Skip to main content

Tisztelt Főszerkesztő Úr!

(Hranek Ferenc)

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Szőke Zsuzsa: Egy gyilkosság háttere (Beszélő, 1992. november 21.)


Alulírott Hranek Ferenc, a Phralipe Független Cigány Szervezet Nógrád megyei elnöke tiltakozom a Beszélő 1992. XI. 21-i számában Szőke Zsuzsa „Egy gyilkosság háttere” című cikkében a velem folytatott beszélgetés valótlanságot tartalmazó megállapítása ellen.

Mélységesen fel vagyok háborodva, hiszen a cikk azon állítása, hogy én tudom, hogy dr. Rafael Károly cigány, és ő ezt letagadja, csak a cikk írójának szüleménye, mely sértő személyemre, a szervezetre és dr. Rafael Károlyra. Igaz, hogy a kérdés elhangzott Szőke Zsuzsától állítás formájában, de válaszom csak annyi volt, hogy én is hallottam. Mivel a cikkben általam nem mondott állítás jelent meg, kérem annak korrigálását.

Tisztelettel
Hranek Ferenc

Elnézést kérünk! – szerk.









Megjelent: Beszélő hetilap, 50. szám, Évfolyam 4, Szám 49


Hasonló cikkek

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon