Skip to main content

Egy érdektelen eset. A kár félmilliárd forint

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


„A sajtószabadság lelkesítő dolog”, s ezzel „máig sem tudnak betelni” a Magyar Villamos Művek Tröszt (MVMT) vezetői, mint azt a vállalat átalakulását bejelentő sajtótájékoztatójukon mondták (Beszélő, 1992. február 15.). A lelkesültség feledtethette el velük, hogy beszámoljanak a gázturbinás erőműfejlesztési program első beruházásának súlyos kudarcáról. (A sajtót vélhetően ugyanez a lelkesültség hatotta át.)

A százhalombattai, ma Dunamenti Erőmű Rt. névre hallgató vállalat rekonstrukciója során egy új, 140 MW-os turbinát helyeznek majd üzembe, amit hőhasznosító kazán is kiegészít. A beruházási program költsége meghaladja a 4 milliárd forintot.

A turbina átadását már 1991 nyarára is ígérték. A tavaly kora őszi távhő konferencián elhangzott, hogy „befejezés előtt áll a gázturbina-hőhasznosító kazán kombinációjú energetikai gépegység beruházása”, s rémisztő, az ötvenes évek hangvételére jellemző diadalittas filmet mutattak be a beruházás sikeréről.

Még tavaly november 4-én, a próbaüzemelés során azonban – állítólag anyaghiba miatt – meglazult egy csavaranya. A csavar kicsit hosszú, többméteres volt, amit egy közel 200 millió értékű áramfejlesztő turbinagenerátor „bedarált” (pontosabban beesett az álló- és a forgórész közé).

Megsérült a szigetelés és még sok minden. Olyannyira, hogy helyben nem is lehetett megjavítani a generátort. A bontás, szétszerelés, visszaszállítás költsége szakértői becslések szerint mintegy 40 millió forint. A javítási költségeket – ezenfelül – 60-80 millióra taksálják. A beruházás befejezése várhatóan mintegy, háromnegyed évet késik emiatt.

A rekonstrukcióval összekapcsolt erőművi fejlesztést – igen kedvező energetikai hatásfoka mellett – a villamosenergia-igények feltételezett növekedése indokolta. Ha az igények a tervezettnek megfelelően nőnek, s szükség van az új turbina teljesítményére, akkor az elmaradt haszon elérhette volna az 1 milliárd forintot is, az MVMT egyik szakértője szerint. Az energiaigények stagnálása miatt viszont nem kellett a legrosszabb hatásfokú erőműveket igénybe venni, így az elmaradt haszon valószínűleg csak néhány száz millió forint…

A generátort a Ganz Villamossági Vállalat készítette, amely mára egy ioboára kiürült vállalati központtá redukálódott. Egy olasz céggel való fúzió révén Ganz Ansaldo Rt. néven vegyes vállalattá alakult. A javítást is a Ganz Ansaldo telephelyén végzik.

Több szakértő egybehangzóan állította, hogy fatális véletlenről van szó, ami nem befolyásolja a gázturbinás program folytatását.

A villamos erőművi fejlesztések során ez volt az első jelentősebb beruházás, ahol biztosították az építési-szerelési tevékenységet, a Hungária Biztosítónál. A biztosítónak – saját állításuk szerint – a biztosítási üzletet közvetítő, a beruházó ERBE (Erőművi Beruházási Vállalat) érdekeltségébe tartozó biztosítási brókercég megtiltotta, hogy az ügyletről nyilatkozzék. Annyi bizonyosnak látszik, hogy még vita van a kár nagyságáról, de a biztosító elismerte a káreseményt, s előleget már fizetett. De a biztosítás nem terjed ki az elmaradt haszonra.

De hát ez talán nem is érdekes. Néhány százmillió nem számít…




















Kapcsolódó cikkek

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon