–lt [Solt Ottilia]

Nyomtatóbarát változat

Új választásokról dönthet népszavazás

A Fidesz az alkotmány parlament feloszlatására vonatkozó passzusaira és a képviselők visszahívhatatlanságára hivatkozva érvel a népszavazási kezdeményezés ellen. Az 1989. évi XVII. törvény szerint viszont országos népszavazást lehet tartani minden olyan döntésről, ami egyébként az Országgyűlés hatáskörébe tartozik. A népszavazás azután az adott kérdésben kötelezi az Országgyűlést, tehát a népszavazás eredményével ellentétes döntést már nem hozhat. (4. §) E törvény alól csak néhány tételesen felsorolt döntést von ki egy későbbi módosítás. Az alkotmány 28. §-ának 2. bekezdése viszont világosan rendelkezik arról, hogy az Országgyűlés feloszlatása és új országgyűlési választások kiírása az Országgyűlés hatásköre. Tehát népszavazással kötelezhető a parlament saját maga feloszlatására. Az országos népszavazást csak a parlament rendelheti el (1989. évi XVII. törvény 9. § 1. bekezdés), de mint igen széles körben emlékszünk rá, a népszavazásról szóló törvény előírja, hogy országos népszavazást bárki kezdeményezhet, s abban az esetben, ha bemutat 100 ezer támogató aláírást, a parlament köteles elrendelni a népszavazást. Ezt egyébként már ötvenezer aláírás bemutatása után önként is megteheti.

Mikor?

Ha a 100 ezer aláírás megvan, és a kezdeményezők átnyújtották az Országgyűlés elnökének, aki köteles átvenni, az Országgyűlés 30 napig vizsgálhatja az aláírások hitelességét. Ha rendben lévőnek találta azokat, két hónapon belül el kell rendelnie a népszavazást, amit az elrendeléstől számított három hónapon belül meg is kell tartani.

Ha a népszavazáson részt vesz a választópolgárok fele plusz 1 fő, akkor eredménye érvényes, és az egyszerű többség akarata dönt. Ha a szavazók 50%-a plusz egy fő úgy voksolt, hogy a választásokat előre kell hozni, a parlamentnek haladéktalanul szentesítenie kell a nép, pontosabban szélső esetben a választópolgárok 25%-ának akaratát. A parlament önfeloszlató határozata után az alkotmány 28. §-a szerint három hónapon belül le kell bonyolítani az új parlamenti választásokat. Ha összeadjuk az időket – feltételezve persze, hogy a támogató aláírások gyűjtése sikeres, hogy a népszavazáson elegendő számban vesznek részt a választópolgárok és az érvényes szavazatok többsége a választások előrehozását követeli, akkor az aláírások benyújtásától számított kilenc hónapra új választásokat kell tartani. Hamarabb is lehet, de minimum három hónap akkor is kell, ha a parlament különösebb vita nélkül hajtja végre a dolgot. Ez nem valószínű. A szabályos választásokra 15 hónap múlva kerülne sor, a népszavazás tehát a ciklus féléves megrövidítését érheti el, a sajtóban közzétett adatok szerint mintegy egymilliárd forintos költség árán. Viszont nem elhanyagolható körülmény, hogy ez a fél év magába foglalja az 1994-es költségvetést: ha a választásokra fél évvel korábban kerül sor, a következő költségvetést már az új parlament fogadja el.

Meg lehet-e akadályozni a népszavazás kiírását?

Törvényes eszközökkel aligha. 100 ezer aláírást manapság igen könnyű összegyűjteni, hiszen a parlamenttel és a kormánnyal szinte mindenki elégedetlen valamiért. A közélet egyetlen szereplőjének sincs olyan tekintélye, amelytől legalább 100 ezer választópolgár ne függetlenítené magát, de több tekintély együttes fellépése sem nagyon nyomna a latba. Megváltoztathatja persze a parlament a népszavazásról szóló törvényt, és alaposan megnehezítheti a kezdeményezést, de ez sem lenne könnyű, hiszen ehhez a parlament pártjainak többé-kevésbé egyet kellene érteniük ebben a kérdésben, és a népszavazás iránti ellenszenvüket nyilvánosan vállalniuk is kéne. A választók kegyeiért folyó versengésben a törékeny legitimitású testület ezt nem nagyon kockáztathatja. Különösen pikáns lenne, ha a legnagyobb kormánypárt, az MDF kárhoztatná a népszavazás gondolatát, hiszen minduntalan a népakaratra hivatkozik. A népszavazás megtartásának feltételeihez most tehát csak kétes eredménnyel és nem elhanyagolható politikai kockázattal nyúlhat a parlament, s a legnagyobb veszteséget kétségkívül az MDF könyvelné el. Leginkább a legnépszerűbb párt, a Fidesz próbálkozhatna ilyesmivel. Ő talán el tudja hitetni magáról, hogy a politikai stabilitás érdekében lép fél, és nem önös pártérdekből, hiszen a következő választás neki biztosan jelentős sikert hoz, nem pedig valószínű veszteséget, mint a kormánypártoknak.

Kinek mi az érdeke?

Ám a Fidesz még egyáltalán nem készült fel a választásokra. Csak mostanában kezdett hozzá, hogy népszerűségét választási eredményekké fordítsa át, vagyis, hogy országos szervezetét kiépítse. Neki tehát rosszul jönnének az előrehozott választások, s ha fellép ellene – alkalmasint a parlamentben – az nagyon is egybevág saját pártérdekével.

Az SZDSZ most konszolidálódott, joggal várhatja, hogy népszerűségét és választási esélyeit növelni tudja az elkövetkező hónapokban. Az erre fordítható idő megkurtítása nem nagyon kedvez neki, bár alighanem nyugodtabban nézne az előrehozott választások elé, mint riválisa, az MDF.

A Magyar Demokrata Fórum éppen a lehető legziláltabb állapotban van. Sorainak rendezéséért küzd. Ezt szinte lehetetlenné tenné a népszavazási kampány berobbanása a politikai életbe. Még a kormányhatalom meghódítására törő nemzetiszocialista árnyalatú MDF-en belüli szélsőjobbnak is előnyösebb birtokon belül befolyáshoz jutni, tehát a kormányzó MDF-et megszerezni, mint belevágni a nyílt választási versenybe. Sokkal kisebb kockázattal érhet célba, s ha netán a januári országos gyűlésen MDF-en belül veszít is, a parlamentben akkor is mandátumokkal rendelkezik. A parlamenten kívül pedig a Magyar Út alapítvány jóvoltából szervezettel és önálló pénzalappal. A kisgazdák gyakorlatilag lekerültek a parlamenti politika színpadáról részben saját erejükből, részben talán a miniszterelnök taktikai bravúrjainak jóvoltából, az ő érdekeik és álláspontjuk tehát most figyelmen kívül hagyható.

A KDNP alighanem szintén növelni fogja súlyát az új választásokon. Ráadásul az egyházakkal való jogviszony, valamint a kormányzati pozíció jóvoltából szervezeti szempontból felkészültebb, mint a Fidesz. Az új választásokat mégsem nagyon sürgetheti, hiszen az 1990-esnél sokkal jobb választási eredmények mellett sem lehet benne biztos, hogy újra akárcsak csekély kormányzó hatalomhoz is jut, amivel – meg kell adni – ebben a ciklusban igen sikeresen sáfárkodik. A csöndes, kormánnyal szemben lojális KDNP súlyos milliárdokkal tudta növelni az egyházak megerősítését szolgáló pénzeket, a költségvetési alkudozásokat jól kihasználva alaposan meg tudta gyorsítani az egyházi vagyon visszaadását. A következő, 1994-es költségvetés az egyházak és a KDNP jövendő erejének szempontjából nagyon is fontos aktus, korántsem mindegy, hogy a kereszténydemokraták kormányzati vagy ellenzéki helyzetben csinálják végig. A választások előrehozását a KDNP tehát aligha kívánja. Itt vannak a pályán az új pártok: Palotásé és Pozsgay Imréé. Nekik nyilván nem jó, ha a választásokra a vártnál korábban kerül sor, hiszen a már költségvetési támogatásban részesülő szervezetekkel és szavazóbázissal rendelkező pártokhoz képest nagy hátrányt kell ledolgozniuk.

Vizsgáljuk meg végezetül az MSZP viszonyát a népszavazáshoz, vagyis a választások előrehozásához. A gondolatot már korábban meg-megpendítette Horn Gyula. A korai választás egyáltalán nem jönne rosszul az MSZP-nek. Népszerűsége ugyan folyamatosan nő, és ezt aligha tudnák megtörni holmi igazságtételi perek, vagy a guruló dollárok felelevenítése, de alighanem kemény korlátot állít neki, hogy a szavazópolgárok egy jelentős része az elmúlt 40 évet még most is aktívan, intenzíven elutasítja. Előbb-utóbb kimerül a tartalék, talán már most mindenki, akinél a morális és politikai fenntartások a szovjet típusú szocialista rendszerrel szemben nem számítanak, az MSZP táborához szegődött. A népszavazás körüli politikai hullámverés viszont elmoshatja vagy eljelentéktelenítheti az MSZP néhány élvonalbeli politikusának mégiscsak kellemetlen múlthánytorgatást, amire a nagy kormánypárt éppen most készül újult erővel. A kormány leléptetése pedig az MSZP számos jó emberét mentheti meg a gazdasági és hivatali posztokon, hiszen a kormány fél évvel több idő alatt időarányosan több ilyen vezetőt távolíthat el.

Kockázatok

A népszavazásnak és a választások előrehozásának egyik súlyos politikai és gazdasági kockázata, hogy az ország nemzetközi megítélésében megdől a stabilitás látszata. De a látszattól függetlenül veszélyes precedens születne, ami a politikai küzdelmeket nagyon rossz irányba terelné. A súlyos nehézségek kínkeserves megoldása, az érdekek aprólékos egyeztetésének kikényszerítése helyett az elégedetlen csoportok a kormány és a parlament elkergetését tűznék ki újra meg újra, s felőrölhetik a kevés demokrácia kevéske erejét is. Most azonnal alighanem durva és ellenőrizhetetlen kampány következne, nem nélkülözve a nemzetvesztő baloldalra mutogató szélsőjobb erőszakos fellépését. Ám kérdés, hogy mennyi instabilizáló tényezőre számíthatunk akkor, ha a népszavazási kezdeményezés kudarcot vall. A demokratikus intézmények működése szempontjából nélkülözhetetlen kétharmados törvények továbbra sem születnek meg; a rendőrség, az elektronikus média felügyeletének szabályozatlansága, a köztársasági elnök lejáratását célzó kampány eszkalációja, a cigányokkal és idegenekkel szembeni agresszív akciók még 15 hónapon át áshatják alá a demokratikus Magyarország alapjait.

A veszélyesen ingatag helyzetben alighanem az lenne az optimális megoldás, ha a népszavazási kezdeményezés legelején a demokratikus politikai szereplők megkísérelnének tárgyalni a szervezőkkel, hogy hagyjanak fel tervükkel. Ha ez nem vezet semmiféle eredményre, akkor már csak a népszavazás eredményéért, a választópolgárok bizalmáért érdemes küzdeni. Ha érvényes népszavazás dönt úgy, hogy NEM akarja elkergetni az első szabadon választott Országgyűlést, s a választók többsége megelégszik azzal, ha fél évvel később mondja ki politikai ítéletét, akkor nem szétverjük, hanem megerősítjük a parlamenti demokráciát. Ráfér. Ezért az eredményért azonban komolyan meg kell dolgozni. A parlamenti pártok normális együttműködése nélkül nincs esély.

• Belföld