Skip to main content

Sorsjegy harmincezerért

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


A Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisztériuma engedélyezési főosztálya felhívást tett közzé a Külkereskedelmi Tájékoztató október 1-jei számában 4 millió dollár összértékű fogyasztásicikk-pályázatra. A karácsonyi áruellátás javítására 9 árucsoportban, egyenként maximum 50 ezer dollár értékben lehetett engedélykérelmet benyújtani.

A kiírás az engedélyezési rendszer kiszámíthatatlanságán megedződött kereskedők számára is tartogatott több meglepetést. Először is pályázni lehetett a karácsonyfa alá szánt termékek mellett különböző fűszerfajtákra, mint pl. koriandermag, ánizs vagy édeskömény. A szerencsés pályázók ezenkívül élő (!) tengeri halat is behozhatnak – ez valóban hiányzott eddig a kínálatból. Egyes vélemények szerint ezek csupán a szakvállalatok idei teljesítményének burkolt kritikájaként kerültek a listára. Hasonló érdekességeket tartogat a pályázat benyújtásának módja is: kizárólag az október 17–19. közötti postabélyegzővel ellátott küldeményeket értékelnek, tehát a korábban benyújtott kérelmek is érvénytelenek. A kiírás szerint szigorúan a dátum szerinti sorrendben adják ki az engedélyeket, és amennyiben ez alapján nem lehet dönteni, úgy közjegyző jelenlétében húzzák ki a nyertes pályázatokat.

A dolog ezen a ponton vált izgalmassá. A benyújtás alapvető feltétele ugyanis az engedélykérelemben szereplő összeg 1%-ának előzetes befizetése az APEH (!) által vezetett számlára. Ez 50 000 dollárt alapul véve 31 200 Ft. A sokszoros túljelentkezés egyes kategóriákban már előzetesen nyilvánvaló volt, valamint az is, hogy a pályázatok szinte kivétel nélkül október 17-ei bélyegzővel érkeznek majd. Nem lehet másra gondolni, mint hogy a minisztérium játékos kedvű illetékesei az ismert szerencsejátékok mellé egy tősgyökeresen nemzeti formát találtak ki – azok számára, akik nem elégszenek meg a 6 schillinges Austria Lottó nyújtotta izgalmakkal. Ők az NGKM-nél válthattak sorsjegyet harmincezerért – első befutóra. A tét komolyságát fokozta a kilátás, hogy a leendő nyertesek nem csupán a kelendő cikkek forintért történő importlehetőségével számolhattak, hanem azzal is, hogy a megkapott engedélyeket tisztes felárral eladhatják a balszerencsés veszteseknek.

Az ötlet nyilvánvaló sikert aratott. Egy kis belvárosi fiókban dolgozó postáskisasszony elmondása szerint csupán náluk 30-40 pályázatot adtak fel azon a bizonyos reggelen. Mivel összesen max. 80 engedély kiadására lehetett számítani, az országban benyújtott kérelmek közül jó, ha minden tizedik számíthatott sikerre. Tehát nagy tét, kis esélyek – ahogy már a kaszinókban lenni szokott.

Sajnos a befejezés méltatlan volt az ígéretes kezdetekhez. Október 29-én, az ígért nyílt, közjegyző jelenlétében tartandó sorsolás napján a minisztérium semmi információval sem tudott szolgálni, 30-án annyit elárultak, hogy létezik már valahol egy eredménylista, amit a nyertesek megtekinthettek. Végül 31-én megjelent a minisztérium Hold utcai portáján egy kifüggesztett papír, de a félfogadási idő végeztével (de. 11 óra!) ezt is levették. A vidéki pályázók pedig legfeljebb telefonon kaphattak egymondatos tájékoztatást arról, hogy sorszámuk nem nyert. Az, hogy a nyertesek között zömében nagy állami érdekeltségű cégek (pl. Centrum, Triál, Délker stb.) vannak, a fentiek ismeretében csak a véletlen műve lehet.

Minisztériumi információk szerint az októberi pályázat főpróbája volt annak a tervnek, amely szerint a jövő évi teljes engedélykeretet megpályázhatóvá teszik, lényegesen magasabb felső értékhatárokkal – természetesen nyílt, közjegyzővel ellátott sorsolás keretében. Akinek játékszenvedélye idén kielégítetlen maradt, vigasztalódhatnak: jövőre akár több ezer forintos sorsjegyeket is válthatnak. Hogy lesznek, akik ezen is fanyalognak, és inkább egy unalmas, liberalizált külkereskedelmi szabályozást sürgetnek? Nem számít – az a fontos, hogy az Engedélyezési (Játék)hivatal tovább működhet.












Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon