Kemény István

Nyomtatóbarát változat

Bettermentet városrendezések és nagyszabású közlétesítmények környékén kell bevezetni. E körzetekben ugyanis a telkek értéke ugrásszerűen és az átlagosnál nagyobb mértékben emelkedik, vagy a telektulajdonosok közköltségből fedezett nemzeti ajándékhoz jutnak.

A közmű létrehozása előtt meg kell határozni azt a területet, amelyen belül a telekértékeknek az átlagosnál nagyobb emelkedése várható. E körzeten belül a telkek négyszögölenkénti értékét telekérték-nyilvántartó hivatalnak kell megállapítania, mégpedig a közmű létesítése előtti időpontban. Az így megállapított értékeket évről évre felül kell vizsgálni, és az értékemelkedéseket a nyilvántartásba bevezetni.

A betterment körzetébe tartozó értékemelkedésekből a város egész területén előálló átlagos értékemelkedést le kell vonni. A Közmunkatanács tervezete ezt úgy oldotta meg, hogy a kiindulási értékekhez minden évben négy százalék hozzáadását javasolta, és betterment címén csak a négy százalékon felüli értékemelkedést kívánta megadóztatni. Ezt akkor meg lehetett csinálni, mert lehetett tudni, hogy a fővárosban évi négy százalékkal emelkedik a telkek értéke. Ma erre nincs mód, mert nem tudjuk megjósolni az átlagos értékemelkedést. Csak úgy járhatunk el, hogy a felállítandó telekérték-nyilvántartó hivatal nemcsak a betterment körzetében, hanem a város egész területén állapítja meg minden egyes telek négyszögölenkénti értékét, és regisztrálja az értékemelkedéseket is. Így könnyen megállapítható az átlagos és a különleges értékemelkedés, a kettő közötti különbözet is. Az általános nyilvántartásra amúgy is szükség van, mert a bettermentnek az általános telekértékadó mellett és annak kiegészítéseként van jogosultsága.

A kivetés módja

Igen lényeges kérdés a telekérték-emelkedési adó folyamatossága. Bettermentet ugyanis egyszeri adóként is ki lehet vetni, úgy tehát, hogy a közmunka létesítése előtti és befejezése utáni értékkülönbözetet egyszer s mindenkorra adóztatják meg. Ez azonban rossz megoldás lett volna, és rossz lenne ma is. A közmű közelében a telkek értéke valóban hirtelen, ugrásszerűen emelkedik meg, de azután ez az emelkedés tovább folytatódik, éveken, sőt évtizedeken keresztül, és az így előálló megszolgálatlan vagyongyarapodás egyszeri betterment esetén adózatlan marad. Igen valószínű továbbá, hogy az egyszeri betterment önmagát semmisíti meg. A telektulajdonosok és a telekvásárlók ugyanis mindig az értékek jövőben várható alakulásával számolnak. Minden bizonnyal megvárják tehát az egyszeri betterment kivetését. Eddig az időpontig a telekárak alig fognak emelkedni, alig lesz mire adót kivetni, és az adóbevétel nagyon kicsi lesz. Az adó beszedése után kezdődik majd a telekárak emelkedése, kétszeres gyorsasággal. Ha viszont mégis bekövetkezik a telekárak emelkedése, akkor az egyszeri betterment olyan megterhelést jelenthet, amelyet a telektulajdonosok egy része nem tud megfizetni, és kénytelen lesz telkét eladni. Egy ilyen nagy összegű egyszeri adó a szóban forgó környéken teljes zűrzavart idézhet elő, és az egész bettermentet magával sodorhatja. A Közmunkatanács ezért nagyon helyesen az évi adó mellett foglalt állást.

A következő kérdés az adó időtartama. Már utaltam arra, hogy a közmű közelében a telekértékek különleges emelkedése sok éven át tart. A tervezet ezért az adó időtartamát 35 évben határozta meg. Egy most bevezetendő betterment esetében is legalább húsz-harminc évi időtartamra kell gondolnunk.

Adókulcs

A tervezet a kulcsot a különleges értékemelkedés másfél százalékában jelölte meg. Ha csak azt vesszük tekintetbe, hogy közpénzből fedezett vagyongyarapodás adóztatásáról van szó, akkor nagyobb adókulcsot is kívánhatnánk. E ponton is gondolnunk kell azonban arra, hogy túlságosan nagy adókulcs esetén a telektulajdonosok egy része nem tudna eleget tenni kötelezettségének, és ebből piaci zűrzavar támadhat.

Már jó előre óvni kell a progresszív betterment vagy telekértékadó esetleg felmerülő gondolatától. Ausztrália néhány államában próbálkoztak ezzel, rossz eredménnyel. A telekértékadó is, a betterment is tisztán tárgyi adó, nem személyekre vetik ki, hanem az adó tárgyára.

Mindkét adó esetében alapvető követelmény, hogy ne az ingatlan értékére vessék ki. Szigorúan el kell különíteni a telkeket a rajtuk lévő épületektől. Ha ezt elmulasztjuk, akkor továbbra is büntetjük az építkezést. Új épületek és beruházások esetében a büntetés különösen nagy, és erősen akadályozza a további beruházásokat. Ez ellen nem lehet úgy védekezni, hogy néhány évre adómentességet biztosítanak, mert az adómentesség növeli a telekárakat, nagyjából annyival, hogy a telek árában meg kell fizetni az adómentességből származó megtakarítást. A telekértékadót és a bettermentet kizárólag a telkekre szabad kivetni, és ezzel a telkek árát leszorítani.

Az elmúlt hetekben többször adtak hírt az újságok egyszeri és nagy összegű ingatlanadó tervéről. Ez a terv két megbocsáthatatlan hibát rejt magában. Egyfelől bünteti az építkezést és a beruházást (és ezzel rontja az építkezési és beruházási kedvet), másfelől a piaci értékek összezavarását eredményezné.

A telekértékadónak és a bettermentnek községi, illetőleg városi adónak kell lennie. Kivetése, behajtása és felhasználása kizárólag az önkormányzatra tartozik. Az új városi képviselő-testületeknek és polgármestereknek egyik legsürgetőbb feladata a telekspekuláció és a telekár-emelkedés fékezése és a telkek jobb kihasználásának ösztönzése. Ezt csak a két tárgyalt adó bevezetésével és más városi adók egyidejű csökkentésével érhetik el. Különösen Budapest főpolgármesterétől és képviselő-testületétől várható el, hogy megtegye a szükséges lépéseket, és meggyőző példát mutasson az ország többi városának.

• gazdaság