Skip to main content

Konzervre magyar!

Vissza a főcikkhez →


Az ÁSZ jelentése szerint 1990 végén – tehát Für Lajos minisztersége idején – 846,5 millió forint értékben kötöttek olyan ún. elővásárlási szerződéseket, melyek esetében a kereskedelmi adásvétel nem valósult meg. Ezek nagyobb része minden bizonnyal „tudatos elhatározásból maradt el, nem az esetleges megváltozott körülmények miatt hiúsult meg”. E manipulációk közül a jelentésben szereplő élelmiszer-elővásárlásokat ismertetjük.

A HM Élelmezési Szolgálatának év végén 205 millió forintot biztosítottak elővásárlásra. Ebből mindössze 5 milliót költöttek tényleges vásárlásra.

1990. november 22-én a szolgálat 200 millió forint értékben szerződést kötött a Budapesti Konzervgyárral konzervek vásárlására. Hordós paradicsompüréktől vagdalthúsokig vagy másfél tucat tételből állt a megrendelés. A gyárban a szállításhoz a megfelelő árufedezet biztosítva volt. Az előrehozott beszerzést a várható áremelkedésre hivatkozva indokolták, de – az ÁSZ szerint – a megállapodásban olyan feltételeket kötöttek ki, ami a beszerzés „taktikai jellegére” utalt.

Ilyen a megrendelt mennyiség egy összegben történő kifizetése (ez megtörtént december 18-án), valamint az, hogy a vevő jogi és anyagi következmények nélkül fölbonthatja a szerződést, s az átutalt összeget a megállapodás felbontása után 50 nappal egy összegben visszakapja.

A minisztérium már 1991. február 11-én belső utasítást adott ki a szerződés fölbontására, olyan indokok alapján (a katonai létszám és a stratégiai készletek csökkentése), amelyek már a szerződéskötéskor is láthatóak voltak, állapítja meg a jelentés.

A szerződésben foglaltak ellenére a konzervgyár csak június 4. és szeptember 24. között, nyolc részletben utalta vissza a HM-nek az összeget. Addig használta azt a pénz, kamat nélküli hitelként. A minisztérium számára mindez pedig terven felüli 200 millió forintos bevételként jelentkezett.

Mindezen túl ugyancsak 1990. december 18-án, valamint december 19-én konzerveket vásárolt az MH Élelmezési Ellátó Központja. A Budapesti Konzervgyártól újabb 100 millió forint, a Nagykőrösi Konzervgyártól pedig 146,5 millió forint értékben vásároltak konzerveket „idegen helyen történő tárolásra”, azzal a kikötéssel, hogy előre nem látható változások esetén a (december végén) átutalt összeget teljes egészében visszakapja.

A konzervgyárak a pénzt egy brókercégen keresztül kamatoztatták, s miután 1991 végén a HM a tényleges vásárlástól elállt, a konzervgyárak a kamatbevétel kétharmadát fölajánlották a minisztériumnak.

A fenti ügyletekről Für Lajos egy 1991. szeptemberi levelében azt írta, hogy a „HM jelenlegi vezetése… csak korrekt, racionális lépések megtételéhez járult hozzá. Ezek között szerepeltek olyan (taktikai elő-) vásárlások, amelyekre 1991-ben mindenképpen sor került volna, de várhatóan magasabb áron (pl. üzemanyag, élelmiszer)…”


















Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon