Skip to main content

Beszélő hetilap, 36. szám, Évfolyam 5, Szám 38

révész: Fehér korall

(nl) [Neményi László] - K. F. [Kőszeg Ferenc]: A baloldal visszavág / Azeri–örmény háború / Európa, vizitben / Egy antidiplomata / Új ülésrend / A helyettes / Apropos!

Eörsi János: Az érdekegyeztető 9 milliárd

–eö [Eörsi János]: Csurkizmus és szocializmus

Kozák László: Közös teher

Révész Sándor: Bebocsátósdi

Beszélgetés Bihari Mihállyal Szárszóról

(kőszeg): Mohamedánexport

Angster: „A Chartának időnként ki kell nyitnia az esernyőjét”

Zádori Zsolt: Posztnagybánya

: „Valami eszme kell nekik…”

: Miért rosszalkodnak a magyar filmírók?

(z. j.) [Zolnay János]: Sulitej

A Soros-alapítvány és a gyermekétkeztetés

Vit László: A senki zöldjén…

A zöldek politikája

Lackó Miklós: A népi gondolat a Szárszók tükrében

Yehuda Lahav: A kezdet vége

Kiss Ilona: Flottakeringő

Orosz–ukrán vita

k [Kiss Ilona]: Kényszer vagy árulás?

Balla D. Károly: Ungvár eleste

Bori Erzsébet: A mozi – az más

Kálmán C. György: A borstörő, az elemző, a humoros, az ábrándos

Hajdu István: Quodlibet és ready made, avagy a Rákóczi-induló mint mai dal

A második Velencei Biennálé

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon