Skip to main content

Sínfelszedés?

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


900 km vasútvonal megszüntetését (Beszélő, 1994. 48. sz.) – illetve a forgalom szüneteltetését – kívánja megakadályozni a Nemzeti Mozgalom a Vasútért néven alakult munkacsoport, amely hétfőn ismertette álláspontját a sajtóval.

A MÁV-nál nem reprezentatív Független Vasutas Szakszervezet szerint porhintés „átmeneti forgalomszüneteltetésről” beszélni, ha egy szakaszon egyszer nem jár többé vonat, a síneket végérvényesen benövi a gaz. Csiki Dénes ügyvivő úgy véli, a decemberi bérharc elterelte a figyelmet a lényegről: a kormány most 900 kilométernyi pályatestet akar racionalizálni, a határozat azonban további 3000 km hosszú vonal felszámolását tartja kívánatosnak, ami megrendíti a vasúti közlekedés jövőjét.

A Levegő Munkacsoport és a Zöld Alternatíva a közúti közlekedés drasztikus korlátozását szeretné, így a környezetbarátnak tekintett vasúti közlekedés fejlesztését sürgeti. Kézenfekvő volt tehát az összefogás. A három szervezet december 11-én megalakította a Nemzeti Mozgalom a Vasútért Munkacsoportot, bízva abban, hogy a vasútvesztéstől jövőjüket féltő települések önkormányzatai csatlakozni fognak. A munkacsoport egyelőre nem tud választ adni arra a kérdésre, hogy a vonalleépítés hány települést kapcsolna ki a hálózatból, elmondásuk szerint azonban eddig mintegy 200 önkormányzat jelezte csatlakozási szándékát.

Nem kizárt, hogy a kezdeményezőknek ezúttal tényleg sikerül mozgalmat szervezniük. Az amúgy is gyatra közlekedési infrastruktúra további leépítése azzal fenyeget sok települést, hogy meglévő kevés lehetőségét is elveszti. (Nem kétséges, hogy a csatasorba álló önkormányzatok autópályákat is szívesen látnának falvaik közelében, de ez nem akadályozza a taktikai összefogást a motorizációt vörös posztónak tekintő zöldekkel.) Közeleg a májusi menetrendváltozás, a széles mozgalommá terebélyesedő munkacsoportnak ki kell dolgoznia tárgyalási elveit. Pontosabban el kell döntenie, hogy protest mozgalomként kíván-e akciózni, vagy kompromisszumokra is kész stratégiával akar-e tárgyalóasztalhoz ülni. A hétfői sajtótájékoztatón úgy tűnt, a szervezők még maguk sem tudják pontosan, mit tekintenek elérendő minimumnak.

A vasúttal kapcsolatban kissé bizarr „nemzeti” jelző is arra utal, a szervezők nyitni kívánnak a parlamenti ülésterem jobboldala felé. A munkacsoportban helyet foglalt az MDF egyik megyei vezetője is, történetesen Lezsák Sándor személyi titkára, aki – bár megjegyezte, hogy erre nincs formális felhatalmazása – a négy ellenzéki párt támogatásáról biztosította a vasútmentőket.










Hivatkozott cikkek

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon