Zufar Garejev

Nyomtatóbarát változat

Történjék bármi, a statisztikák szerint a szex az orosz ember életében továbbra is ugyanolyan előkelő helyet foglal el, mint a hiperinfláció vagy épp a szervezett bűnözés elleni harc, s a csecsen főváros vagy netán az osztankinói tévétorony ostroma csak időlegesen tudja elhomályosítani az afféle híreket, hogy például Zsirinovszkij egyfolytában akár tizenkét órán keresztül képes munkálkodni egy meztelen női testen. A hír hallatán a felháborodott polgártársak nyomban elárasztották leveleikkel a szerkesztőségeket, mondván, hogy ezzel a vallomással a jogászfattyú végképp hasonlóvá vált Hitlerhez. A Krasznaja Sapocska (Piroska) legfrissebb számának közvélemény-kutatásából azonban kiderül: nem kell ahhoz Zsirinovszkijnak lenni, hogy ilyen kivételes teljesítményre legyünk képesek. Az első kérdésre – „Kit kedvel az orosz férfi?” – a válaszok így oszlottak meg: nőket 60%; férfiakat 15%; anyósát és szomszédasszonyát 9%; állatokat és természetet 4%; dundi barnákat 3%; csak a focit meg a sört 3%. A „Hol kedveli?” kérdésre adott válaszok nem nagy szóródást mutattak: otthon és a munkahelyen 50%; vendégségben a rekamién 20%; stadionban, baráti körben 16%; autóban 10%; itt-ott lehetett még találkozni olyan válasszal, hogy „evés előtt”, „alvás után”. A pikáns „Hogyan szereti?” kérdés kapcsán a legnagyobb meglepetést a „menet közben” válaszok magas aránya (60%) keltette, ami az orosz férfi kivételes dinamizmusáról tanúskodik. Mindössze 20% szereti viszont a „főnök bosszantására” azt cselekedni, ami módfelett nagy tisztességre vall. Néhányan (2%) „százig számolva” szeretik. Összehasonlításul nézzük a nők válaszait a „Hogyan?” kérdésre: „ne verjen közben” – 65%; „elől-hátul” 15%; „soha nem figyeltem oda rá” 10%. A kérdőívet egy rendkívül intim kérdés zárta, amelyet csak nőknek tettek fel – „Volt-e már orgazmusa?”, amire efféle feleletek érkeztek: „Igen, Santa Barbara” – 60%, „csak külföldi cégnél” – 10%…

E néhány adatból is beláthatja a „liberális demokrata” vezér, milyen messze van ő az orosz szex valóságától, másrészt mint népvezérnek figyelembe kell vennie a szociális szempontot is: hogy nem mindenki engedheti meg magának a 12 órás használatra rendszeresített nőket. Mi több, maga a szex sem bárkinek hozzáférhető a hiperinfláció korszakában. Nem véletlen, hogy lakosságunk e téren is egyre gyakrabban folyamodik a kollektív formákhoz, miként a pangás időszakában… Amikor még szex sem létezett. A fő baj persze az, hogy most kezd megint eltűnni, legalábbis Moszkvából: a főpolgármester rendeletére kitelepítették a bimbózó szexipart messze a körgyűrűn túlra, Sztroginóba – minél messzebb, annál édesebb! Csakhogy az erotika útjait Oroszországban is a bűn szegélyezi, amint azt a „Keresi a rendőrség” faliújságot felváltó „Szex-bűnügyek” tábla jelzi, ahol a főkapitányság szörnyűségesebbnél szörnyűségesebb híreit lehet böngészni. A főkapitányság munkatársai az utóbbi időben például egészen rendhagyó szexuális eltévelyedésre lettek figyelmesek bűnözőkörökben: amikor rátörnek egy kétes hírű lakásra, ahol bűnöző elemek tartják fönn törvénytelen szexuális kapcsolataikat, a rend derék őrei nem csupán a két szerelmest cibálják ki az ágyból, hanem ott van egy „puskacső” névre hallgató harmadik is. El is nevezték az említett körökben a hármasszex e fajtalan és elgépiesedett módját „Kalasnyikov-menetnek”.

A belügy éber szervei aggódva figyelik az orosz falu egyre fokozódó erotizálódását is. Ugyanezen a faliújságon lehetett olvasni Szvinuskin kolhozparaszt duhajkodásáról, mely az elmúlt év október 20-án történt Felső-Csesujkában. Szvinuskin 21-re virradó éjjel fokozott mennyiséget fogyasztott agglegény komájával abból az italból, amely népünk körében a „zöld kígyó” becenevet kapta, majd a „Speed-info” című népszerű tömeglap tanulmányozásába kezdtek. Egyikük nagy-nagy gerjedelmében elaludt, s az asztal alá bukott. Másikuk viszont szexuális felindultságában szép sorjában megerőszakolta szülővárosa összes lányát–asszonyát. Amikor reggel a rendőrség és az ügyészség munkatársainak sikerült megfékeznie a veszélyes szexőrültet, s számba vették az áldozatokat, csaknem két tucat lett a végeredmény – köztük két hajadon szomszédleány, a helyi csatornázási művek éjjeliőre, a tökrészeg Mánya, három muzsik, akik az ég tudja, honnan csöppentek oda, valamint két eltévedt tehén és egy, a város szélén kipányvázott traktor. A megerőszakoltak között került nyilvántartásba az agglegény koma, a zöld kígyó, mi több, egy erdei sündisznó is. A tettesek ellen eljárás indult, a nyomozás kezdetét vette.

Ah, bűnös szexgigász, vetnéd inkább tekinteted az „Evezős lányra”, aki idestova 70 éve meredezik a Központi Gorkij Pihenő és Kultúrpark holdsütötte sétaútjának kanyarulatában, aki sohasem lök el magától, aki reggelig is bírja veled, aki nem tesz fel ostoba kérdéseket, hogy például „és mikor fogunk csókolózni?”, csak reggel el ne felejts mindent rendben hagyni… Ah, ezek a parkok, a szocialista realizmus, a kommunista munka eme emlékművei! Ki nem hevert ifjúkorában, lakáskérdéstől szorongatottan zöld padjaidon! Vagy alatta! Szegény Evezős lány, szegény Lenin, szegény Tüskehúzó fiú! Hányszor szedett  le gyanús alsóneműt antik fürtjeidről a parkőr reggelente!

De hagyjuk a pornográf célzásokat, beszéljünk tovább az orosz Erószról! Régi-régi lapunk, a Szocialisztyicseszkaja Indusztrija, amelyik sohasem kényeztette el szigorú olvasóját erotikával, igencsak ingerlő kérdőívet közöl a Zoopark rovatban. „Az év legszexuálisabb férfiúja” címet a nyolcvanévesek többsége Sztálinnak adományozta, a hetvenévesek Leninnek, a hatvanévesek Hruscsovnak, az ötvenesek Berzsnyevnek, a negyvenesek Gorbacsovnak, a harmincasok Jelcinnek, a húszévesek Michael Jacksonnak, a tizenöt évesek pedig annak a fiúnak, akit Michel Jackson „megérintett”. A „legszexuálisabb kép” címet természetesen a „Jelcin és a tank” nyerte el. Bezzeg a népszerű Ifjú technikus! Kinyitja a gyanútlan olvasó, fellapozza a reklámot: a házban kihuny a fény, következik a legerotikusabb napszak, remegő kéz gombolja a ruhát, már húzza is le – állj, állj, ifjú technikus! Nem feledted el a „Vörös proletár” kft. Vlagyimir Iljics Leninről elnevezett gumiipari termékét? Legyen mindig veled! Aki elfelejtette zsebre rakni, azoknak a Speed-info, a hivatalos egészségügyi felvilágosító lap elméleti szexet kínál. Találd ki, mi az: felül édes, belül nem nagyon, közepén szög van? Válasz: repülőgép – 5 pont, csukcs – 3, ha pedig valami illetlenre gondolsz – 0 pont. Hát ilyen tesztekkel mérnek bennünket mostanában…

A keményebb szex kedvelőinek tehát egyet mondhatunk – irány Sztrogino! Sztrogino legfrissebb kínálata a „Raszputyin” nevű, pillanatok alatt népszerűvé vált műfallosz, amelynek legújabb modellje kis elemes motorral hajtott hernyótalpon jár, sőt tartozik hozzá egy Sztyecskin automata pisztoly, amely teljesen váratlanul sül el. Van benne aztán egy sztereorendszer, amely az élvezet tetőpontját jelző női sikoly érzékelésekor bekapcsol egy műszert, s a fallosz Raszputyin erősen szlávos „o”-jával rázendít Lermontov versére Oroszország nagyságáról és az orosz nép nemeslelkűségéről: „Mondd csak bátya, ugye nem hiába…” Ez az eszmei-művészi megoldás, valamint a Sztyecskin pisztoly igencsak gondolkodóba ejtette a Főügyészség pornográfia elleni harcra specializálódott szakembereit. Erősen foglalkoztatja őket egy másik újdonság is, a „Vlagyimir Iljics-nosztalgia”, amelyből a legintimebb pillanatban a legendás „Egy lépés előre, két lépés hátra” című szónoklat hangzik fel. Az új termék mellé, ráadásként mindenkinek jár egy vörös zászlócska a „Munkás Oroszország” fasisztoid röplapjába csomagolva, valamint egy apró ajándék: a híres 1917-es páncélvonat rézből vert kereke…

De mindez semmi ahhoz képest, amit egy másik Vlagyimir, Vologya Linderman forgat a fejében, akinek Jiso című erotikus irodalmi lapját tavaly, az októberi véres események másnapján tiltotta be az erényes moszkvai rendőrség. Megbízható források szerint a rigai száműzetésében élő Linder, ahogy a nép körében nevezik, nem egyébre készül, mint kiadni orosz nyelven a bűnös város, Los Angeles szörnyű termékét: Az anális szex haszna az egészségre címmel. De készen áll-e a mi népünk egy ilyen mű befogadására? Hogyan kerüljük el, hogy ne használati utasításként, hanem, legalábbis a kezdeti szakaszban, vitára ingerlő, ám mégis teoretikus anyagként olvassa társadalmunk minden rétege?

A felvilágosító munkát természetesen az értelmiséggel kell kezdeni. A nagy szexuális fordulat előtt összorosz, sőt össz-szövetségi kerekasztalvitákat kell rendezni, hogy az értelmiség minden képviselője kidolgozhassa álláspontját e minden anus szempontjából kényes kérdésben. Merthogy ami egy amerikainak egészséges, az egy orosznak maga a vég! – véli a kormány. A nép persze rugalmasabb: ami jó Los Angelesben, az elmegy itt, a Gulágon is.

Az már előre látszik, hogy az orosz értelmiség nagyon sokféleképp fog vélekedni az anuskérdésről. Gyötrő kételyeket fog átélni. Csajkovszkij kitér a válaszadás elől, Szolzsenyicin egyenesen azt mondja: „Nem, nem és nem.” Vlagyimir Makszimovnak mint széles körben igazi férfiúként számon tartott orosznak egész egyszerűen hányingere támad. Azt hiszem, a hatvanasok nemzedéke tiltakozni fog az orosz nép efféle demokratikus ópiummal való kábítása ellen. A szovjethatalom idején olyannyira kijutott nekik a szex e formájából, anélkül hogy javukra vált volna, hogy aligha kérnek még egyszer belőle. Nem lehet kétszer ugyanabba a folyóba lépni, mondta Hruscsov. A hetvenesekkel sem lesz könnyű, a nyolcvanasok, a posztmodernek, az abszurdok azonban már biztos, hogy mellé fognak állni, még akkor is ha se javukra nem szolgál, se egészségükre nem válik. Csak jöjjön a tévé, a sajtó, az ingyen vodka, a könnyű nő…

De most beszéljünk inkább a „nehezekről”, az erkölcsrendészet megelőző tevékenységének legfőbb támogatóiról. Az Orosz Nőbizottság, nőpárt, nőszövetség, anyapárt, egyedülállóanya-párt mind-mind egy emberként lép fel a kataszrófával szemben. Veszélyben a génbank! A világ tudja, mi az, hogy orosz balett, orosz maffia, tudja, honnan származik a világ első gőzkuktája. És az orosz asszony – az egyszerű szláv lélek, az egyszerű anya, egyszerűen Marina – most büszkén az egész világ tudomására hozza, hogy hét lakat alatt tartja e minden gondolkodó ember számára szégyellnivaló rést. Nem, nem, Linderman úr, Oroszország még nem készült fel az efféle tengerentúli divathóbort befogadására.

Örömmel jelenthetem, hogy személyes tiltakozásomra tömegmozgalom indult e szörnyűséges könyv kiadása ellen. Megalakult a „Gastello és a többi 26 Komisszár Harci Alapja”, amelynek elnökéül a lábatlan Belogrugyova elvtársnőt választottuk, akit egyúttal menten az első orosz szexuális forradalom áldozatának nyilvánítottak. Az alaphoz dől a pénz, realisztikus kézirat, tejpor, agyonolvasott xerox, egy háborús veterán „A falusi ejtőernyős kiskönyvtárt” juttatta el, a Művész Színház egykori színésze egy lángvörös parókát küldött, Vlaszov, a súlyemelő viszont azzal vádolta Lindermant, hogy a „Moszad” befolyása alatt áll.

Azt hiszem, a moszkvai rendőr-főkapitányságnak apait-anyait bele kell adnia, hogy felvegye a harcot a Linderman-féle bűnszövetkezettel. Még tán a „Vörös proletár” Rt. gyártotta 9-es méretű melltartót is be kell vetniük, amelyet A. A. Ivancsenko nyugalmazott tábornok ajánlott fel az alapnak az alábbi levél kíséretében: „Sokszor használtam ezt az ártatlan tárgyat a szovjet nép nehéz harca során, melyet az átkozott fetisizmus ellen vívott.”

A Linderman-féle bűnszövetkezet elleni fáradságos harc nem lehet sikeres anélkül, hogy ne támaszkodnánk a lakosság öntudatára. Mert mindig akadnak olyan személyek, akik felteszik a kérdést: „Van-e az embernek – kérdem én – anusa?” Nem, nem, és nem, Oroszország még nem áll készen a züllés és a pornográfia fogadására. „Az emberek házasodnak, összebújnak, nekünk meg a fenekünk kilóg a nadrágból.” Erről van szó, Linderman úr.

(Fordította: Kiss Ilona)

(Zufar Garejev orosz próza- és drámaíró [a vele folytatott hosszú beszélgetést l. a Beszélő 1994/32–33. számában], a Jeso című orosz erotikus irodalmi lap egyik szerkesztője és terjesztője. A moszkvai rendőrség őt is letartóztatta, csak az orosz PEN Klub és a sajtó nyomására engedték szabadon, de jelenleg is eljárás folyik ellene. Esszéjét kifejezetten a Beszélő olvasóinak írta.)

• Esszé