Eörsi János

Nyomtatóbarát változat

Képzeljünk el egy kőgátat, amely a Duna elrekesztése miatt igen erősen megcsappant sodrú Dunát s egyúttal a szlovák–magyar határt metszi keresztbe. Ha ez a kőgát a Duna vize alatt húzódik, s ekként a folyó átbukik fölötte, fenékküszöbnek nevezett objektumról van szó; míg ha koronája kiáll a vízből, mederelzárás történik, ami csakis a dunakiliti átvágással szemközt, a természetes ágban, a duzzasztómű üzembe helyezésével lehetséges. De elképzelhető a kettő kombinációja is: fenékküszöböt helyeznek el a kiliti átvágással szemközt (mondjuk az 1843-as folyamkilométernél), és üzembe helyezik a duzzasztóművet, például azért, hogy az arra vetődő kajakkonvojok ne a bukógáton bukjanak át, hanem békésen átzsilipeljék őket.

A Vituki étlapja

Kőgátépítés ötféle változatban is szerepel a között a kilenc módozat között, amelyet a kormány által szakértőnek fölkért Vízgazdálkodási és Tudományos Kutató Rt. (Vituki) étlapja mutat be. Az étlapról a kormány választhat a héten. Szerepel még: háromféle változatban az, hogy netán a szlovákok mégiscsak hajlandók több vizet adni a csúnyi tározóból (ez esetben a többlethozam a jobb oldali szivárgócsatornán kerülne a Szigetközbe, ami mindenképpen mederbővítést igényel, sőt az egyik verzióban új csatornaépítést proponálnak). A kilencedik változat: az a szivattyúzás, amely mellett az Országgyűlés tavaly áprilisban, határozatban tette le a voksát, de amelyet – állítólag praktikus nehézségek folytán – csak július vége felé kezdtek el, akkor is zajos dízelmotorokkal.

A szakértő Vituki – s nyomában a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium (KHVM) – pontozásos értékeléssel az 1843. folyamkilométernél elhelyezendő fenékküszöböt hozta ki elsőnek. Utána mindjárt a dunakiliti duzzasztóművel szemközt emelendő kőgát következik a rangsorban. Mindkét esetben megemelkedne a Duna vízszintje, s így a főág, immár „gravitációs úton”, azaz mintegy magamagától visszafolyva, ellátná vízzel a szigetközi mellékágakat. Viszont a jobboldali gátrendszer megerősítésére, azaz, akárhogy is, a dunacsúnyi elterelés folytán eleddig üzembe nem helyezett dunakiliti tározó továbbépítésére volna szükség, még ha a tározót nyilván nem is töltenék föl teljesen vízzel. A szivattyúzást a Vituki és a KHVM csak a harmadik helyre sorolja, a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium (KTM) azonban ehhez a megoldáshoz ragaszkodik.

Eszerint a fenékküszöb kontra szivattyú harchoz a szakértő Vituki többi verziója csupán a kísérőzenét – meg persze a figyelemelterelést – szolgáltatja. Az előző kormány tavaly februárban, egy titkos 3000-es határozatában a fenékküszöb-építés mellett foglalt állást, 499–528 millió Ft-ra taksálva az 1994–1995. I. félév során fölmerülő beruházási költségeket, amihez később évi 26 millió Ft üzemeltetési költség és esetleg még 86 millió Ft bontási költség járult volna hozzá. A parlament ezt fúrta meg, s változtatta át az annyiszor szidalmazott szivattyúzásra. A Ház s benne a környezetvédő képviselők a csehszlovák–magyar szerződést fölmondó, 1992 júniusában kihirdetett XL-es törvénnyel érveltek. Ennek preambulumában ugyanis benne foglaltatik, hogy „a vízlépcsőrendszernek vagy bármelyik főlétesítményének üzembe helyezése súlyosan hátrányos ökológiai és gazdasági következményekkel járna”. Márpedig – ez a mindmáig hivatalos álláspont – a dunakiliti duzzasztógát és tározó olyan „főlétesítmény”, amelynek tabuját a nemzetközi per miatt kell megőriznünk: nehogy azt mondhassák Hágában, hogy nem is jött nektek olyan rossszul az a jó kis vízlépcsőcske. A Boross-kormány nem tehetett mást: az említett 3000-es (szám szerint: 3045/1994-es) határozat helyett előbb a 3104-es, majd a 3144-es szám alatt titkosította a teendőket: azt, hogy másodpercenként 25 m3 víz kiemelésére alkalmas elektromos szivattyúrendszert telepítenek, átmenetileg azonban három helyen – (Dunakilitinél, továbbá Bodaknál és Dunaremeténél) összesen 15 m3/sec kapacitású, Diesel-üzemű szivattyúkat működtetnek. A Nagy Föloldás alkalmából a Horn-kormány a 3405-ös, érvényét vesztett határozatot nyilvánosságra hozta ugyan, de nem rántotta le a leplet az érvényben lévő 3104-esről és 3144-esről. A szivattyús vízpótlás hivatalosan történt ugyan, de ez titok.

