–kl– [Kozák László]

Nyomtatóbarát változat

A szakszervezetet nem kérdezték meg, holott eddig megillette a véleményezési és egyetértési jog minden olyan kérdésben, amelyet kollektív szerződés nem szabályoz. A Ligához csatlakozott Magyar Tengerész Szakszervezet kifogást (vétót) emelt a munkaszerződés-módosítások ellen, ám a Mahart vezérigazgatója a tárgyalások folytatása helyett a szakszervezeti vezetők leváltására buzdító fizetett hirdetést tesz közzé, és nem ad munkát a fejet nem hajtó tengerészeknek. A tengerész-szakszervezet a bírósághoz fordult, folyik a per.

– Június 6-án az előzetes megbeszélés szerint behajóztam volna a Sió nevű motorosra – beszéli el a Beszélőnek Kunst Gábor szakács. – Azonban a szakszervezeti gyűlésen nem fogadtuk el a vállalat új munkaszerződésre vonatkozó javaslatát, és azóta nem kapok munkát. A központban azt mondták, csak akkor szállhatok hajóra, ha aláírom a munkaszerződést. A forintfizetésem a létminimum, kézhez 6800 forintot kapok. Rákényszerítenek az aláírásra, mert családomat csak a valutakeret megspórolásából tudom eltartani.

Tóth Csaba kormányos matróz:

– Május közepén kijelölték a Vörösmarty motorost, azután szerződésmódosítás-ügyben berendeltek a központba, elém tették az új szerződéstervezetet, elvittem, megmutattam a szakszervezet képviselőinek, jogászoknak, és arra az elhatározásra jutottam, hogy én ezt a szerződést nem írom alá. Sérelmeztem a munkaköri leírást, hogy ezért a bérért, havi 694 dollár ellátmányért és 15000 forint bruttó fizetésért mindent meg kell csinálnom, amit eddig különböző juttatásokért kellett elvégeznem. Túlórát nem kapok, az étkezést én fizetem, nincs javítási prémium, behajózási pótlék, és nem kapjuk meg azoknak a matrózoknak a fizetését, akik hiányoznak a hajóról. A forintfizetésünk 15000 bruttóval rosszabbul jön ki, mint a mostani szerződés szerinti havi 8000 forint alapfizetés.

A vállalat vezetője a valutaellátmányra mutogat, 694 dollár nem akármi. Ezért azonban meg kell dolgozni, és a munkafeltételek nem luxuskörülmények. A munkavédelmi vizsgálatok szerint több hálókabinban 70 decibel a zajszint, s ha nincs rendkívüli esemény, akkor is 12 órát dolgoznak az emberek, gyakorlatilag minden munkát el kell végezniük a hajón. Persze csak akkor, ha kapnak munkát. Amire egyre kevesebb az esély. Mert – úgymond – a tengerhajózás ráfizetéses. Szakértői vizsgálatok szerint azonban a legkisebb hajó is napi 310 dollár nyereséget hoz, és a vállalatnak a hajóeladások után még maradt 11 hajója. A tengerészek szerint korántsem törvényszerű a veszteség, például a legutóbbi hajóbérlő holland vállalkozó 750 000 dollár nyereségre tett szert egy két hónapos úton. Eközben az igazgató az állománygyűlésen eredményként könyveli el, hogy a bérbe adott 6 kishajó alig ráfizetéses.

Ezek a vélemények természetesen „súlyosan sértik a Mahart dolgozóit, a hajózás ügyét” – mint ez a társaság ügyvezetése június 13-i fizetett hirdetéséből kiderül. Kérik – olvashatjuk – „az illetékes szakszervezeti szerveket, hogy az új Munka Törvénykönyve rendelkezéseinek megfelelően hozzák létre a Mahartnál működő munkahelyi szervezetüket. Képviselőnek pedig bízzanak meg olyan személyeket, akik alkalmasak a kölcsönös tisztelet jegyében a konstruktív együttműködésre a magyar hajózás jövője és a Mahart dolgozói érdekében.” Ám ezeket a szervezeteket már létrehozták, és a jelek szerint olyan vezetőket választottak meg, akik valóban az érdekeiket képviselik. Dr. Bathelt Sándorról, a szakszervezet egyik ügyvivőjéről így nyilatkoznak a tengerészek a bírósági tárgyaláson: „A szakszervezetet mi hoztuk létre, mi fizetjük, ő értünk dolgozik. Eddig nagyon szépen dolgozott, ezért áll a tagság mellette most is.” Rajta kívül azonban Szaniszló Sándort, Fodor Lászlót is feljelentette a Mahart polgári peres eljárással hírnévrontásért. Hiszen minden rendben menne, de itt vannak ezek a fránya szakszervezeti vezetők.

Dr. Bathelt Sándor:

– A vállalat tavaly terjesztette elő javaslatát a foglalkoztatási rendszer módosításáról. Beleegyeztünk abba, hogy vitassuk meg. A Mahart erre azt állította, hogy magát a javaslatot fogadtuk el, pedig nemcsak a szakszervezet, de az állománygyűlésen jelen lévők sem értettek egyet vele. Az év elején a kollektív szerződés újratárgyalását kezdeményeztük, de a vállalat képviselője levélben kérte, hogy halasszuk el a tárgyalásokat az új Munka Törvénykönyve elfogadásáig, és február végéig maradjon érvényben a régi kollektív szerződés. Február 28-án visszaküldtük a foglalkoztatási rendszer módosítására vonatkozó javaslat elutasítását, és javasoltuk, hogy a tárgyalásokat folytassuk. Ez meg is történt, így márciusban meg tudtunk állapodni – szóban. Ugyanakkor a Mahart igazgatóhelyettese közölte, hogy tárgyalniuk kell az igazgatótanáccsal is. Május 5-én a vezérigazgató úr tolmácsolta az igazgatótanácsi közgyűlés határozatát, miszerint nem tudják a követeléseinket teljesíteni, ellenben az új foglalkoztatási rendszert bevezetik. A májusi állománygyűlésen is e mellett a javaslat mellett érvelt, mondván, ez nagyon kedvező a munkavállalóknak.

A május 25-i szakszervezeti közgyűlésünk megszavazta, hogy a szakszervezet ne fogadja el az új szerződéseket. Kifogásunk elutasításra talált, ezért bírósághoz fordultunk. Eddig 8 hajó legénysége küldte vissza a táviratát, amelyben szintén mellénk állnak. Kértük a bíróságot, állapítsa meg a jogellenességet, az eddig megkötött szerződéseket érvénytelenítse, a vállalat okozta károkat térítse meg, adjon információkat a szakszervezetnek. Közben feljelentettek hármunkat a vállalat jó hírnevének megsértése miatt, októberben kezdődik a perünk. Precedensértékűek lesznek ezek a perek, mert ha elveszítjük, akkor a vállalatvezetés mindent megtehet. Lavinát indíthat el a szakszervezeti vezetők ellen. Én azt gondolom, hogy a feladatomat végeztem. Ha nem ez a feladatom, akkor nem tudom, mi. Ha csak jót mondhatok a vezetésről, akkor kérdéses, hogy van-e demokrácia Magyarországon.

• Válassz szakszervezetet!