1. A privatizáció célja ne csak a költségvetési bevétel növelése legyen, hanem a reálgazdasági folyamatok javítása is.
2. „Aggályos” a készpénzes privatizáció „túlsúlya”; a külföldi befektetők „csak a piacot veszik meg”.
3. Az állami privatizációs szervezet ne rt., hanem iroda legyen, így jobban érvényesül az „állami akarat”.
4. Ne nyirbálják a munkavállalói privatizációs kedvezményeket.
5. Nagyobb munkavállalói beleszólást! A szakszervezetek a privatizáció egész folyamatában lehessenek jelen. Erősebb garanciákat a privatizációs szerződés betartására: ha a vevő nem tartja be, vegyék vissza tőle a vállalatot.
6. Átláthatóságot a szakértői privatizációban!
7. Kerülhessenek ingyenesen munkavállalói tulajdonba a jóléti és szociális intézmények.
8. Az Érdekegyeztető Tanács munkavállalói oldala delegálhasson egy embert az állami privatizációs szervezet igazgatótanácsába, továbbá javasolhasson egy embert felügyelő bizottsági tagnak is.
9. Vagyonpolitikai irányelveket minden évben a parlament elé! (Ezt az eddig sem igen betartott szabályt a törvénytervezet eltörölné – A szerk.)
10. Önálló törvényt az önkormányzati vagyon privatizációjáról.
11. Határozottabb döntést a társadalombiztosításnak teljesítendő vagyonátadásról.
12. Szerezhessenek az eredeti kárpótoltak tulajdont a nagy közszolgáltató társaságokban!
13. A privatizációs bevételt ne csak a költségvetés rövid távú finanszírozására, hanem technológiai fejlesztésre, munkahelyteremtésre is fordítsák.
14. Inkább jó, mint gyors privatizációt. Azaz: „Gyorsan, de jól!”
Blogok
„Túl későn jöttünk”
Zolnay János blogja
Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével
Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?
E-kikötő
Forradalom Csepelen
Eörsi László
A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI
A „kieg” ostroma
1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.
Friss hozzászólások
5 év 37 hét
8 év 10 hét
8 év 14 hét
8 év 14 hét
8 év 15 hét
8 év 16 hét
8 év 16 hét
8 év 18 hét
8 év 18 hét
8 év 19 hét