Az előminősítés rejtelmei

Most új kormány alatt köszönt majd be a tavasz–őszi (vegetációs) időszak (immár harmadszor a Duna 1992. októberi elterelése óta), s a vízműépítésben érdekelt körök talán most, a múlhatatlanul szükséges szigetközi vízpótlás alkalmából fölpuhíthatják a hivatalos álláspontot. Föllángoltak e remények már 1994 nyarán, a Horn–Moravcík-találkozó előtt is, amidőn egy pillanatra úgy tetszett, hogy a vízlépcsőügy a jószomszédi kapcsolatnak, személy szerint Kovács László külügyminiszternek rendelődik alá (Beszélő, 1994. július 28.). Végül azonban a nyilvánosság nyomására a kormány megtiltotta Kovácsnak, hogy a fenékküszöbről tárgyaljon a szlovákokkal. A fenékküszöb-építés szlovák beleegyezést és közreműködést kíván meg, ám ezt minden további nélkül meg is kapnánk – érvelnek most a vízügyben érdekeltek. Csakhogy – vetődhet föl a józan ellenérv – kellenek a szlovákok a fenékküszöb elbontásához is, s abba már nyilván nem mennének oly készségesen bele; hogy beszélhetünk akkor „ideiglenes” vízpótlási megoldásról? Mindenesetre szeptemberben – a politikai kurzusváltást hozó vegetációs időszak végeztével – a kormány nyitva hagyta a vitát: 2086/1994. sz. – nem titkos! – határozata szerint „alternatívák kidolgozásával kell új javaslatot készíteni” a vízpótlásról, mi több, a kormány „szükségesnek tartja a szigetközi vízpótlással kapcsolatos… országgyűlési határozatok felülvizsgálatát” is. A „felülvizsgálat”, amelyre a mostani kormányülésen kerül sor, persze nem jelent föltétlenül megváltoztatást. De jelenthet.

A Népszabadság és a Kisalföld december 14-i számában a Főber Kft. – a KHVM megbízásából – előminősítő pályázatot hirdetett meg „a Szigetköz vízpótlásának ideiglenes megoldása kivitelezési munkáinak megvalósítására”. A hirdetményből kiviláglik még, hogy a jelentkezőknek 20 000 Ft+áfát kell leperkálniuk a „tenderdokumentációért” (ami közli a pályázókkal, milyen munkáról is volna szó). A beadási határidő igencsak szoros volt: december 20., sőt, 22-ére már eredményhirdetést ígértek. Utóbbiból nem lett semmi. Mint a Főber ügyintézőjétől megtudtuk, „tíznél több” cég pályázott. De hogyan lehetséges pályázat – kérdeztük –, mielőtt döntött volna a kormány a vízpótlás mikéntjéről? A pályázók a „munka jellegéről” kaptak tájékoztatást, hallhattuk, egyébként is csak előminősítés folyik, a jelentkezők gazdasági-pénzügyi helyzetét bírálják el. Más forrásból megtudtuk, a „munka jellege”: „kőgát építése gabionból és kőből” (gabion = kövek tartására szolgáló acéldrót zsák, ami a kiliti parton van fölhalmozva elhagyottan, mementóként). Szentiványi Árpád, a KHVM kebelében működő Dunai Rehabilitációs Iroda helyettes vezetője kérdésünkre először csak annyit árult el: a munka „általános megjelölésére” szorítkoztak, majd beismerte, hogy a „gabion” és a „kőmunka” kifejezéssel is találkozhattak a 25 ezer Ft-os tenderdokumentáció boldog tulajdonosai.

A KHVM tehát máris meg tud nevezni néhány, kőgátépítésre alkalmas céget (köztük vélhetően a szakértő Vitukinak szakértőként bedolgozó Observator Kultúrmérnöki Kft.-t), demonstrálva, hogy az ilyen beavatkozások gyorsan kivitelezhetők. A vegetációs időszak közeledte miatt megkívánt gyorsaság mellett komolyan esnek latba a költségek is. A szakértő Vituki szerint a fenékküszöb-építés 3 hónapig, a vízszint feletti gát kombinációjával megvalósított duzzasztás megvalósítása 8 hónapig, az elektromos szivattyúk telepítése 6 hónapig (?!) tartana; a fenékküszöb-verzió esetén a beruházási költséget 500 millió Ft-ra, az éves üzemeltetési költséget 30 millió Ft-ra taksálják, duzzasztás esetén az építés potom 2,3–2,4 milliárdba, a fenntartás évi 50 millióba kerülne, míg az elektromos szivattyúk telepítéséért 800 milliót, üzemeltetéséért – a vízügyesek így tudják – évi 200 milliót kellene fizetni. Láthatóan feltételezik: a Diesel-szivattyúkat kiváltó elektromos szivattyúk több mint hatszor (?!) annyiba kerülnek, mint zajos elődeik, a teljes vegetációs időszakon át működnek, feleakkora napi üzemeltetési költséggel. Az utóbbi spórolást más források is reálisnak tartják, viszont a környezetvédők vitatják, hogy 25 m3/sec vízkiemelésre alkalmas szivattyúegyüttest kell működtetni teljes kapacitással, a teljes vegetációs időszakon át.

Mire jó a vízpótlás?

Hogy megértsük a környezetvédő érvelést, látnunk kell, miért van szükség egyáltalán vízpótlásra a Szigetközben. Vízszempontból a tájat három részre osztják: a hullámtérre, a mentett oldalra és a Mosoni-Dunára (az elnevezések az elterelés előtti boldog időkből valók, amikor a szigetközi ágak az árhullámokat vezették le, miközben a jobb parti gát mentette a többi területet az árvíztől). Abban mindenki egyetért, hogy a vízpótlórendszer 1993. augusztusi megépítése óta a Mosoni-Duna és a mentett oldali csatorna (a Kiliti–Cikolai-mellékág) vízellátása megoldottnak tekinthető, s belátják a vitázó felek azt is, hogy a hullámtérnek – környezet- és természetvédelmi szempontból – 25 m3/sec vízhozamra van szüksége, valamint arra, hogy évente legalább két alkalommal 5–7 nap hosszáig árvízi elöntés érje e területet. A vízpótlás nagyobb részben a csúnyi tározóból, a mosoni vízkivételen keresztül, kisebb részben a jobb oldali szivárgócsatornából történik, vízszabályozó zsilipek segítségével.

Mármost – érvel a környezetvédelmi minisztérium – ha a szlovákok adnak 40 m3/sec hozamot a mosoni vízkivételi művön keresztül (mint ahogy speciel most, a téli hónapokban adnak), akkor ez, a szivárgócsatornán át jövő 5 m3/sec-mal kiegészítve nagyjából elegendő pótlást jelent: 20 m3/sec jut a Mosoni-Dunába, 5 m3/sec a cikolai ágba és 20 a hullámtérbe. Szükségmegoldásra akkor van szükség, ha a szlovákok kevesebbet adnak, mint a tavalyi vegetációs időkben, amikor valóban ráfanyalodtunk a szivattyúzásra. A KTM szerint tehát az ideiglenes vízpótlás alapjában véve megoldottnak tekinthető, a szükséghelyzetek áthidalására pedig épp az alkalmanként bekapcsolható elektromos szivattyúk a legalkalmasabbak. „A dunakiliti duzzasztómű környezetvédelmi szempontokra hivatkozó üzembe helyezése elfogadhatatlan” – olvashatjuk egy a KTM által nemrég készített és terjesztett elemzésben. Sőt – érvel a minisztérium – ha a mosoni vízkivétel zökkenőit a főmederből való eltereléssel ütnénk helyre (mint ahogy a fenékküszöb-pártiak szeretnék), azzal kifejezetten tetéznénk azt a kárt, amelyet a Duna elterelése következtében előálló talajvízszint-csökkenés miatt kellett elszenvednünk. A talajvízszint-csökkenés katasztrófáját sem a szivattyúzás, sem a kőgátépítés nem akadályozhatja meg. A vízpótlás csak arra jó, hogy megkímélje az azonnali pusztulástól a szigetközi ágak élővilágát, de nem mentheti meg a talaj kiszáradása okozta végérvényes veszteségektől.

A fenékküszöb iránti olthatatlan vágyat nem környezetvédelmi nosztalgiák táplálják, még ha effélére is hivatkozik a kormány vízműépítésben érdekelt fele. Akkor milyen nosztalgiák? Nyilván szeretnek vizet terelgetni. Bár a szlovák vízpásztorok igen szűkmarkúak, azért csak hagytak magyar kollegáiknak egy kis terelgetnivalót.

• Gazdaság és társadalom