Gadó György: Válaszlevél a másvilágról
– Ha nem írok, ne válaszolj! – bölcs tanács ez, most mégis figyelmen kívül hagyom, mert ha nem is nekem, de rólam írt a Beszélőben Kis János.
– Ha nem írok, ne válaszolj! – bölcs tanács ez, most mégis figyelmen kívül hagyom, mert ha nem is nekem, de rólam írt a Beszélőben Kis János.
Olvasom a 43. szám 17. oldalán a Levélváltás című közleményben, hogy a Peter Hinke válaszából láthatólag Antall József „külföldi politikusok jelenlétében határozottabban utasítja el Csurka István nézeteit, mint a magyar parlament színe előtt”.
Hogy mi nyugtat meg egyes külföldi politikusokat, az kérdéses, de hogy Antall a CDU vezetői előtt is csak kertelt Csurka-ügyben, az viszont – a Beszélő értelmezésével ellentétben – világos. Mert mit is tart sajnálatosnak a magyar kormányfő?
Magyarország nem tekintheti hízelgő állításnak, ha azt mondják rá, hogy Hitler utolsó csatlósa volt. Ezt ugyan ma már alig hangoztatja valaki, de azért akadnak még, akiket hazafias buzgalmuk odáig visz, hogy épp ezt az állítást erősítik meg.
Az Új Magyarország című, lángolóan hazafias lap például dr. Csonkaréti Károly írását közli (szeptember 12.) ezzel a címmel: Az utolsó napig bevetésben – Hajóink a Vörös Hadsereg ellen. A különben roppant tárgyszerű írást az az érzés hatja át, hogy a magyar honvédek példásan helyt álltak a haza védelmében.
György Péter a Beszélő előző számában ugyancsak a kisebbségszerű öndefiníció ellenzőihez csatlakozik. Érvelésében lényeges szerephez jut egy olyan elem, mely túl van a témának és ennek az érvelésnek a belső logikáján, sőt minden logikán. Irracionális elem ez: a félelem. Azt hiszem, az egész disputa legfőbb fűtőeleme ez. Ha nem így lenne, érthetetlen volna a megszólalók szenvedélyessége egy jószerint hallgatag ellenféllel szemben.
Gy. P.
Nemzetiszínű szalagcsokorba fogott búzakalászok között kettős kereszt – ez a Független Magyar Demokrata Párt emblémája. Nekem, öregfiúnak, ismerős még az 1947-es választások idejéből; a pártot akkoriban inkább Balogh-pártnak emlegették, mert alapítója és atyamestere az egykori szegedi plébános, utóbb kisgazdapárti politikusként egy ideig miniszterelnökségi államtitkár, Balogh István volt. A párt a kommunista szalámitaktika eredményeként jött létre, amikor Balogh páternek távoznia kellett a Kisgazdapártból és a miniszterelnökségről.
„A mai MSZMP-t gondolatban már leváltotta a társadalom, és története az októberi kongresszussal mindenképp véget ér” – mondotta Izsák Attila, aki az egyik szekció vezetője volt a kommunista párton belüli reformkörök országos konferenciáján.
Ha igaz, hogy az MSZMP letűnése a magyar politika színteréről történelmi jelentőségű esemény lesz, akkor az is igaz, hogy történelmi lesz az október 7-ére összehívott XIV. pártkongresszus is, amelynek így vagy úgy, de új pártot kell teremtenie a meglévőből vagy helyette.
Reggel hétkor zalaegerszegi telefonhívás ugrasztott fel: a Szabad Demokraták Szövetsége helyi csoportjának egyik tagja ajánlott figyelmembe egy hírt: a Tungsram ottani gyárában új állást kreálnak az eddigi párttitkár számára, ő lesz a személyzeti, a munkaügyi és a jogi osztály, valamint a rendészet nagyfőnöke. És ha ez így lesz ott, akkor bizonyára hasonlóképp lesz a vállalat más gyáraiban is.
E szerint tehát előfordulhat, hogy az „ejtőernyősök” fölfelé szállnak.
Magam is furcsállom, amit teszek: hozzászólok egy vitához
Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével
Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?
A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI
A „kieg” ostroma
1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.
Friss hozzászólások
6 év 18 hét
8 év 43 hét
8 év 47 hét
8 év 47 hét
8 év 48 hét
8 év 49 hét
8 év 49 hét
8 év 51 hét
8 év 51 hét
8 év 52 hét