B. B. [Bíró Béla]

Vissza a főcikkhez →

A 22 című hetilap négy zsúfolt oldalt szentelt annak a kerekasztal-beszélgetésnek, melyet a Társadalmi Dialógus Csoport tagjai, ellenzéki pártok képviselői Teodor Melescanu román külügyminiszterrel folytattak. A beszélgetés mérlegét a vita anyagához csatolt kommentárjában Andrei Cornea vonja meg, Kik a „mi szövetségeseink” címmel.

„A probléma nem az, hogy léteznek szélsőséges, soviniszta, erőszakra bujtogató lapok – ilyenek mindenütt vannak –, hanem az, hogy minálunk a külügyminiszter, az államelnök ad interjúkat ezeknek a lapoknak, s az egyenlő bánásmód nevében mintegy kezességet vállal értük… Hogyan lehetne hitele egy kormánynak, mely őszintén és minden következményével egyetemben az »Európába való belépés« mellett voksol, ugyanakkor külügyminisztere olyan lapokban nyilatkozik, melyek az »Európába való belépés«-ben kimondottan is nemzeti katasztrófát látnak? Miben bízik Románia kormánya, amikor úgy véli, a szélsőséges erőkkel kötött szövetség »Európában« is fenntartható?”

Andrei Cornea szerint az ENSZ-embargót megsértő szerb vontatóhajók „ügyét” akarja a maga hasznára fordítani. „A Duna alsó folyása sok évtized után ismét stratégiai jelentőségű körzetté vált, s Románia, mely az itt zajló forgalom jelentős részét ellenőrzése alatt tartja, olyan stratégiai jelentőségre tesz szert, mellyel korábban nem rendelkezett…”

A román kormány persze jócskán fölverheti az együttműködés árát, jelentős „engedményekre” számíthat nyugati „szövetségesei” részéről. Ez utóbbiak sokkal elnézőbben viszonyulhatnak a belső helyzethez, a kormányzat restaurációs törekvéseihez stb. „Ismerjük el – folytatja a szerző –, hogy ez a politikai pókerparti – ha valóban így állnak a dolgok – vakmerőségre és kifinomult érzékre vall. A kormány képviselőinek azonban azt is tudniuk kellene, hogy ez ugyanakkor mélységesen cinikus stratégia, mely hosszú távon destruktív hatásokkal terhes. És mindenekelőtt azok számára, akik e kártyákat kijátsszák.”

Andrei Cornea megállapításait rendkívül jelentőseknek érezzük. Románia s benne a magyar kisebbség közel egy évszázados katasztrófáját ugyanis az okozta, hogy a román értelmiség az úgynevezett nemzeti érdek nevében következetesen és makacsul elzárkózott attól, hogy a román bel- és külpolitika ellentmondásosságát tudatosítsa, ehelyett a cinizmust Iliescu és Melescanu urakhoz hasonlóan egyfajta „erkölcsi normává” emelte.

Ez az a hagyomány, mellyel az ellenzék most szakítani kénytelen, hiszen mind nyilvánvalóbb: az országot nem a magyarok, hanem az erkölcsi értékrendszer csaknem teljes hiánya fenyegeti. Mind több ellenzéki értelmiségi és politikus kénytelen fölismerni: a törvények csak olyan emberek cselekedeteit szabályozhatják, akik hisznek a törvényekben. Ha viszont hiányzik az a szilárd erkölcsi értékrendszer, mely a politika és a gazdaság alapvető a-, illetve immoralitását kordában tartja, a törvényesség hiú ábránd marad…

• Külföld