Salamon Gabriella

Nyomtatóbarát változat

A brit gyáriparosok szövetsége – szemben Thatcherrel – az európai gazdasági és monetáris unióra, végcélként az egyetlen közös európai valutára voksol. A megmaradt miniszterek ugyan egységnyilatkozatokkal igyekeznek kisebbíteni a bajt, de az egyre megosztottabb tory táborban nem mindenki tesz lakatot a szájára. Heseltine egykori hadügyminiszter (ő mellesleg egy korábbi, atlanti kontra európai orientáció vitában kényszerült lemondásra) nyílt levele szerint Thatcher balfogásai a választási győzelemtől üthetik el a torykat. A miniszterelnök asszonynak az a reménye, hogy az öbölbeli háború fenyegetésében szükség van az egységre – és már bizonyított „hadvezéri” erényeire. Bármennyire is sorskérdésről van szó, a brit közvéleményt nem az dúlta fel, hogy Thatcher az Európai Közösségben elszigetelődött az európai monetáris unió merev elutasításával. Ahhoz viszont egy új Falkland babérjaira lehet szüksége, hogy feledtesse a kiújult inflációt, a küszöbönálló recesszió már érzékelhető szorítását.

Nagy-Britannia különutakon?

Tíz napja, a római soron kívüli EK-csúcson Thatcher magára maradt. A többi 11 tagország ellenében egyedül utasította el, hogy 1994 januárjára kitűzzék az úgynevezett „MDRV-Delors, „MDNM”-terv, az európai pénzügyi unió terve második szakaszának (a közös európai központi bank létesítésének) kezdetét, s végcélként az egyetlen közös valutát.

Thatcher a brit parlamentben még keményebben fogalmazott: kijelentette, soha nem hagyja veszni a fontot; a sterlinget a brit pénzügyi, egyben a nemzeti szuverenitás jelképének tekinti. Indulatosan, hátsó ajtón becsempészett föderalizmusnak minősítette a Delors-tervet, s a demokrácia kiirtásának szándékával vádolta a brüsszeli bizottságot, amely a nemzeti kormányoktól és parlamentektől magához akarja ragadni a hatalmat. Kapott Franciaország és Németország is, amiért akadályozzák, hogy a GATT-tárgyalásokra érdemi EK-javaslat születhessen az agrárszubvenciók mérsékléséről.

Mindez sok volt Howe-nak, aki utolsóként maradt Thatcher 1979-es első kormányából. Howe 1983-ig pénzügyminiszterként kulcsszerepet játszott a thatcheri gazdaságpolitika kialakításában és megvalósításában, majd külügyminiszter volt egészen tavaly őszig. Akkor, Lawson pénzügyminiszter lemondása után kreálta neki Thatcher a gyakorlati jelentőséggel alig bíró miniszterelnök-helyettesi posztot. A két nagy tekintélyű politikus félreállításának a fő oka már múlt ősszel is az Európához való viszony – akkor a fontnak az európai valutarendszerbe való bevitele – körüli nézeteltérés volt.

Az azóta pénzügyminiszter Major és a külügyminiszter Hurd a hét végén vállvetve igyekezett kicsinyíteni a kormánypártot és magát a kormányt megosztó nézetkülönbségeket. Major (akinek sikerült az, amibe elődje belebukott – most októberben csatlakoztatni a fontot a közös piaci valutarendszerhez) a BBC-ben leszögezte: „A jövőnk nyilvánvalóan Európában van.” Hurd, miközben szintén a kormány egységét hangoztatta, máshová tette a hangsúlyt. Szoros együttműködés Európával: igen, Európai Egyesült Államok: nem – visszhangozta miniszterelnökét, de a közös valutát – mint választási lehetőséget – ő sem zárta ki.

Thatcher egyik nagy érdeme, hogy leszámolt az egykori birodalomhoz fűződő nosztalgiával, s egyben új, fontos szerepet vívott ki Nagy-Britanniának. Képes lesz-e, ha marad, Európa ügyében kompromisszumot találni a feltartóztathatatlannak látszó integrációs folyamatok és – tegyük hozzá, jogos – aggályai közt? Fenntartásaival egyébként nincs egyedül.

Ezúttal azonban mintha többről lenne szó, mint eddig, amikor a brit „akadékoskodás” termékeny szerepet vitt a problémák tisztázásában. Az Európa-vita nyílt robbanásával Brüsszelben kezdik komolyan venni azt az eshetőséget, hogy a britek valóban kimaradnak a pénzügyi unióból. A külön úton járó Nagy-Britannia azonban, ahogy ezt a Thatchertől leszakadó politikustársai már korábban belátták, aligha gyakorolhatna érdemi befolyást Európa jövőarculatára. Elszigetelődve sem politikai, sem gazdasági értelemben nem játszhat szerepet – mint szeretné – a német egyesüléssel kibillent európai erőviszonyok kiegyensúlyozásában.

A botrány elmaradt

De belföldön ma Thatcher számára nem Európa jelenti a fő kihívást. Feltehetően nemcsak a brit közállapotokat minősíti, hogy a Murdoch kezében lévő kormánypárti Sunnak pénteken nem sikerült négymilliós olvasótáborát Thatcher mellett és az európai pénzügyi unió atyja ellen utcára vinnie. A lap által kiadott (eufemisztikus fordításban) „A te anyádat, Delors!” jelszó több fotóriportert, mint tüntetőt vonzott a Trafalgar térre, a botrány – az ott lézengő néhány francia újságíró bánatára – elmaradt.

Az igazi belföldi kihívás az infláció, amely jó ideje magasabb a közös piaci partnerekénél, már 10 százalék fölé került. Ehhez ráadásul legutóbb egyértelmű recessziós jelek társultak. Az inflációellenes küzdelem a thatcheri gazdaságpolitika sarokköve, így a kiújult drágulás ennek egészét, a tíz év áldozatainak értelmét kérdőjelezi meg a közvélemény szemében.

Pedig a közgazdák nem adnak rossz érdemjegyeket. Szerintük a brit ipar messze hatékonyabb, jobban menedzselt és versenyképesebb, mint egy évtizede. Szemükben gazdaságpolitikai sikernek számít, hogy végre sikerült lehűteni a gazdaságot – a gyáriparosok szövetsége legutóbbi felmérése szerint az üzlet bizakodása tíz éve nem volt ilyen alacsony, a kereslet és a termelés az 1981. eleji szintre esett vissza. Ez az inflációs tendenciák visszaszorításával kecsegtet. Az emberek azonban mindebből azt érzik a bőrükön, hogy az élet drágulása, a magas kamatok mellett újra nő a munkanélküliség. E téren a helyzet 1983 januárja óta a legrosszabb. Egyelőre nemigen hiszik, hogy – éppen a múlt évtized fájdalmas szerkezetváltozásai miatt – a gazdaság jobban fel van vértezve a recesszió elviselésére.

A kormánynak most, hogy nem kell félnie már a gazdaság túlpörgésétől, elvben van a kezében egy politikai ütőkártya: a hosszú ideje nyomasztóan magas (ma is 13 százalék feletti) kamatok csökkentése. Ha azonban elhúzódik a belpolitikai válság, s a font az immár számára is kötelező európai valutaingadozási sáv alsó felében gyengélkedik, nem lesz tér a közhangulatot megfordító kamatcsökkentésre.

• Külföld