Vissza a főcikkhez →

Milliók dőltek hátra kaján elégedettséggel (és nem kis dühvel) vasárnap délután a tévé előtt, amikor Palotás János fölajánlotta jószolgálatait a kormánynak annak érdekében, hogy ne 40 dollárért vegyék a kőolajat, amikor az a világpiacon éppen 25 dollárért is megkapható. A számarányok persze eltúlzottak, de a figyelmeztetés jogos. De – sokak szerint – nem jó tanácsokkal kellene ellátni a kormányt, hanem a kormány kezéből ki kell venni azt a lehetőséget, hogy befolyásolhassa (kivételes esetektől eltekintve) a szénhidrogének és szénhidrogén termékek importját.

– A kormány csak azt szabja meg, hogy legyen-e benzin vagy ne – mondta Zsengellér István, az OKGT vezérigazgatója keddi sajtótájékoztatójukon. – Teremtsen olyan feltételeket, hogy érdemes legyen ezen a piacon versenyezni. Az állami kereskedelem nem normális, elavult „dolog”, ezt meg kellene szüntetni – vélte. Mint a parlament gazdasági bizottságának felkérésére megfogalmazott álláspontjukban kifejtik, meg kell szüntetni azt a gyakorlatot, hogy a szénhidrogéneket csak a Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisztériumának egyedi engedélyei alapján lehessen importálni. A minisztérium azonban ragaszkodik a mai rendszerhez.

Ma többlépcsős, kormányközi egyeztetés előzi meg az engedélyezést, ahol például többszörösen ellenőrzik azokat az adatokat, amelyeket az OKGT szolgáltat. A múlt héten például nem kaptak engedélyt egy tartályhajónyi kőolaj importjára – s így barellenként 4 dollár, összességében 400 ezer dolláros veszteség érte az OKGT-t és az országot. Az engedély megtagadásának egyik oka az volt, hogy a kedvező árú kőolajat egy algériai érdekeltségű kereskedelmi vállalattól vásárolták volna. Algéria viszont nem törleszti magyarországi adósságait – így ez a minisztérium számára kellő indok volt az üzlet megakadályozásához. Ez a hajó tehát elment…

Az OKGT álláspontja szerint a vasárnap elfogadott megállapodást úgy kell értelmezni, hogy az kiterjed a kereskedelem liberalizálására is. Bárki importálhat kőolajat és kőolajtermékeket, amennyiben bizonyos feltételeknek megfelel. Ilyen lehet az egyenletes szolgáltatási feltételeket biztosító készletszint előírása.

Ma az OKGT kezében vannak a kőolajfinomítók, a tárolók nagy része, a szállítóvezetékek és a nagykereskedelmi lerakatok. Kérdéses, hogy e hatalmas monopóliumot és helyzeti előnyt miképpen tudja ellensúlyozni más szervezet, még akkor is, ha Zsengellér érvelése szerint például felesleges kőolajfinomító-kapacitásaik kikényszerítik tőlük azt, hogy korrekt áron dolgozzanak versenytársaik számára.

• gazdaság