, 1971-es és 1993-as vizsgálatok során a cigány népesség 2%-át vizsgáltuk reprezentatív alapon. 1971-ben 320 ezer fő körülire, 1993-ban 468 ezer körülire becsültük a cigányok számát. Más, körültekintőbb fogalmazásban azt mondhatjuk, hogy 1971-ben 270 ezer és 370 ezer, 1993-ban 420 ezer és 520 ezer között volt a cigányok száma.

A 2003. évi felmérésben csak 1 százalékos reprezentatív minta kiválasztására volt módunk.


Kemény István: Az égi és a földi szál

Háy János Xanadujáról


1.



„A tenger olyan volt, mint a kenőcs, apró hullámai falták a napot... Mintha aranypénzek pattognának a vízen. A velencei kereskedőket... ez hajtja újabb és újabb utakra, ez a pénzpattogás. Mikor hazaérnek, a megszerzett vagyont egy nagy kék bársonyra szórják, döntik a zsákokból az aranytallérokat a többi mellé, s odahívják az asszonyt is.



– No, hasonlít már? – kérdezik ijedten, de az asszony csak legyint:


– Hát nem látod, az a sarka még csupa kék.”


2.


Mi az, érett férfinak lenni ma, Magyarországon?



Kemény István: A romák és az iskola


Az iskola irányába az első lépéseket a múlt század végén és ennek a századnak az elején tették meg a romák, jobban mondva a romák egyes csoportjai. A múlt század végén a roma gyerekek 31 százaléka járt iskolába, ezen belül a romungró gyerekek közül 40 százalék, az oláh cigány gyerekek közül tíz százalék, a beás gyerekek közül senki sem. Utóbbiak nem is járhattak, mert erdei telepeken éltek, a falvaktól olyan távol, hogy nem is juthattak el az iskolába, arról nem is szólva, hogy nem tudtak magyarul.

Kemény István: A területi elv


Komolyhon novembere mögött még
ott barnállik ugyanennek októbere is
meleg szellőivel, öregasszonyaival,
öt-hat bozontos bástyájával,
erdejével, tanácskozó állatkáival.

Hideg van, leesnek az esők,
a pillantások, az utolsó gyümölcsök
és két fázós kéz is a billentyűkre
idő, azaz karácsony előtt.

    Gondoltál arra már, hogy Komolyhon tartomány
    a mi kamránk? Hogy minden itt van, az
    erdők éppúgy, mint az Advent?













Kemény István: A jobbik én

Háy János verseiről


Háy Jánosnak Istenek címmel jelent meg verseskönyve nemrég. Vidám és nehéz, komoly és könnyű versekkel. Szeretem Háy János verseit, kedvet akarok csinálni hozzájuk. Meg akarom mutatni, hogyan kell használni őket. És ebben a pillanatban, amikor leírom a használni kifejezést, megállás. Verseket használni. Mi íratta ezt le? Nyilván a jogos félelem, hogy az írott költészetnek kb. 2000-rel vége lesz, hacsak be nem tudja bizonyítani, hogy szükség van rá. Hogy használható. (Különben lesz helyette más. Zenés műfajok, képi műfajok, rap-ek és klipek.

Kemény István: Szia, Atilla!

Nagy Atilla Kristóf emlékére


Rossz helyre temetünk, tudom. A te sírodnak valahol bent kéne lennie a városban, a Moszkva tér aszfaltja alatt vagy egy kocsma falában, nem tudom, hol. Ahol élők vannak, akik ennek a városnak az életét élik. Ott várják egymást, beszélgetnek, isznak, gördeszkáznak a sírodon. A feliratot te magad kellett volna kitaláld. Valami olyasmi lenne, ami cinikus, durva, szellemes, frivol és mégis otthonos. Ami hozzásegítené az élőket ahhoz, hogy jobban viseljék a halál tudatát. Mi van? Itt vagytok már megint? Mentek bulizni? Na jó. Én maradok.

Kemény István: Egy úr


Mondj egy udvart. Egy titkot.

Kemény István: Előszó


Ha rendszert akarunk változtatni, magától értetődik, hogy meg akarjuk változtatni a rendszer egyik részét, az egészségügyet is. Annál is inkább, mert azt az alrendszert már korábban bírálták, és azok is, akik az egész rendszert lényegében megváltoztathatatlannak ítélték. Most mégis azt tapasztaljuk, hogy az egészségügy megváltoztatása a vártnál nehezebb feladat, jóval nehezebb, mint például a politikai rendszeré.

Az egyik nehézség abban áll, hogy nem eléggé ismerjük azt, amit meg akarunk változtatni.


Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon