Skip to main content

Perelik a Szanáló Szervezetet?

Vissza a főcikkhez →


Az ajkai önkormányzat nehezményezi, hogy a helybéli volt Videoton-üzemmel együtt a gyár területén fekvő tanműhelyt is privatizálták. A ’88 végén megépült tanműhelyben több mint 40 millió forint könyv szerinti érték szunnyad, amiből 8 millióval az állami Szakképzési Alap támogatásával beszerzett gépek képviseltetnek. Az 1991-es költségvetésről szóló törvény elővásárlási jogot adott a szakoktatási intézményt működtető önkormányzatoknak abban az esetben, ha egy ilyen támogatással létrehozott tanműhelyt el akarnak adni. Sőt, a tanműhely-vásárláshoz kedvezményes hosszú távú hitelt is fölvehetett volna Ajka városa. Kétszáz fiatal oktatása folyik a kérdéses tanműhelyben; és mivel nem lett a városé, nem kapja meg ez évben a fenntartása után járó (mintegy nyolcmillió forintos) normatív költségvetési támogatást sem.

Dr. Csertán János polgármester levélben követelte a Szanáló Szervezettől az elővételi jog érvényesítését november végén, még éppen a végleges gyáregység-értékesítési szerződés megkötése előtt, de két hónappal azután, hogy a Kvattro elnyerte a gyáregység megvételének jogát. Bár Csertán a licit előtt is felkereste Rédei Lászlót, a Szanáló Szervezet igazgatóját, e találkozónak írásos nyoma nem volt. Rédei az írásos megkeresésre azt válaszolta, hogy a gyáregység értékesítése időpontjában nem volt tudomásuk arról, hogy a város igényt tart a tanműhelyre, utólag pedig lehetetlen érvényesíteni az elővásárlási jogot. A Kvattro a végleges szerződésben arra vállalt kötelezettséget, hogy június 30-ig működteti a tanműhelyt.

De mivel nem hívták meg a zártkörű (meghívásos) licitre az önkormányzatot – érvel Marton József ajkai alpolgármester –, nem is érvényesülhetett az elővásárlási jog. Ezért valószínűleg perelni fogja a város a Szanáló Szervezetet.






Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon