Skip to main content

Képviselői fizetések

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Képviselői kezdeményezésre visszamenőleges hatályú, január 1-jétől számított illetményemelésre érkezett javaslat. Eddig 30 000 forint volt a képviselő alapilletménye (tisztségviselői, bizottsági pótlék nélküli fizetése). A kérdés az volt, hogy vajon 67 025 vagy 56 063 forintra kellene-e növelni a képviselői alapdíjat (tisztségviselői és bizottsági pótlék nélküli díjat). Illetve, kissé szemérmetesebben úgy volt föltéve a kérdés, hogy a képviselői alapdíj a vezetői pótlék nélküli miniszteri fizetésnek (a 112 125 forintnak) a 60 százaléka vagy csak 50 százaléka legyen-e. A fedezet megvan a kevésbé szerény verzióra is, hiszen annak idején a költségvetés parlamenti fejezetébe már beszavaztak 600 milliót (szintén képviselői kezdeményezésre).

Minden elő volt készítve tehát. Következett a 18 óra 59 perc, a két verzió szavazásának pillanata. A képviselői díjakról csak 2/3-os többséggel lehet határozni. Ezért a második szavazásnál – az 50 százalékos változatnál – különösen vigyázni kell, mert még a végén egyáltalán nem lesz fizetésemelés.

Végül is a nagyobb arányú fizetésemelést megfúrta az ellenzék, a szavazás eredménye 138 „igen”, 70 „nem”, 24 tartózkodás volt. A szerényebb 50 százalékos verziót 201-en támogaták, 19-en ellenezték, 23 tartózkodás mellett. Ez volt az általános helyzetkép. De hogy viselkedtek az egyes képviselők, önmaguk munkáltatói és munkavállalói? Hétféle csoport rajzolódott ki vizsgálódó szemünk előtt:

1. A pragmatikusok (akik a 60%-ra és az 50%-ra egyaránt „igen”-nel szavaztak): MDF: Balás István, Balázsi Tibor, Balogh János, Bíró Ferenc, Bogár László, Bogdán Emil, Bratinka József, Csóti György, Elek István, Farkas Gábor, Gömbös Ferenc, Grezsa Ferenc, Gyurkó János, Hoppa József, Horváth Lajos, Horváth Miklós, Hörcsik Richárd, Illésy István, Jávor Károly, Józsa Fábián, Kapronczay József, Kánya Gábor, Kéri Kálmán, Kincses Gyula, Kiss György, Kis Gyula József, Komor Sándor, Koszó Péter, Mészáros László, Molnár István, Nagy-Bozsoky József, Pap András, Papp Lehel György, Pál József, Perjés Gábor, Pesti Ferenc, Petronyák László, Pokorny Endre, Pongrácz József, Póda Jenő, Roszik Gábor, Sándorfy György, Sápi József, Somogyi Tamás, Speidl Zoltán, Szarvas Béla, Szauter Rudolf, Szendrei László, Szél Péter, Szűcs M. Sándor, Takácsy Gyula, Tóth Albert, Tóth Imre László, Tóth István, Varga János, Vékony Miklós, Vízy Béla, Zimányi Tibor. SZDSZ: Ficzere Mátyás. FKgP: Balogh György, Bárdos Balázs, Bélafi Antal, Dragon Pál, Hajdú Istvánné, Horváth László, Iván Géza, Kocsenda Antal, Kováts László, Kósa András, Lakatos Józsefné, Mizsei Béla, Nagy Ferenc József, Nagy Varga Dezső, Németh Béla, Oláh Sándor, Pintér István, Pintér József, Tarján Lászlóné, Tóth Imre, Vincze Kálmán, Vörös Vince. MSZP: Paszternák László, Tompa Sándor. KDNP: Cséfalvay Gyula, Csépe Béla, Gáspár Miklós, Giczy György, Horváth Tivadar, Isépy Tamás, Mózs József, Pálos Miklós, Rott Nándor, Surján László, Tóth Sándor. Független: Barcza Imre, Beke Kata, Bertha Zoltán, Eke Károly, Gáli Ákos, Kállay Kristóf, Vargáné Piros Ildikó.

2. A mértéktartók (akik a 60%-ra határozott „nem”-et, az 50%-ra „igen”-t mondtak): MDF: Bakó Lajos, Becker Pál, Gaál Antal, Karsai Péter, Kovács László, Kulin Ferenc, Kulin Sándor, Papp Sándor, Pánczél Gyula, Salamon László, Schmidt Ferenc, Sóvágó László, Szeleczky Zoltán, Szűcs István, Tóth Tihamér, Vona Ferenc, Weszelovszky Zoltán, Zsebők Lajos. SZDSZ: Andriska Géza, Béki Gabriella, Bretter Zoltán, Büky Dorottya, Danis György, Dornbach Alajos, Eörsi Mátyás, Fodor Tamás, Futaki Géza, Gaál Gyula, Hack Péter, Hatvani Zoltán, Hodosán Róza, Horváth Vilmos, Király Béla, Kőszeg Ferenc, Kuncze Gábor, Laborczi Géza, Matyi László, Mészáros István, Molnár Tibor, Pelcsinszki Boleszláv, Rózsa Edit, Szalay Gábor, Szigethy István, Szőr Gyula, Tardos Márton. MSZP: Gál Zoltán, Kovács Pál. Fidesz: Deutsch Tamás, Hegedűs István, Horváth László, Kósa Lajos, Kövér László, Mádi László, Molnár Péter, Németh Zsolt, Orbán Viktor, Sasvári Szilárd, Szelényi Zsuzsanna, Tirts Tamás, Varga Mihály, Wachsler Tamás. Független: Fodor István.

3. Taktikusan mértéktartók (a 60%-nál tartózkodtak vagy nem nyomták meg a szavazógombot – az utóbbi esetet *-gal jelöljük –, majd a 50%-ra „igen”-t mondtak): MDF: Dávid Ibolya, Halász István*, Kálmán Attila, Markó István*, Marx Gyula, Pusztai Erzsébet, Remport Katalin*, Tarnóczky   Attila*, Ternák Gábor, Tóth Albert József*, Varga Zoltán, Zsigmond Attila*, Zsupos Lajos. SZDSZ: Fáklya Csaba*, Juhász Pál, Kertész Zoltán, Komenczi Bertalan*, Mészáros Béla*, Nádori László*, Rab Károly, Ráday Mihály, Soós Károly Attila*, Zombori Mátyás*. MSZP: Daróczi Zoltán, Hámori Csaba*, Filló Pál, Géczi József, Jakab Róbertné*, Nyers  Rezső*, Schiffer János*, Suchman Tamás*, Szili Sándor, Szűrös Mátyás, Vastagh Pál. KDNP: Füzessy Tibor. Független: Ilkei Csaba.

4. Megsértődtek (a 60%-ot helyeselték, az 50%-nál vagy „nem”-et mondtak, vagy tartózkodtak, vagy egyáltalán nem szavaztak; utóbbi két esetet a-val, illetve b-vel jelöljük): MDF: Balla Gábor Tamása, Bánffy Györgya, Csizmadia István, Dobos Lászlóa, Fekete Gyula, Figler János, Horváth Bélaa, Jakab Ferenca, Kelemen Józsefa, Nyerges Tibor, Palkovics Imrea, Szabó Lukács, Szilassy Gézaa, Szilasy György, Tóth-Kurucz János, Varsányi András. SZDSZ: Mádai Péter, Monostori Endre, Nagy Andrása, Páris Andrása, Vass István. FKgP: Bejczy Sándora, Borz Miklós, Győriványi Sándorb, István József, Ómolnár Miklósb, Prepeliczay István, Szabó Lajos (Csongrád m.)a, Szabó Lajos (országos lista)b, Zsíros Géza. KDNP: Herczeg Jánosa, Inotay Ferenc Jánosa, Juhász Péter, Karcsay Sándor, Kovács Gábora, Lukács Tamása, Seszták Lászlób.

5. A puritánok (akik egyik mértéket sem helyeselték; a-val azokat jelölve, akik először tartózkodtak, másodszor „nem”-mel szavaztak, b-vel azokat, akiknél a sorrend fordított volt; a sima eset a kétszer „nem”) MDF: Fekete Pál. SZDSZ: Havas Gáborb, Kis Zoltána, Kádár Péter. Független: Király Zoltánb.

6. Elment a kedvük az egésztől (előbb nemmel szavaztak, majd egyik gombot sem nyomták meg): MDF: Bogárdi Zoltán. Fidesz: Glattfelder Béla, Ungár Klára.

7. Áthárítók (akik mindkétszer tartózkodtak, nem vállalva önmaguk munkáltatójának szerepét): MDF: Bethlen István, Mezey Károly, Török Gábor. Független: Palotás János.

Persze azok voltak az igazi áthárítók, akik egyáltalán nem is voltak ott, amikor a kollegák gondoskodtak róluk.






















Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon