1. Melyek a gazdasági helyzettel kapcsolatos sürgős teendők (pl. Bős, Expo).
2. A szociális válság kezelése.
3. Gazdasági-szociális megállapodás a munkáltatók és a munkavállalók érdek-képviseleti szervezeteivel.
4. Az új kormányzat struktúrája.
Utóbbi ponton belül Horn – hallgatólag nyugtázva, hogy Pető Iván a miniszteri székek arányát tekintve akceptálja a választási eredményeket – a következő elveket említette meg:
a) Nem jó mindjárt a tárcák összevonásával kezdeni a kormányzást (bár bizonyos kormányhivatalok – pl. a Nemzeti Tájékoztatási Hivatal – szerinte is fölöslegesek).
b) Jusson mindkét pártnak a gazdasági és a „más jellegű” tárcákból egyaránt. A tárcákon belül viszont az egypárti irányítás felel meg inkább a „resszortelvnek”.
c) A koalíciós tárgyalások során az egyik párt beleszólhat abba, hogy a másik párt kit jelöl miniszternek.
d) Hívhassanak be a kormányba a két párthoz nem tartozó személyt is.
e) Olcsóbb kormányzásra van szükség. „A parlamentnek is abba kell hagynia a nagy lábon élést.”
Blogok
„Túl későn jöttünk”
Zolnay János blogja
Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével
Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?
E-kikötő
Forradalom Csepelen
Eörsi László
A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI
A „kieg” ostroma
1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.
Friss hozzászólások
5 év 36 hét
8 év 10 hét
8 év 13 hét
8 év 13 hét
8 év 15 hét
8 év 15 hét
8 év 15 hét
8 év 17 hét
8 év 18 hét
8 év 18 hét