Diczházi Bertalan

Nyomtatóbarát változat

A Beszélő 1990. április 21-i számában Síklaky István és Laki Mihály vitatkozott a népi részvényes elképzeléseikről, majd Fáy Árpád reagált a cikkre. Tekintettel arra, hogy a vezető politikai pártok, a közgazdasági szakma nem támogatta a magántulajdonra épülő piacgazdaság kialakításának ezt a formáját, nem kívánok szakmai vitába bonyolódni. Csupán néhány pontosítást szeretnék tenni, ami az eredeti népi részvényes alternatívára vonatkozik. Ugyanis a Síklaky-féle változat alapvető elemeiben különbözik az általam javasolt koncepciótól (lásd Figyelő, 1988. november 10.). Az eredeti konstrukcióban a népi részvény örökölhető magántulajdon, szabadon forgatható értékpapír, és az állami vagyon az állampolgárok számára történő szétosztása fokozatosan, mintegy 8-10 év alatt történne meg. A lassú szétosztás a kereslet-kínálati viszonyok egyensúlyba tartása, valamint az értékpapírpiac infrastruktúra-kiépítése miatt szükséges.

A dolog pikantériája, hogy miután hazánkban elvetették a népi részvénykapitalizmus gondolatát, Csehszlovákiában nem kisebb ember, mint Václav Klaus pénzügyminiszter rukkolt elő az általam is javasolt konstrukcióval (örökölhető értékpapír, fokozatos kibocsátás). Csehszlovákia ingyenes bónok bevezetésével tervezi a privatizálást – olvashatjuk a Világgazdaság május 10-i számában. „Klaus pénzügyminiszter leszögezte – írja a napilap a Reuter és az AP-DJ hírügynökségekre hivatkozva –, hogy a privatizálást szervezetten kell lebonyolítani, mert a spontán folyamatok lényegében azt jelentenék, hogy külföldi üzletemberek segítségével dől romba az ország gazdasága. A csehszlovák kormány által összeállított menetrend két részből állna, első szakaszában az állami vállalatokat átalakítanák részvénytársaságokká, majd ezek részvényeit felajánlanák a lakosságnak. Mivel a tőkehiány körülményei közt a lakosságnak nincs pénze részvényvásárlásra, a lebonyolítás módját illetően mégis konkrét tervvel állt elő. Az állami tulajdon feletti rendelkezési joga következtében legfőbb részvényessé előlépő kormánytól ingyen kapott újfajta és más célokra nem fordítható bonokat az állampolgárok az általuk kiválasztott vállalat részvényeire válthatnák át. Ily módon a bonok a vállalatok értékelésének eszközévé válnának, mert bonokban kifejezve kialakulna a vállalatok viszonylagos értéke. A megszerzett részvényeket később szabadon, pénzért árusíthatnák a most még nem létező tőzsdén.

Az így eltervezett privatizációs menetrendet a csehszlovák kormány az alkotmány talaján állva kívánja megvalósítani: az alaptörvény ugyanis kimondja, hogy az állami tulajdon a népé.”

Hogy Klaus pénzügyminiszter elképzelése valóra válik-e vagy sem, e pillanatban nem tudni. Mindenesetre a népi részvény vitája nincs eldöntve Kelet-Európában. Ugyanis az NDK-ban is szét akarják osztani a maradék állami vagyont.

A magyarországi elit a normál privatizáció mellett döntött, ily módon ezt kell jól csinálni! Egy dolog biztos: széles körű hazai tulajdonos polgárság nélkül nem lesz stabil demokrácia Magyarországon.

• gazdaság