Skip to main content

Pofoszkodás

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


A szolnoki megyeházán – ahol annak idején Kádár kormányt alakított – a múlt hétvégén kétnapos konferenciát tartott a Politikai Foglyok Országos Szövetsége. A meglepően sok résztvevő átlagéletkora 70 körül volt, és körülbelül 30 katona – nyugdíjas századosok, ezredesek – vett részt a „valódi rendszerváltáson” dolgozó konferencián.

Azt, hogy valójában mi történt a küldöttgyűlésen, nem tudhatjuk, mert szigorú biztonsági őrök állták útját a sajtónak, sőt a sajtótájékoztatóra is csak kiváltságosok mehettek be, az Esti Egyenleget, Népszabadságos kollégámat és engem „ez nem komszomolgyűlés” felkiáltással kitessékeltek, de az egyik katonától még azt is megtudhattuk, hogy „majd most megtanuljuk, mi a valódi rendszerváltás” – tudniillik, hogy nem engedtek be.

Mindazonáltal megismerhettük Fónay véleményét, miszerint az ’56-osok „szellemi” és „fegyveres” csoportja már a börtönben is élesen elhatárolódott egymástól, és a ’89 utáni helyzetet is ez befolyásolta, továbbá, hogy az utóbbi csoportban most is megvan a „fegyveres akarat” az igazi változásokra. Ennek kapcsán elnökségi kollégája közölte, hogy „hamis kicsengése van a nácizmus üldözötteinek kifejezésnek”, mivel a nácizmus csak kisöccse volt a bolsevizmusnak. Ezzel kapcsolatban még Fónay megjegyezte, hogy csak baloldali veszély van, és a skinheadek például semmiféle veszélyt nem jelentenek, hiszen a Turul-avatáskor is milyen rendesen ünnepeltek. A Komintern után megjelent a Szocintern, ami már háromszor romba döntötte Magyarországot, tehát ez a fő veszély – mondotta.

Arra a kérdésre, hogy mi a Pofosz programja, különösen a gazdasági, a szövetség egyik elnökségi tagja így válaszolt: „Nagyon egyszerű: keressük az igazságunkat!”








Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon