Kozák László

Nyomtatóbarát változat

A sztrájk Kőbányán elsősorban a dolgozók bérkövetelései miatt robbant ki. Igaz, katasztrofálisak a munkafeltételek is, ami a mindig is elhanyagolt textiliparban nem szokatlan: hiányoznak sokszor az alapvető tisztálkodószerek, a cipőn kívül nincs munkaruha-ellátás, nincs ebédhozzájárulás, az üzembe néhol még az eső is beesik. Nincs építési kölcsön sem, és – törvény ide vagy oda – nem tarthatnak munkaközi szünetet a három műszakos munkarendben dolgozó asszonyok. Mindezért átlagosan bruttó 22 000 forint bért fizetnek. A szokásos – nyár vége felé esedékes – szerény béremelés ebben az évben elmaradt.

A kft.-ben 50 százalékos részesedéssel a Cantoni ITC Spa Milano a tulajdonos (48,5 százalékkal a Kőbányai Textilművek). 1990-ben a szovjet piacok felé vettek irányt, azonban több jel mutat arra, hogy kifizetődőbb a Cantoninak, ha saját, más gyáraiból kiselejtezett gépeit adja ki haszonbérbe a kőbányai kft.-nek. Pedig a cég csak minőségi termékekkel tud talpon maradni, és nemcsak a konkurenciával kell megküzdenie, hanem – állítólag – 400 millió forint adóssággal is.

Három év alatt a létszám a harmadára csökkent. De a gyáriak talán mindennél jobban sérelmezik, hogy az olasz ügyvezető igazgató megjegyzést tett a munkájukra. Ugyanakkor nem kizárt, hogy a menedzsment nem a színvonaltalan magyar munka okán szállítatja Olaszországba a kőbányai félkész pamutot (amin kisebb a nyereség), hanem mert így a készárut valódi olasz importként adhatja el a magyar kereskedelmek. Mindenesetre Kőbányán a rozoga gyár melletti mintabolt 19 ezerért valódi olasz öltönyöket kínál. Érdeklődésemre a nyugdíjas eladónő megnyugtat: ilyen szövetet nem gyártanak a kft.-nél.

A szakszervezet november 15-én eljuttatta a menedzsmentnek kollektív szerződés javaslatát, hogy így rendezzék a munkafeltételeket és a bérkérdést. 30 százalékos vagy visszamenőlegesen 25 százalékos béremelést szerettek volna elérni, esetleg kiegyeztek volna a 13. havi fizetéssel megtoldott 20 százalékos béremelésben is. Azonban a menedzsment még múlt hét közepén sem adott választ a kollektívszerződés-javaslatra, pedig a konfliktus ekkorra már háromnapos sztrájkká terebélyesedett, és a kft. zalaegerszegi üzemében is leállt a munka.

Csütörtökön végre megkezdődött a tárgyalás, de aztán félbe is szakadt – és nem a nyelvi akadályok miatt. A magyar ügyvezető igazgatótól a tulajdonos már korábban megvonta a munkáltatói jogot, de az olasz igazgatót sem hatalmazta fel nagyobb mértékű béremelésre. A csütörtöki tárgyaláson a szakszervezet 20 százalékra mérsékelte a követelését, a menedzsment viszont nem volt hajlandó 10 százaléknál többet adni. Igaz, a tulajdonos lánya – volt ügyvezető igazgató – megtoldotta a vezetőség ajánlatát olyan minőségi prémiumfeladatokkal, amelyek 8 százalékos fizetésemelést jelentettek volna. Ezt azonban a munkavállalók utasították el, mondván: a jelenlegi gépparkkal nem lehet hozni a jobb minőséget. Így a tárgyalás alatt fölhangzó szövőgépkattogás után ismét leállt a gyár, és a dolgozók – az adminisztratív kollegák kivételével – újból sztrájkba léptek.

Nehéz dolguk lesz, hiszen a sztrájk hozzájárul az olasz tulajdonos veszteségleírási törekvéseihez. Az olasz fél a veszteséggel előbb a közös tőkét óhajtja leírni (merthogy közös lónak túrós a háta), aztán meg, mint már be is jelentette, emelni kívánja a kft. tőkéjét, hogy így nagyobb részesedést hasítson ki magának. A kérdés csak az, hogy mit kezd majd a saját lóval.

• Belföld