Kemény István

Nyomtatóbarát változat

A különböző országok történetéből és jelenlegi gyakorlatából a bettermentnek sok fajtáját és változatát ismerjük. Alapvetően két egymástól merőben eltérő bettermentet különböztethetünk meg. A jó bettermentet olyan területeken vezetik be, amelyeken állami vagy városi, tehát közpénzből közműveket létesítenek, hidakat, utakat, vasútvonalakat, metróvonalakat, csatornákat, víz-, villany-, gázműveket és más hasonlókat, illetőleg városrendezéseket valósítanak meg. Az ilyen közmunkálatok lehetnek meggondolatlanok, haszontalanok, sőt károsak is. Amennyiben azonban hasznosak, környékükön jobban emelkedik a telkek értéke, mint város más területein. Nem szabad ugyanis megfeledkeznünk arról, hogy a telkek értéke a városok egész területén emelkedik, a közmunkálatok környékén azonban az átlagosnál jobban emelkedik. Ezt az átlagosat meghaladó értékemelkedést adóztatja meg a jó betterment.

Világos ugyanis, hogy a közműveket közpénzből építik, a telkek értékének az átlagosnál nagyobb emelkedése viszont a telektulajdonosoknak hoz hasznot. Ésszerű és jogos tehát, hogy ennek a megszolgálatlan haszonnak egy részét a város adó vagy járulék formájában igénybe vegye, és a beruházási költségek fedezésére fordítsa. Az ilyen betterment az adófizetők összességét legalább részben felmenti a beruházási költségek fedezése alól, és legalább részben azokra hárítja, akiknek a legtöbb hasznuk van a közmű létesítéséből. Nem rontja tehát az adózó polgárok termelő- és fogyasztóképességét.

További előny származik abból, hogy az adott területen csökkenti a spekulációt, a telekár-emelkedésnek azt a részét, amely a jövőt anticipáló várakozásból származik. Ez a betterment az adott területen a helyek kínálatát is növeli. A járulékot ugyanis minden körülmények között meg kell fizetni és ez a tény arra ösztönzi a tulajdonosokat, hogy telküket vagy maguk használják, vagy eladják, vagy bérbe adják.

Említeni kell végül, hogy a betterment e fajtája akadályozza közpénzek elherdálását, és ésszerűségre kényszerít a közkiadásokban. Kritériumot ad ugyanis arra, hogy hol és milyen közművet szabad építeni. A telekárak emelkedése és az azokból beszedett telekérték-emelkedési adó egyértelműen mutatja meg, hogy az adott közmű valóban hasznos-e.

El lehet rontani

Igen sok helyen alkalmazták már a betterment másik fajtáját, a rossz bettermentet. Ezt a város minden telkére vetik ki, tekintet nélkül arra, hogy azok közelében épül-e valamilyen közmű. Elképzelhető, hogy a mai időkben az ilyen bettermentnek lesznek szószólói. Érveiket könnyen ki lehet találni. Először is ez egy új adó, tehát növeli a költségvetési bevételt. Ismert továbbá, hogy a telkek ára mindenütt emelkedik, vészes gyorsasággal. Az említett szószólók tehát érvelhetnek azzal, hogy a minden telekre kiterjedő betterment lassítja a telekárak emelkedését. Érvelhetnek azzal is, hogy ha sikerül a telekárak emelkedését lassítani, akkor a polgárok pénzüket nem ingatlanvásárlásra fogják fordítani, hanem kereskedelmi bankokban vagy beruházótársaságokban helyezik majd el. E két utóbbi érvben a ténymegállapítás keveredik a célkitűzéssel és a célt szolgálandó, de annak elérésére nem alkalmas eszközzel. Igaz az a ténymegállapítás, hogy a telekárak vészes gyorsasággal emelkednek. Mondhatjuk úgy is, hogy esztelenül. A társadalom szempontjából esztelenül, mert a telek ára messze felülmúlja azok használati értékét. A telket vásárló egyén viszont nem jár el esztelenül, mert nemcsak megőrzi, hanem növeli is pénzének értékét. Társadalmi érdek és parancsoló szükségesség, hogy ezt a folyamatot megállítsuk, hiszen a telekárak emelkedése a lakáshoz jutást egyre többek számára teszi lehetetlenné. Igaz továbbá az is, hogy jó lenne, ha az emberek pénzüket nem ingatlanba, hanem a termelésbe fektetnék. Jó szándék vezeti azt, aki ezt a célt akarja elérni. A város összes telkére kivetett betterment azonban ezt a célt nem szolgálja, és arra sem alkalmas, hogy a telekárak emelkedését megállítsa.

Hogyan induljunk el?

Ha ezt az utóbbi célt valóban el akarjuk érni, akkor két lépésben kell eljárnunk. Az első lépésben telekérték-nyilvántartó hivatalt kell felállítani, amely megállapítja és közrebocsátja a város összes telkének négyszögölenkénti értékét. Ezt az értéknyilvántartást minden évben felül kell vizsgálni, és az értékek emelkedését regisztrálni kell. Második lépésben a telkek értékére félszázalékos adót kell kivetni. Az új adó magában foglalja a telekérték-emelkedési adót is, hiszen az érték emelkedésével együtt és annak arányában emelkedik. Kiindulópontja azonban nem zéróérték, nem is valamilyen önkényesen megállapított fiktív érték, hanem a valóságos piaci érték. Nem várja meg, hogy az egyszer megvásárolt telket újra eladják, és nem teszi lehetővé, hogy az örökölt vagy valahogyan megszerzett telek akár az idők végéig ne adózzék.

A jó bettermenthez is szükség van telekérték-nyilvántartásra és telekértékadóra. A helyesen elgondolt betterment extranyereséget adóztat meg. Azt az extranyereséget, amely a közmű létesítésének következménye. Ennek kiszámítása azonban lehetetlen telekérték-nyilvántartás nélkül. A közmű létesítése pótlólagos értékemelkedést idéz elő. Ennek mértékét azonban csak akkor számíthatjuk ki, ha ismerjük az átlagos értékemelkedést.

Bettermentre szükség van, de együtt kell bevezetni a telekérték-nyilvántartással és a telekértékadóval. A telekértékadónak félszázalékosnak kell lennie, hogy egy túlságosan magas adó ne zavarja össze a piacot, és ne hozza túlságosan nehéz helyzetbe a telektulajdonosokat. Bevezetésével párhuzamosan más adókat csökkenteni kell, mert ennek az adónak nem lehet célja a költségvetési bevétel növelése. A telekértékadót egészíti ki az új közművek körzetében a betterment. Alapelveit illetően rendelkezésre áll az a bettermenttervezet, amelyet a Fővárosi Közmunkák Tanácsa dolgozott ki a két háború között. Nem kell mást tenni, csak elővenni az irattárból.

• gazdaság