Skip to main content

Kemény István

Kemény István: Kedves Barátaim!

A szamizdat-Beszélő titka(i)


Megtiszteltetés és nagy öröm számomra, hogy én mondok bevezetőt ezen az összejövetelen. És öröm körülnéznem, és látni azokat, akik külön-külön helyeken, de együtt csináltak valamit. Külön-külön helyeken, mert ami engem illet, a szamizdat-Beszélő egész ideje alatt Párizsban voltam. Meg is lepődtem, amikor a Beszélő szerkesztői felkértek erre a bevezetőre. Hiszen itt se voltam. Aztán beláttam, hogy éppen azt lehetne elmondanom, hogy milyen volt a Beszélő Párizsból. Azzal kezdem, hogy amikor 1977.

Kemény István: Ami tisztázódott és ami nem

Kupa Mihály programjáról


Kupa Mihály programjának elfogadásáig a magyar kormánynak nem volt gazdaságpolitikai stratégiája. Ehhez ugyanis dönteni kellett volna alapvető kérdésekben, mégpedig úgy, hogy e döntések koherens egységet alkossanak.

Mindmostanáig nem döntöttek abban a kérdésben, hogy milyen gyors legyen az állami szektor privatizálása. A gyorsaság természetesen nemcsak a kormány vagy a parlament döntésétől függ, hanem jóval nagyobb mértékben a magyar és a nemzetközi gazdasági élet szereplőitől, de függ a döntéstől is, attól az elhatározástól, hogy gyorsítsuk vagy lassítsuk ezt a folyamatot.


Kemény István: Hogyan tegyünk szert igazságos önkormányzati adóbevételre?

Telekértékadó és betterment


Bettermentet városrendezések és nagyszabású közlétesítmények környékén kell bevezetni. E körzetekben ugyanis a telkek értéke ugrásszerűen és az átlagosnál nagyobb mértékben emelkedik, vagy a telektulajdonosok közköltségből fedezett nemzeti ajándékhoz jutnak.

A közmű létrehozása előtt meg kell határozni azt a területet, amelyen belül a telekértékeknek az átlagosnál nagyobb emelkedése várható. E körzeten belül a telkek négyszögölenkénti értékét telekérték-nyilvántartó hivatalnak kell megállapítania, mégpedig a közmű létesítése előtti időpontban.


Kemény István: Csak elő kell venni az irattárból

A telekérték-emelkedési adóról


A különböző országok történetéből és jelenlegi gyakorlatából a bettermentnek sok fajtáját és változatát ismerjük. Alapvetően két egymástól merőben eltérő bettermentet különböztethetünk meg. A jó bettermentet olyan területeken vezetik be, amelyeken állami vagy városi, tehát közpénzből közműveket létesítenek, hidakat, utakat, vasútvonalakat, metróvonalakat, csatornákat, víz-, villany-, gázműveket és más hasonlókat, illetőleg városrendezéseket valósítanak meg. Az ilyen közmunkálatok lehetnek meggondolatlanok, haszontalanok, sőt károsak is.

Kemény István: A föld- és telekértékadó bevezetésének módja

Mi legyen a földdel? (III.)


Az értékadó bevezetéséhez a telkek és földek értékének megállapítására és nyilvántartására van szükség. A fővárosi telkek viszonylatában ehhez minden tekintetben kielégítő alap és útmutatás a Budapesten 1917. december 17-én bevezetett telekértékadó Pikler J. Gyula által készített szabályrendelete. Telekérték-nyilvántartó hivatalt állítottak fel, amely együttműködött a melléje rendelt szakbizottsággal. A hivatal területegységenként megállapította a város összes telkeinek piaci értékét. Az értékeléseket a legnagyobb nyilvánosság elé bocsátotta.

Kemény István: A földértékadó nem növeli a termelés költségeit

Mi legyen a földdel? (II.)


Állításom magától értetődő annak, aki ismeri a földjáradék elméletét. Ezt az elméletet a múlt század elején Ricardo dolgozta ki, Marx is átvette, és a mai nyugati közgazdaságtanban is érvényesnek tekintik. A keletkezése óta eltelt idő során az elméletet finomították és gazdagították, de a lényeget megőrizték.

Az eredeti gondolatmenet szerint, amikor az emberek letelepednek egy országban, kezdetben a legjobb földeket művelik meg. Idő teltével azonban szaporodik a népesség, újabb és most már rosszabb földeket kell művelés alá vonni.


Kemény István: A föld nemzeti vagyon

Mi legyen a földdel? (I.)


A földeket és telkeket azonban most is birtokolják valakik, és nem kívánnak lemondani birtokukról. Ezeken a földeken és telkeken most is dolgoznak emberek, akik nem birtokosok. A földeken mezőgazdasági termékeket állítanak elő, a telkeken építkeznek vagy ipari termékeket hoznak létre, szolgáltatásokat nyújtanak vagy gyógyítanak és tanítanak, mert ne felejtsük, hogy a kórházak és az iskolák is telkeken vannak. Ahhoz, hogy csinálhasson valamit, mindenkinek helyre van szüksége, és ahhoz is, hogy élhessen.

Kemény István: Szellemi honvédelem

Szabó Zoltán írásainak első kötete


Néhány héttel ezelőtt jelent meg Washingtonban, az Occidental Press kiadásában Szellemi honvédelem címmel Szabó Zoltán összegyűjtött írásainak első kötete. „Szabó Zoltán életműsorozatát indítjuk útjára – írja a bevezetésben a két szerkesztő, Kenedi János és a Washingtonban élő András Sándor. Majd így folytatják: Az út nem ígérkezik kevésbé nehéznek, mint amelyen eddig haladt – pontosabban nem haladt – Szabó Zoltán munkássága az olvasó felé 1946 után.

Kemény István: Levél az egészségügyről


Ugyanúgy, mint a nyugdíjrendszer, az egészségügy reformjánál is szükséges a nyugati tapasztalatok feldolgozása. Kezdem a költségekkel. Az egyes országokkal foglalkozó kiadványokon kívül több nagy nemzetközi összefoglalás is rendelkezésre áll. Ezek közül két OECD-kiadványt használok fel: La santé en chiffres 1960–1983 címűt (1985) és La santé: financement et prestations (1987) címűt. Ezek szerint 1984-ben az OECD átlagában a bruttó hazai termelés 7,2 százalékát fordították az egészségügyre.

Kemény István: Demográfiai levél


A Beszélő február 5-i számában írtam a nyugdíjkiadásoknak a fejlett nyugati országokban bekövetkezett emelkedéséről és ennek az emelkedésnek néhány tényezőjéről, így a lakosságok elöregedéséről. A múltnál azonban fontosabb a jövő, és a jövőben olyan bonyodalmak várhatók, amelyekre eddig még sehol sem találtak megoldást. A legnagyobb gond a lakosságok további öregedése, és ebből következően a nyugdíjasok számának és arányának növekedése. A legközelebbi tíz-tizenöt évben ez még lassú lesz, azután azonban annál gyorsabb.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon