„Fegyverek között hallgatnak a múzsák” – így szól a latin mondás. Az Öböl-háború zaja még nem ült el, amikor máshol – közelebb hozzánk – kezdtek szólni a fegyverek, de a világ más részein is siratják a háború vagy a terrorizmus áldozatait.
A nagy gazdasági átalakulás, mely szerte az egész világon elkezdődött, óvatosságra inti a felelős vezetőket, és szigorú gazdaságossági szempontok szerint választják ki azokat a területeket, melyek biztosítják a talpon maradást. Feleslegesen tervezik a szűkített budapesti Expót is, mert a külföldi tőke beáramlását nem ez segíti elő. A Suzuki céget nem az Expo csábította hazánkba. Telefon-korszerűsítésbe vagy szállodaépítésbe jó eséllyel lehet bevonni külföldi cégeket; területrendezésre, híd-, csatornaépítésre, százéves házaink felújítására aligha találunk jelentkezőket. Hazánk az a hely, ahol még az olyan, mindenütt másutt profitot hozó rendezvény, mint a Forma–1 is veszteségessé tud válni, nem beszélve arról, hogy a 200 millió forint helyett több mint 600 millióba került annak megépítése.
Nehéz megjósolni, hogy ’96-ig mi gyűrűzik be, mely kihatással lesz a turizmusra, de azt már most határozottan tudni kell, hogy az olimpia évében szerény rendezvényünk nem ide csalogatja a látogatókat, és ráadásul ugyanezen évben Ausztria millenniumi ünnepséget rendez. A szomszédos Bécs gazdag műemlékei, elegáns üzletutcái és szórakozóhelyei, zenekultúrája nagy erővel vonzzák a külföldi turistákat. Amikor Bécs a népszavazáson nemet mondott az Expónak, akkor arra szavaztak, hogy egy kétes esemény miatt nem építik át a várost; féltek az áremelkedéstől, a kábítószeresektől, a bűnözőktől, a terroristáktól, és nem látták biztosítottnak a közlekedés lebonyolítását. Sevillában már zöldellnek az árnyékot adó narancsfák, az Expo területén biztosított negyvenezer autó és ezer autóbusz parkolása. A spanyolok egy vásárvárost építettek, és nem egy várost építenek át vásárrá. A spanyol kormány 10 milliárd dollárral támogatja az Expót, a vállalkozók 2 milliárddal járulnak hozzá.
Vezetőink, szervezőink tisztában vannak a veszéllyel és azzal, hogy az Expo a költségvetési terhek növekedését eredményezi. A 89/2. sz. egyesületi lapjukban utalnak is erre … „a világkiállítások nagyrészt nem eredendően üzleti rendezvények, melyek többnyire nem is hoztak hasznot”. A fentebb említett 13 világkiállításból például 11 pénzügyi kudarcnak bizonyult. S így – épp a nehéz gazdasági helyzet okán – számolni kellene azzal, hogy a világkiállítás veszteséggel jár, miközben az amúgy is szűkös forrásokat „fogyasztjuk” el általa. Az ország lakosságának egyharmada a létminimum alatt él, nem tudják fizetni az energiafogyasztást, a lakbért. Hiányzik közel 3 milliárd forint az orosházi kórház rekonstrukciójához, két évvel korábban 2 milliárd forintra becsülték egy új Nemzeti Színház felépítését, ez az igény ma 15 milliárd. Érd térségében egy kórház megépítésére 600 ezer forintot gyűjtöttek, a hiányzó két-három milliárdról csak álmodni lehet. A Várnegyed rekonstrukciójára is több milliárd forint szükséges. Már jelenleg is fővárosunk Európa legszennyezettebb fővárosa. Az országban a levegőt évente mintegy 250 kt nitrogénoxid és 600 t szénhidrogén terheli. Az egyes emissziós mennyiségek mintegy felét a közlekedés „adja”. A levegőszennyezés károsítja az ember, az állatvilág, a növényzet és az építmények állapotát. Az otthonok 1/3-ában a megengedett 40 dB értékét meghaladja a zajszennyezés, ez befolyásolja az élet minőségét, egészségi károsodáshoz vezet. Az országban közel 1000 településen nincs egészséges ivóvíz, a tököli volt szovjet laktanya talajszennyezése miatt Budapest vízellátása is veszélyeztetve van.
Visszalépésünkért a BIE-nek nem kell kártérítést fizetni, mert nem volt jogában olyan döntést hozni, hogy Bécs visszalépése után 1996-ban Budapest rendezzen Expót. A szabályzat szerint a rendezés évét csak vis maior esetén lehet módosítani, ezért az egész pályázatot meg kell ismételni!
Először az országot és a fővárost kell rendbe tenni, és csak utána szabad egy ilyen karnevál megrendezésére vállalkozni, de akkor is csak vállalkozási alapon, és nem a költségvetés terhére!
Horváth Béla
nyugdíjas,
MDF-tag
- gazdaság [6]