Skip to main content

Kavicsbánya: folyt. köv.

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Amint a múlt számunkban írtuk, a Kavicsbánya Vállalat vállalati tanácsa csütörtökön, 24-én tárgyalta gyékényesi üzemének kiválási kérelmét. Végleges döntés azonban még nem született, csupán annyi, hogy a gyékényesieknek feladattervet kell kidolgozniuk kiválási szándékuk alátámasztására, vagyis írásba kell adniuk, mikor, miért, mi célból, milyen anyagi és személyi háttérrel, előreláthatólag milyen gazdaságossággal óhajtanak megválni a budapesti központtól. Ugyancsak a vt.-határozat szerint a központnak el kell végeznie „az üzem önállósulási anyagának számszaki és tartalmi vizsgálatát” és az önállósulás vállalatra gyakorolt hatásának felmérését.

A vállalatvezetést szorítja a vállalati törvény márciusi módosítása, amely szerint a kiválási kérelmet 30 napon belül el kell bírálni, s amennyiben nemleges döntés születik, a kérelmező az alapító szervhez (jelen esetben a minisztériumhoz) fordulhat. Ráadásul az új kormány támogatja az üzemrészek leválását (lásd kormányprogram III. B/5. pont). Így aztán érthető, hogy a vállalatvezetés technikai kifogással élt, mondván: nem dönthet addig, amíg nincs részletes terv a kiválásról: így a 30 napos visszaszámlálás még nem kezdődött meg.




Hivatkozott cikkek

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon