Skip to main content

Zufar Garejev

Zufar Garejev: Miért nem vett a kóbor buszurmán ukrán kurvát Budapesten?


Jó kis ország Magyarország, mi mást mondhatnék. Már csak azért is jó, mert nem Oroszország. Jó város Budapest, mi mást mondhatnék. Már csak azért is, mert nem Moszkva. Egy rendes író itt tökrészegen is végigmehet az utcán, senki se veri orrba, nem szedik el a forintját, a rubeljét még kevésbé. Mert Budapest szép, régi város, csak a peremén meredeznek lakótelepek. Van sok hegye-völgye, csillogó európai boltja, lehet nézelődni, kávézni, borozni napestig.

Zufar Garejev: Segítség, pornográfia!


A fő baj az, hogy a szovjet polgártársaknak túl későn mondták meg, mi is az igazi pornográfia. Malackodni, persze, mindenki tudott, de hogy amúgy istenigazából, a dolgok mélyére ásva, izgalmasan, polemikusán, ironikusan felvilágosítsanak – nem, ezt megtagadták tőlünk.

Ott volt mindjárt az óvoda. Ahová, mint ismeretes, az erotikának még azt a változatát se eresztették be, amit szegény Natasa Rosztova ábrázata vagy a szűzföldet feltörő szovjet asszony tompora sugárzott volna. Piroska az égvilágon semmilyen erotikus izgalmat nem keltett, a nagymama meg a farkas még annyit sem.


Zufar Garejev: Bevezetés – csak kezdőknek!

Avagy: Mi a különbség az erotika és a pornográfia közt a moszkvai rendőrkapitány szerint?


Micsoda mocsokban, micsoda fertőben leledzik megint a mi szegény Oroszországunk! Pedig nemrég még minden nagyon jó, minden nagyon szép volt. A nyalka belügyes legények megfojtották a Jisót, az utolsó pornográf cseppet az erotika tengerében, s mindjárt mindenki fellélegzett. Könnyebb és vidámabb lett az élet. Még az inflációt is derűsebben nyögtük, még a Csecsenföldön harcolók is jobb kedvre kerekedtek. Mosolygós statisztikusok vetették rá magukat a pornográfia bevett várára, hogy mindent szépen összeadjanak, mindent szépen megszámoljanak.

Zufar Garejev: Hernyótalpas Raszputyin

avagy az orosz erosz


Történjék bármi, a statisztikák szerint a szex az orosz ember életében továbbra is ugyanolyan előkelő helyet foglal el, mint a hiperinfláció vagy épp a szervezett bűnözés elleni harc, s a csecsen főváros vagy netán az osztankinói tévétorony ostroma csak időlegesen tudja elhomályosítani az afféle híreket, hogy például Zsirinovszkij egyfolytában akár tizenkét órán keresztül képes munkálkodni egy meztelen női testen.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon