Vissza a főcikkhez →

A november végén szokásos pénzügyi helyzetfelmérést idén előrébb hoztuk, mert a német tárgyalások és a költségvetési körön kívüli pénzeszközök (lásd melléklet) befolyatása a központi számlára a szokásosnál több bizonytalansággal terheli az év végét. A felmérés eredménye az alábbiakban összegezhető: Az év során felmerült – indokolt – többletigények kielégítése (bérfejlesztés, építési felújítások, számítástechnikai eszközök, címerváltás, MIG–23 UB stb.) és az árváltozások hatásainak kiosztása (postai díjak, energia, üzemanyag, szállítás stb.) után a tárca maradványa 2,5 és 3,0 milliárd Ft között várható. Ez két részre oszlik:

1. Ún. lekötött maradvány 1,0–1,5 milliárd Ft (lekötött az a maradvány, ahol a szállítás idén teljesül vagy elindul, de a fizetés 1991-re marad). Fő területei:

a) a béralap és a jutalmazási norma maradványa (ez 1991-ben jutalomként kifizethető) 0,1–0,2 MdFt

b) a – mintegy 300 különböző helyen – csapatoknál maradó pénzek (pl. villanyszámla stb.) 0,3–0,5 MdFt

c) az anyagi szolgálatok eszközbeszerzéseinél, elsősorban az importnál történő szállítások beérkezésétől függően 0,6–1,0 MdFt

Az a) és b) pontban jelzett maradványok gyakorlatilag érinthetetlenek.

2. Szabad maradvány 1,5 MdFt

Forrásai:

a) végleg elmaradó beszerzés 0,4 MdFt

b) exportbevétel 0,8 MdFt

c) kamatbevétel 0,3 MdFt

A maradványok nagyságának előzetes becslése alapján vállaltuk a német tárgyalások sikere esetén az idei évben 2 milliárd Ft kifizetését. Amennyiben ez nem realizálódik – és ennek nagy a realitása –, akkor külön intézkedések nélkül a 2,5–3,0 milliárd Ft maradvány kerülne a költségvetési beszámoló részeként a kormány, illetve a parlament elé. Ez önmagában nem baj, mert az ún. maradványérdekeltség jelenlegi szabályai szerint ez visszajár a tárcának, azonban az ország gazdasági problémáit ismerve könnyen lehet, hogy akár a kormány, akár a parlament az összeget részben vagy egészben elvonja.

A szabad maradvány elvonása jövőre szűkíti a mozgásterünket (pl. a német beszerzésekre nem lesz fedezet), a lekötött maradvány elvonása pedig még súlyosabb következményekkel jár, ugyanis akkor a január–februárban beérkező ún. „átnyúló” számlákat az 1991. évi – várhatóan amúgy is szűkös – előirányzatokból kell kifizetni.

Ezért úgy intézkedtem az MH anyagi tervező szervei felé, hogy 1 milliárd Ft értékig kezdeményezhetnek olyan beszerzéseket, amelyekre 1991-ben a tárca előirányzatának nagyságától függetlenül mindenképpen sor kerülne, és a vállalatoknál van rá szállítási készség még az év végéig (pl. gyógyszer, konzerv, üzemanyag, ruházat stb.). Az ilyen módon elköltött pénz a maradványt csökkenti, viszont a jövő évi előirányzatból azonos összeget felszabadít, tehát összességében a pénzügyi helyzetünket se nem rontja, se nem javítja. A jelentős összegű maradvány prezentálásának jelzett veszélyei miatt döntést igényel, hogy azt – a korábbi években alkalmazott „pénzügyi technikával” mérsékeljük-e alacsonyabb szintre (természetesen a pénzt megtartva 1991-re). Ennek két területe (módszere):

1. A Technika Külkereskedelmi Vállalatnak átutalunk speciális importra előleget, és azt nem mint előleget, hanem mint végleges kifizetést számoljuk el. Mivel ez a TKV számára is kedvező, ezért ebbe eddig belement. Még tisztább módon bonyolítottuk le ugyanezt 1989 végén, amikor is nem előleget adtunk, hanem a TKV készletében lévő árukat „megvettük” tőlük, amit 1990. év folyamán ők visszavásároltak.

2. A Gödöllői Gépgyárban felhalmozódott hatalmas alkatrészkészletből egy részt megvásárolunk, amit a GG a következő évben visszavásárol. Ez nemcsak hogy jó a GG-nek, hanem egyenesen megmenti a csődtől. Ennek kockázata, hogy ha a vállalat csődbe megy, akkor a visszavásárlás részben vagy egészben meghiúsul.

Kérem a jelentettek elfogadását és döntést arra vonatkozóan, hogy:

1. csökkentsük-e „pénzügyi technikával” is a maradványt;

2. ha igen, akkor milyen nagyságrendet vigyünk a kormány és a parlament elé. Javaslom, hogy 1 milliárd Ft alattit.

Budapest, 1990. november 2-án.

DR. JANZA KÁROLY
mk. vezérőrnagy
főosztályvezető

• gazdaság