Solt Ottilia

Nyomtatóbarát változat

Beszélő: Hogyan látja a költségvetésnek végleges változatát?

Békesi László: Közgazdasági szempontból nincs érdemleges változás az ÉT-n elfogadott megállapodások átvezetése után. Néhány jelentéktelen ponton kisebb módosítások történtek képviselői indítványok nyomán: nem azokban a blokkokban hajtották végre a kiadáscsökkentést és nem olyan mértékben, mint ahogy azt a kormány az ÉT-kompromisszum alapján előterjesztette. De ez nagyságrendi eltérést nem jelentett. Változatlanul nincs a költségvetés mögött semmilyen konzekvens gazdaságpolitikai vonalvezetés.

Négyszögből kétszög

A „bűvös négyszög” voltaképpen kétszöggé egyszerűsödött. A négyes cél: a gazdasági növekedés, az egyensúly, az antiinfláció és a munkanélküliség kezelése közül sem a gazdasági növekedés megalapozására, sem a munkanélküliség fékezésére nincsenek eszközök és esélyek. Antiinflációs szempontból talán elfogadhatónak látszik a költségvetés, és nincs beleépítve lényeges külső egyensúlyt rontó elem. A belső egyensúly viszont kritikán aluli. A GDP 7 százaléka fölötti konszolidált államháztartási hiány egy stagnáló (jó esetben stagnáló!) GDP esetében közgazdaságilag katasztrofális.

Indokolásként a kormány a beterjesztett költségvetési törvényjavaslathoz azt fűzte hozzá, hogy nem konzerválja a gazdasági recessziót, nem kiszorító hatású (azaz nem szorítja ki a befektetőket a pénzpiacról – a szerk.), és nem telepszik rá a gazdaságra. Ez hamis. A beterjesztett módosításokkal együtt a GDP 67 százalékát centralizálja, ami példátlan mértékű és kiszorító hatású, mert elvonja más jövedelemtulajdonosok megtakarításait (ráadásul emberi számítás szerint csökkenő megtakarítási hányad mellett). Következésképp egyértelműen elmélyíti és konzerválja a recessziót. Ebből a szempontból tökmindegy, hogy tízegynéhány milliárdot hova csúsztatgatunk, jobbra vagy balra.

Az ötödik szög: a szociális béke

Beszélő: Na igen, mindegy a gyárosoknak!

– Szociálisan persze nem. Ezért térek most ki a következő mondatban arra, hogy az előbb említett négy fő célhoz hozzátartozik a szociális béke is.

Beszélő: A foglalkoztatással a szociális béke megalapozható.

– Nem igaz, ez óriási tévedés. A szociális béke nem szűkíthető le a munkanélküliség kezelésére. Arról van szó, hogy itt milyen társadalmi-gazdasági modell kezd kialakulni! Én még kiegyeznék azzal, ha egyharmad gazdagodik és kétharmad stagnál – a szegényedéssel nem egyeznék ki –, de ez egytized-kilenctizedes vagy egynyolcad-hétnyolcados társadalom.

Beszélő: Nagyon nehéz ma a tényleges jövedelmi megoszlást becsülni. A fekete gazdaságról például senkinek nincs fogalma.

– Vélhetően a fekete gazdaság szereplői, haszonélvezői nem feltétlenül a lecsúszó rétegek közé tartoznak. Nincsenek közöttük a bérből és fizetésből élők, a pedagógusok, a nyelvtanárok. Az a társadalmi-gazdasági modell, ami itt kialakul, veszélyes, és ez ellen hadakozom. Nem egyetlen eleme a jövedelmi polarizáció, ennek még millió egyéb eleme van, és ezt a költségvetésben tetten lehet érni. Egy nagyon erőteljes államigazgatás, egy nagyon erőteljes belvédelem, egy nagyon erőteljes hadsereg kiépítése – kerül amibe kerül alapon. Ezek mindenfajta társadalmi, gazdasági és egyéb problémával szemben intakttá teszik a hatalmat, és innentől kezdve Dél-Amerika következik.

Beszélő: Ez elkezdődött a Grósz-kormány alatt…

– Nem egészen. A Grósz-kormány alatt elkezdődött, azután mi megszakítottuk. A Németh-kormány kőkeményen építette le az igazgatást, a védelmet, a rendőrséget évente 6-7 százalékkal. Két évig csináltunk költségvetést, én nem csináltam sem előtte, sem utána. Olyan dolgokat indítottunk el, amelyek megszakadtak, és a visszájára fordultak. Én erről beszélek.

Beszélő: Végül most elvettek a rendőrségtől egész rendesen.

– A háttérben meg van egy 800 millió dolláros ígérvény a hadseregnek. Az már nem parlamenti döntés kérdése, hogy mennyi jut ebből a rendőrségnek.

Beszélő: Ez a 800 millió dollár Oroszországtól nem jelent meg sehol az előterjesztésekben.

– A költségvetésben nem, mert ennek nincs folyó forintfedezete, ezt belső államadósságból finanszírozzák, hiszen valamikor a nem ellentételezett export fejében meghitelezték a bankok, majd ezeknek kifizette a Nemzeti Bank. Következésképp a hadiszállításokkal – ha értékük a korábbi szovjet tartozásnak felel meg – az államadósságot kell csökkenteni. Ha pedig államadósságot kell csökkenteni, márpedig kell, akkor kell hozzá a forint, és meg kell jelenjen itt a parlamentben.

Az elszalasztott esélyek

Bár tényleg kritikus a recesszió, és nehéz ilyen helyzetben költségvetést csinálni, de azért néhány szerény lépést lehetett volna tenni.

Még keményebben mérsékelni lehetett volna az inflációs nyomást. A megtakarítások adóját lehetett volna csökkenteni vagy megszüntetni. 15 százalékos kamatra 20 százalékos forrásadó 3 százalékos reálkamat-többletet jelent, ennyivel lehetett volna levinni a kamatlábakat a forrásadó elengedésével, ez pedig azonnal megjelent volna nemcsak a betéti, hanem a hitelkamatok csökkenésében is. A költségvetés kamatterhei pedig ugyanolyan mértékben csökkentek volna, mint amennyi a forrásadó bevétele, kb. 10-12 milliárdról van szó.

Beszélő: Ezt számolta ki?

– Ezt többen kiszámoltuk, Surányi Györgyékkel egymástól függetlenül is az volt a véleményünk, hogy itt a történelmi pillanat. Ez a lépés nemcsak antiinflációs, hanem megtakarítást élénkítő, bizalmat erősítő hatású is lett volna. A kormányzat részéről nemet mondtak, mert nem tudták végiggondolni, hogy az aktív befektetések hozamával, azaz az osztalékok utáni kamatokkal mi történjék. Ez a két dolog nagyon szorosan összefügg, de egy olyan gazdaságban, ahol egyszerre kell két célt szolgálni (ösztönözni a megtakarításokat és a beruházásokat, holott a kettő együtt nem megy), akkor valószínűleg azt kell elősegíteni, hogy az osztalékot ne vegyék ki, hanem forgassák vissza a befektetésbe. Tehát nem az osztalékadót kell még inkább csökkenteni vagy nullára vinni, hanem a beruházást kedvezményezni. Adóban is, kamatban is, mindenben. De e téren egy lépést sem tett a kormányzat. Illetve csak annyit, hogy személyijövedelemadó-kedvezménnyé tette az 50 ezer forintos egyedi beszerzéseket hogy majd vesz a pali ezzel a kedvezménnyel egy írógépet, és így gépesíti a vállalkozását!

Beszélő: Ha minden ilyen világos, miért nem engedték el a forrásadót?

– Buta az apparátus! Politikai akadálya nem volt, csak duma, hogy miért kell a megtakarításnak jobban járni mint a befektetőnek. Ebben szakmai vitánk van Soós Károly Attilával is. Bauer Tamással nincs vitánk ebben az ügyben, mert ő érti, megérti.

