Skip to main content

Szűkített Expo

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


„Fegyverek között hallgatnak a múzsák” – így szól a latin mondás. Az Öböl-háború zaja még nem ült el, amikor máshol – közelebb hozzánk – kezdtek szólni a fegyverek, de a világ más részein is siratják a háború vagy a terrorizmus áldozatait.

A nagy gazdasági átalakulás, mely szerte az egész világon elkezdődött, óvatosságra inti a felelős vezetőket, és szigorú gazdaságossági szempontok szerint választják ki azokat a területeket, melyek biztosítják a talpon maradást. Feleslegesen tervezik a szűkített budapesti Expót is, mert a külföldi tőke beáramlását nem ez segíti elő. A Suzuki céget nem az Expo csábította hazánkba. Telefon-korszerűsítésbe vagy szállodaépítésbe jó eséllyel lehet bevonni külföldi cégeket; területrendezésre, híd-, csatornaépítésre, százéves házaink felújítására aligha találunk jelentkezőket. Hazánk az a hely, ahol még az olyan, mindenütt másutt profitot hozó rendezvény, mint a Forma–1 is veszteségessé tud válni, nem beszélve arról, hogy a 200 millió forint helyett több mint 600 millióba került annak megépítése.

Nehéz megjósolni, hogy ’96-ig mi gyűrűzik be, mely kihatással lesz a turizmusra, de azt már most határozottan tudni kell, hogy az olimpia évében szerény rendezvényünk nem ide csalogatja a látogatókat, és ráadásul ugyanezen évben Ausztria millenniumi ünnepséget rendez. A szomszédos Bécs gazdag műemlékei, elegáns üzletutcái és szórakozóhelyei, zenekultúrája nagy erővel vonzzák a külföldi turistákat. Amikor Bécs a népszavazáson nemet mondott az Expónak, akkor arra szavaztak, hogy egy kétes esemény miatt nem építik át a várost; féltek az áremelkedéstől, a kábítószeresektől, a bűnözőktől, a terroristáktól, és nem látták biztosítottnak a közlekedés lebonyolítását. Sevillában már zöldellnek az árnyékot adó narancsfák, az Expo területén biztosított negyvenezer autó és ezer autóbusz parkolása. A spanyolok egy vásárvárost építettek, és nem egy várost építenek át vásárrá. A spanyol kormány 10 milliárd dollárral támogatja az Expót, a vállalkozók 2 milliárddal járulnak hozzá.

Vezetőink, szervezőink tisztában vannak a veszéllyel és azzal, hogy az Expo a költségvetési terhek növekedését eredményezi. A 89/2. sz. egyesületi lapjukban utalnak is erre … „a világkiállítások nagyrészt nem eredendően üzleti rendezvények, melyek többnyire nem is hoztak hasznot”. A fentebb említett 13 világkiállításból például 11 pénzügyi kudarcnak bizonyult. S így – épp a nehéz gazdasági helyzet okán – számolni kellene azzal, hogy a világkiállítás veszteséggel jár, miközben az amúgy is szűkös forrásokat „fogyasztjuk” el általa. Az ország lakosságának egyharmada a létminimum alatt él, nem tudják fizetni az energiafogyasztást, a lakbért. Hiányzik közel 3 milliárd forint az orosházi kórház rekonstrukciójához, két évvel korábban 2 milliárd forintra becsülték egy új Nemzeti Színház felépítését, ez az igény ma 15 milliárd. Érd térségében egy kórház megépítésére 600 ezer forintot gyűjtöttek, a hiányzó két-három milliárdról csak álmodni lehet. A Várnegyed rekonstrukciójára is több milliárd forint szükséges. Már jelenleg is fővárosunk Európa legszennyezettebb fővárosa. Az országban a levegőt évente mintegy 250 kt nitrogénoxid és 600 t szénhidrogén terheli. Az egyes emissziós mennyiségek mintegy felét a közlekedés „adja”. A levegőszennyezés károsítja az ember, az állatvilág, a növényzet és az építmények állapotát. Az otthonok 1/3-ában a megengedett 40 dB értékét meghaladja a zajszennyezés, ez befolyásolja az élet minőségét, egészségi károsodáshoz vezet. Az országban közel 1000 településen nincs egészséges ivóvíz, a tököli volt szovjet laktanya talajszennyezése miatt Budapest vízellátása is veszélyeztetve van.

Visszalépésünkért a BIE-nek nem kell kártérítést fizetni, mert nem volt jogában olyan döntést hozni, hogy Bécs visszalépése után 1996-ban Budapest rendezzen Expót. A szabályzat szerint a rendezés évét csak vis maior esetén lehet módosítani, ezért az egész pályázatot meg kell ismételni!

Először az országot és a fővárost kell rendbe tenni, és csak utána szabad egy ilyen karnevál megrendezésére vállalkozni, de akkor is csak vállalkozási alapon, és nem a költségvetés terhére!

Horváth Béla
nyugdíjas,
MDF-tag
















Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon