Skip to main content

Közös teher

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
A KIÉT-ben nincs megállapodás


Zsonglőrmutatvány

Eredetileg a közalkalmazottakat tömörítő szakszervezetek és a pénzügyi kormányzat között robbantott ki konfliktust az 1994-es költségvetés vaskos tervezetében elrejtett félmondat, amely szerint a kormány csak 1995-ben szándékozik bevezetni a közalkalmazotti törvényben 1994-re ígért, egységes bértáblát. A jogaikért fellépő szakszervezeteket az alkufolyamat kezdetén kategorikusan elutasították. Ők azonban ragaszkodtak a több mint egy évvel ezelőtt elfogadott közalkalmazotti törvény végrehajtásához, bár ennek költségvonzatait annak idején senki nem számolta ki. Ha a szakszervezetek a jogi utat választották volna, az orosz répamese szabályai szerint minden egyes közalkalmazottnak pert kellett volna indítania igazgatója ellen, aki pert indított volna a fenntartó önkormányzat ellen, hogy végül az önkormányzatok bepereljék a kormányt – a törvény végre nem hajtása miatt. Csakhogy a jogi út, akárcsak a mese, tovább tartott volna.

A közalkalmazottak tüntetése (Beszélő, június 12.) után Szabó Iván lehengerlő és bonyolult finanszírozási konstrukcióval állt elő. A javaslat szerint a központi költségvetés nem vállalta ugyan magára a költségeket, tiszteletben tartotta az akkorra sztrájkbizottsággá avanzsált szakszervezeti tárgyalócsoport kívánságait (Beszélő, július 24.). Eszerint a pénzügy a 43,9 milliárdos nettó bérnövekményből 11 milliárdot „eltüntet” (vagyis az idei béremelések áthúzódó hatásainak tud be), és a maradék összeg 50 százalékát fizeti (igaz, ebből egy részt mint az önkormányzatoknak nyújtott hitelfelvételi garanciát). A fennmaradó 50 százalékból 20-at a társadalombiztosítás fedez oly módon, hogy lemond a járulék béremelések utáni részéről, 30 százalékot pedig az önkormányzatoknak kell leszurkolniuk.

Ki-ki benyújtja a számlát

A KIÉT negyedik oldalát alkotó önkormányzatok számára mindeddig sikertelen volt érdekeik érvényesítése. Miután hiába szövetkeztek a kormánykoalícióval, mert így is kiebrudalták őket a társadalombiztosítási önkormányzatokból (Beszélő, június 26.), az önkormányzati KIÉT-képviselők kedélyét okkal borzolta fel a kormány és a sztrájkbizottság különalkuja, hiszen ezt részben az ő kontójukra kötötték meg. De reménykedtek, hogy ezért cserébe a kormány az önkormányzatok minden eddigi sérelmét orvosolni fogja.

Bár Szabó Iván a KIÉT hétfői ülésén biztatta az önkormányzatokat, hogy jövőre a személyi jövedelemadó és az októberre ígért illetéktörvény több pénzt hoz az önkormányzatok konyhájára, szóvivőjük, Köllner Ferenc a bértábla rájuk eső költségeinek vállalásáért cserébe közel 46 milliárdos póttámogatás-igénnyel hozta zavarba a kormány tárgyalódelegációját. A személyi jövedelemadó 50 százaléka legyen újra az Önkormányzatoké – kérte Köllner –, valamint ne csak a helyi, hanem a megyei vállalatok privatizációs bevételének fele is az önkormányzatot illesse meg. Állja az állami költségvetés – folytatta – a bértábla bevezetésének terheit, az önkormányzatok csak átmeneti finanszírozóként jöhessenek szóba, és ekkor is kapjanak teljes körű garanciát a hitelekre. Nyújtson továbbá a kormány kompenzációt az áfa-emelések miatt, és térítse meg visszamenőleg az önkormányzatoknak az intézmények finanszírozásával kapcsolatos többletköltségeket (ugyanis az önkormányzatoknak a központi normatív intézménytámogatásokat saját keretükből kell kiegészíteniük).

A kormánynak nincs több forrása – érvelt Szabó Iván –, mivel már minden elképzelhető adót kivetett, és többel nem lehet terhelni a gazdaságot. Lehetetlen, hogy a kormány a hitelek kamatát, a banki garanciákat és a teljes visszafizetést is magára vállalja. Az önkormányzatoknak a hiányzó összeg előteremtésére lehetőségük van további helyi adókat (építmény-, telek-, idegenforgalmi, kommunális, lakástulajdonosi adót stb.) kivetniük. Az Önkormányzati törvényben pedig csak annyi áll, hogy a feladatok „forrásairól kell gondoskodni”. Ez a pénzügyminiszteri értelmezésben azt jelenti, hogy a kormány a parlamenten keresztül lehetővé teszi az önkormányzatoknak, hogy szert tegyenek a pótlólagos pénzforrásokra. Adataik szerint egy év alatt mindössze 17 milliárd folyik be helyi adókból, és ez a szám lehetne 60-70 milliárd is…

Mindenki nem fizethet

Az önkormányzatok teljesíthetetlen követeléseiket válasznak szánták a munkaügy és a pénzügy egymástól különböző elv szerint elkészített költségkihatási táblázatára. Ha csoportonként szemlélik a közalkalmazotti rétegeket, 43,9 milliárd szükséges, viszont az összes, személyekre lebontott költség 72 milliárdra rúg. A 43,9 milliárdos nettószükséglet nem számol az intézmények típusától és létszámától függő normatív állami támogatásokkal, és azokkal a többletráfordításokkal, amelyeket az önkormányzatok eddig is lenyeltek. Ezért az önkormányzatok a – szerintük – közel 40 milliárdnyi tehervállalásukra gondolva kormányzati cinizmust láttak a több szereplős finanszírozási mutatvány mögött. Nem hatotta meg őket, hogy a kormány 3 milliárddal többet szán önkormányzati köztisztségviselők bérére, és az sem, hogy Szabó Iván erre újabb egymilliárdot ráígért.

A gazdasági átalakulás közepette a költségvetési szféra sem maradhat érintetlen, magyarázta a pénzügyminiszter. Más vélemények szerint a közalkalmazotti bértáblázat maga is konzerválja az intézményrendszert. Bár kétségtelen: a szakszervezetek kiállásának köszönhetően segít is a közalkalmazottak gondjain.




















Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon