Skip to main content

Mit kíván az SZDSZ?

Vissza a főcikkhez →


1. Új vagy újraszövegezett, „alapelveiben a jelenlegivel megegyező” alkotmányt.

2. Kinevezni az ombudsmanokat.

3. Szilárd biztosítékokat a bírói függetlenségnek.

4. Visszaszorítani a köztársasági megbízottakat, erősíteni az önkormányzatok önállóságát.

5. Független médiumokat.

6. Gyors, nyilvános, parlament által ellenőrzött privatizációt. „Le kell építeni az állam tulajdonosi szerepét.” „Támogatni” a külföldi tőke részvételét, és megkönnyíteni a „hazai vállalkozók és befektetők” részvételét a privatizációban.

7. Serkenteni a növekedést: beruházásélénkítéssel, adócsökkentésekkel, az önkormányzati beruházások, a lakásépítés, az elmaradott térségek fölzárkóztatásának segítésével. De közben: „Nem szabad megengedni a folyó költségvetési deficit további növekedését”, és törekedni kell az infláció mérséklésére.

8. Folytatni a külgazdasági nyitás, a fejlett külpiaci rendszerekbe illeszkedés politikáját, „a reális lehetőségekhez mérten” megújítani a kelet-közép-európai országokhoz fűződő gazdasági kapcsolatainkat.

9. Támogatni az összes bevált mezőgazdasági üzem- és tulajdonformát.

10. Visszaszorítani a munkanélküliséget; jusson érvényre ez a szempont a privatizációban is.

11. Nyugdíj-értékállóságot, mérsékelni a családnagyság okozta életszínvonal-különbségeket, segíteni az első lakáshoz jutást. A szociális ellátásokat „normatív szabályokkal kell célzottabbá tenni”.

12. Átfogó gazdasági-szociális megállapodást a munkáltatókkal és a szakszervezetekkel.

13. Le a korrupcióval.

14. Mindenki által hozzáférhető egészségügyi ellátást. „Folytatni az egészségügyi szolgáltatások privatizációját”, „szektorsemleges finanszírozást” a kórházaknál.

15. Szabad iskolaalapítást és iskolaválasztást. Világnézeti semlegességet az oktatásban. Bővíteni a továbbtanulók körét. Le a Tankerületi Oktatási Központokkal.

16. Kultúra és tudomány: tartalmi irányítást ne, mecenatúrát igen.

17. Éljen a világnézeti sokszínűség. Garantálni az állam és az egyházak szétválasztását.

18. Fölállítani a kisebbségi önkormányzatokat.

19. Be a NATO-ba és az EU-ba. Javítani a szomszédokhoz fűződő kapcsolatokat; nem törekszünk határmódosításra.

20. Támogatni a határokon túl élő magyarságot, a szomszéd országok demokratikus erőire is támaszkodva.

21. Átfogó haderőreformot. A hadsereg „méreteit és jellegét hozzáigazítjuk a megváltozott biztonsági és gazdasági feltételekhez”.

22. Erősíteni a közbiztonságot.

23. Olcsó és szerény államot.

24. Jobb viszonyt az ellenzékkel, a parlamenten kívüli erőkkel, az érdekképviseletekkel.

25. Keresni a nemzeti megbékélés lehetőségeit, és lezárni – a társadalom nagy része számára elfogadható módon – a múltat.


















































Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon