Skip to main content

Elszakad a cérna

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


A sztrájk Kőbányán elsősorban a dolgozók bérkövetelései miatt robbant ki. Igaz, katasztrofálisak a munkafeltételek is, ami a mindig is elhanyagolt textiliparban nem szokatlan: hiányoznak sokszor az alapvető tisztálkodószerek, a cipőn kívül nincs munkaruha-ellátás, nincs ebédhozzájárulás, az üzembe néhol még az eső is beesik. Nincs építési kölcsön sem, és – törvény ide vagy oda – nem tarthatnak munkaközi szünetet a három műszakos munkarendben dolgozó asszonyok. Mindezért átlagosan bruttó 22 000 forint bért fizetnek. A szokásos – nyár vége felé esedékes – szerény béremelés ebben az évben elmaradt.

A kft.-ben 50 százalékos részesedéssel a Cantoni ITC Spa Milano a tulajdonos (48,5 százalékkal a Kőbányai Textilművek). 1990-ben a szovjet piacok felé vettek irányt, azonban több jel mutat arra, hogy kifizetődőbb a Cantoninak, ha saját, más gyáraiból kiselejtezett gépeit adja ki haszonbérbe a kőbányai kft.-nek. Pedig a cég csak minőségi termékekkel tud talpon maradni, és nemcsak a konkurenciával kell megküzdenie, hanem – állítólag – 400 millió forint adóssággal is.

Három év alatt a létszám a harmadára csökkent. De a gyáriak talán mindennél jobban sérelmezik, hogy az olasz ügyvezető igazgató megjegyzést tett a munkájukra. Ugyanakkor nem kizárt, hogy a menedzsment nem a színvonaltalan magyar munka okán szállítatja Olaszországba a kőbányai félkész pamutot (amin kisebb a nyereség), hanem mert így a készárut valódi olasz importként adhatja el a magyar kereskedelmek. Mindenesetre Kőbányán a rozoga gyár melletti mintabolt 19 ezerért valódi olasz öltönyöket kínál. Érdeklődésemre a nyugdíjas eladónő megnyugtat: ilyen szövetet nem gyártanak a kft.-nél.

A szakszervezet november 15-én eljuttatta a menedzsmentnek kollektív szerződés javaslatát, hogy így rendezzék a munkafeltételeket és a bérkérdést. 30 százalékos vagy visszamenőlegesen 25 százalékos béremelést szerettek volna elérni, esetleg kiegyeztek volna a 13. havi fizetéssel megtoldott 20 százalékos béremelésben is. Azonban a menedzsment még múlt hét közepén sem adott választ a kollektívszerződés-javaslatra, pedig a konfliktus ekkorra már háromnapos sztrájkká terebélyesedett, és a kft. zalaegerszegi üzemében is leállt a munka.

Csütörtökön végre megkezdődött a tárgyalás, de aztán félbe is szakadt – és nem a nyelvi akadályok miatt. A magyar ügyvezető igazgatótól a tulajdonos már korábban megvonta a munkáltatói jogot, de az olasz igazgatót sem hatalmazta fel nagyobb mértékű béremelésre. A csütörtöki tárgyaláson a szakszervezet 20 százalékra mérsékelte a követelését, a menedzsment viszont nem volt hajlandó 10 százaléknál többet adni. Igaz, a tulajdonos lánya – volt ügyvezető igazgató – megtoldotta a vezetőség ajánlatát olyan minőségi prémiumfeladatokkal, amelyek 8 százalékos fizetésemelést jelentettek volna. Ezt azonban a munkavállalók utasították el, mondván: a jelenlegi gépparkkal nem lehet hozni a jobb minőséget. Így a tárgyalás alatt fölhangzó szövőgépkattogás után ismét leállt a gyár, és a dolgozók – az adminisztratív kollegák kivételével – újból sztrájkba léptek.

Nehéz dolguk lesz, hiszen a sztrájk hozzájárul az olasz tulajdonos veszteségleírási törekvéseihez. Az olasz fél a veszteséggel előbb a közös tőkét óhajtja leírni (merthogy közös lónak túrós a háta), aztán meg, mint már be is jelentette, emelni kívánja a kft. tőkéjét, hogy így nagyobb részesedést hasítson ki magának. A kérdés csak az, hogy mit kezd majd a saját lóval.












Megjelent: Beszélő hetilap, 49. szám, Évfolyam 5, Szám 53


Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon