B. B. [Bíró Béla]

Vissza a főcikkhez →

A Tinerama című bukaresti hetilap 1994 júniusa elején nyilvánosságra hozza Tőkés László állítólagos fiatalkori nyilatkozatának fakszimiléjét, melyben az ifjú lelkész kötelezi magát a titkosszolgálat informálására.

Tőkés László többször is cáfolja a dokumentum hitelességét, határozottan állítja, hogy az „hamisítvány és a volt Securitate diverziója”. Később a Tinerama egyéb dokumentumokat is közöl, melyekben Tőkés több magyar személyiségről szolgáltat úgymond „adatokat”.

1994. december 15-én Temesváron, a Kelet- és Közép-Európa 1989 után című nemzetközi tanácskozást követő sajtóértekezleten Tőkés László egy román újságírónő kérdésére a következőket nyilatkozza: „A közölt anyagokban van hamisítvány, és van ténylegesen az én kezemtől származó nyilatkozat. Tudni kell azt – és Önök ne tudnák, akik romániaiak és itt voltak –, hogy száz és ezernyi ember írt száz- és százezerszámra nyilatkozatokat, mert bevittek, és azt mondták: la scrie! (»Na írjad!«) Vitatkoztunk egy-egy mondaton. De nem is tagadtam soha, hogy mint minden kollégám, írtam nyilatkozatokat. (…)

Mindennek az oka egy hatalmas, rágalmazásra szakosodott apparátus, mely annak a közösségnek a kebelében is mozgásba lendült, melyben én szimbólum voltam, s mely 1989-ben kész volt az életét áldozni értem.” (Expres, 1994. december 17.)

A temesvári nyilatkozatot követően az RMDSZ parlamenti csoportjában Nagy Benedek RMDSZ-képviselő névtelen vitairatot oszt szét a frakció tagjai közt, amely a szerző hozzájárulása nélkül nyilvánosságra kerül: a Hargita népe című csíkszeredai napilapban jelenik meg.

Idézet Nagy Benedek írásából: „…megdöbbentő az RMDSZ tiszteletbeli elnökének az a legutóbbi nyilatkozata, amelyben könnyedén beismeri azt a tényt, hogy 1975-től a Securitaténak dolgozott, mi több, ugyanitt, egy közbevetett kijelentésével azt is el akarja hitetni, hogy nemcsak ő, hanem – „mint mindenki más” – minden romániai magyar kollaboránsa volt a 45 esztendős kommunista diktatúra gyűlölt titkosrendőrségének. (…) Márton Áron hazájában nem válhat tisztelt példaképpé az, aki papi személyként és ifjúi ereje teljében adta el magát a gonosznak, és most még magával is rántana minden magyart. (…) És mi történt volna, ha megveti keményen a lábát, és nem ír alá semmit az ifjú lelkész 1975-ben? Esetleg felpofozzák, esetleg kirúgják az állásából, és – mint annyian sokan – elmegy valahová dolgozni. Ez egy normális keresztény és keresztyén emberhez és kisebbségi magyarhoz méltó megoldás lett volna. És lett volna egy lelkésszel kevesebb, de egy igaz emberrel több közöttünk. Ha pedig nagyon akarta volna, lehetett volna, mint annyian, egy tündöklő emlékű mártírunk. (…)” (Idézi Erdélyi Napló, 1995, 1. szám, 10. oldal)

Tőkés László A Securitate markában címmel válaszol a vádakra: „A nyilvánosság előtt megjelent állítások nem egyebek, mint rágalmazások. Rágalmazások azon egyszerű oknál fogva is, mivel én soha nem kollaboráltam a román titkosszolgálattal, nem írtam alá semmiféle együttműködési kötelezvényt (angajament), s nem voltam informátor – következésképpen nem volt mit bevallanom. (…)

Legvégül arra az RMDSZ parlamenti frakciójának körében terjesztett magyarkodó-populista szennyiratra kívánom felhívni a figyelmet… mely minden további nélkül készpénznek veszi a Securitatéval való állítólagos együttműködésem rágalmát, és mint »árulót«, a »Gonosz rabját« és az »Ördög szolgáját« kitagad »a legkevesebb másfél milliónyi nem kollaboráns erdélyi magyar« közösségéből.” (Romániai Magyar Szó, 1995. január 7–8.)

Az ügy következményeiről a Romániai Magyar Szó január 7–8-i száma tudósít:

„A Csíki Területi RMDSZ-elnökség… a Nagy Benedek-írást és nyilvánosságra kerülése körülményeit elemezve, arra a következtetésre jutott, hogy ez kimeríti »a magyarság és a szövetség érdekei elleni támadás« ismérveit, és javasolta a választmánynak Nagy Benedek kizárását a Csíki Területi RMDSZ tagjainak sorából, valamint felmentését a választmányból. (…)

A titkos szavazás eredményeként 24 igen, 6 nem és 3 érvénytelen szavazattal a választmány úgy döntött, hogy kizárja Nagy Benedeket a területi szervezet tagjainak sorából. (…) Nyilt szavazással döntöttek arról, hogy a választmány továbbra is parlamenti képviselőjének tekinti-e Nagy Benedeket… a bizalmat a testület visszavonta.”

Az ülésről a legjelentősebb román ellenzéki napilap, a Romania Libera január 7-i száma, valamint a Román Tv egyes csatornájának esti hírműsora is tudósít.

A csíki gyűléssel párhuzamosan az RMDSZ válságstábja, az Operatív Tanács is ülésezik. A kiadott nyilatkozat szerint:

„3. Az Operatív Tanács véleménye szerint az 1989 előtti időszak felülvizsgálatának hiánya, a szekuritate szerepének teljes tisztázatlansága annak a hatalomnak az érdeke, amely a saját múltját kívánja ezzel eltakarni, másrészt ezt a helyzetet ismételten diverziós célokra, az 1989-es események hiteles személyiségeinek lejáratására tudja felhasználni. (…)

5. Az Operatív Tanács, a képviselőházi frakcióban terjesztett, diverzióra alkalmas röpirat ügyét az Országos Etikai Bizottság elé utalja. (…) Az Operatív Tanács kéri a területi szervezet minden Nagy Benedekkel kapcsolatos döntésének felfüggesztését mindaddig, amíg az etikai bizottság a kérdést ki nem vizsgálja, és meg nem teszi a megfelelő előterjesztést.

6. Az Operatív Tanács az erről a kérdésről folytatott nyilvános, RMDSZ-en belüli polémiát károsnak tartja, ezzel kapcsolatos vitáit belső ügynek tekinti.

7. Az Operatív Tanács hangsúlyozza, hogy az RMDSZ vezetősége a lehető leghatározottabban és teljes egységben lép fel az elkövetkezőkben minden, az RMDSZ-ben tapasztalható erkölcsi vétség ellen.”

• Külföld