’93-ban nem lett volna szabad megcsinálni a kétkulcsos áfát. Adóelméleti, adóharmonizációs és költségvetési szempontból persze nincs alternatívája az áfa továbbfejlesztésének, de most több a kára mint a haszna! Nem fog bevételt növelni. Ők azt mondták, hogy ezzel voltaképpen helyreállnak az árarányok, amiben kétségkívül van igazság, mert a 0-kulcs torz árarányokat konzervált. Ha az árarányok helyreállnak – mondták –, megszűnik az inflációs várakozás, következésképpen a termelési tényezők áremelkedése kisebb lesz. Csakhogy jövőre ebből nem lesz fogyasztásnövekedés, tehát a költségvetés sem jár jól. És bebetonozzuk a 25 százalékos fölső kulcsot, vagy pedig beprogramozzuk, hogy két éven belül a 6-ot kell felemelni 11-12-re, másképp nem lehet visszamenni a 25-ről. Az embernek az esze megáll! Megcsinálták ezt az egészei 25-26 milliárd nettó többletbevételért. Pedig 6 százalékot lehetett volna csökkenteni az árindexen, ha most elkerülik ezt a lépést.

Beszélő: Struktúraváltoztató, fontos lépéseknél mindig ez a visszatérő érv; jó-jó, de ne most.

– Akkor viszont nem ilyen félmegoldást kell csinálni, akkor meg kell lépni egyszerre! Akkor azt kell mondani, hogy legyen 10 és 20! És valami kompenzációt csinálni, mert ha a fölső kulcsot 25-ről 20-ra csökkentenénk, az tényleg nem jelenne meg tisztán árcsökkenésként. De megcsinálni ’93-ban, amikor minden a feje tetején áll? Egyébként sem az adóreform, hanem csak a költségvetési bevételnövelés volt a céljuk.

Még valami, amit már ezerszer elszavaltunk: nem lehet halogatni az államháztartás átrendezését. Még abban a szűk körben sem csinálták meg a nulla-bázisú költségvetést (a végzendő feladatokat felülvizsgáló költségvetést – a szerk.), ahol ígérték, az igazgatásban. Visszaléptek. Nem csináltak az égegyvilágon semmit.

A dolgozó népért…

Beszélő: Foglalkoztatás. Hogyan lehetne javítani a helyzetet?

– 18 százalékos munkanélküli ráta (ez a kincstárinál pesszimistább becslés 1993 végére vonatkozólag – a szerk.), az nem szociális kérdés, az nem munkanélküli-járadék meg a fekete munkát földerítő rendőrség kérdése. Figyelembe venni, hogy mi az olcsóbb. Hagyjam-e a céget csődbe menni és fizetni helyette a járulékot, vagy átmenetileg életben tartsam?

Beszélő: Ezt csináltuk vagy tíz évig!

– Nem ezt csináltuk. A 18 százalékos munkanélküliség és a 100 százalékos foglalkoztatottság között elég nagy a skála. Nem mindegy, egymillió munkanélküli lesz-e vagy hatszázezer. Az életben tartásnak persze feltétele, hogy legyen a vállalatnak piaca. Sok helyen még van, de veszteséges a cég, és nem tud termelni. De a veszteségnek az adórendszer, az elképesztő élőmunka-terhelés is oka. Biztos, hogy az erőforrások egy részét a nem konstrukciós, nem konjunkturális, nem piacvesztésből származó csődök megelőzésére lehetne fordítani.

Beszélő: Milyen formában?

– Ennek ezernyi formája van. Adok ártámogatást átmenetileg, például dotálom az exportot. Időt adok arra, hogy felkészüljön, mert közben lehet privatizálni, közben bevonhat tőkét, közben a gazdaságban javulhatnak a körülmények. Másrészt minden erővel ösztönözni a beruházásokat. Én nem lihegnék naponta győzelmi jelentéseket a 6 milliárd dolláros devizatartalékról, hanem megpróbálnék annyit, amennyi a biztonságos finanszírozás után marad (mondjuk egymilliárd, de akkor nagyon óvatos voltam), benyomni a gazdaságba, infrastruktúra-fejlesztésre, területfejlesztésre, akármire, amire kaptam külföldről. De nem úgy, ahogy most történik: kapjuk külföldről a pénzt 7 százalékos kamatra meg 6-8 éves lejáratra, bevisszük a tartalékba, a tartalékból átadjuk a kereskedelmi bankoknak refinanszírozási hitel formájában, de már 22 százalékos alapkamattal, ők meg 36 százalékkal adják tovább. Hát, ugye, ez így nem működik.

• gazdaság