k [Kiss Ilona]

Vissza a főcikkhez →

Ukrajna jelenleg 2,5 milliárd dollárral tartozik Oroszországnak: Jelcin legalábbis ekkora összegről nyújtotta be a számlát. Ez az összeg az elmúlt másfél év alatt halmozódott fel, elsősorban amiatt, hogy Oroszország kisajátította a volt Szovjetunió összes aktívumát, ahelyett, hogy átutalta volna Ukrajnának és (a többi köztársaságnak) a rá eső részt. Ráadásul Moszkva az átváltási arányokkal is manipulál: a rubel és a karbovanyec dollárhoz viszonyított aránya nem felel meg a reális helyzetnek.

Ukrajna ekkora adósságot nem tud megfizetni: Oroszország ezért tett ajánlatot a flottára (előzetes becslések szerint értéke 36 trillió rubelt tesz ki). Ez azonban elfogadhatatlan: a parlament legalábbis nem fog igent mondani arra, hogy az adósság fejében Ukrajna eladja Oroszországnak a fekete-tengeri flotta ukrán felét.

Az adósságok keletkezésében persze nemcsak az orosz fél „számításai” játszanak szerepet, hanem az is, hogy Ukrajna nem hajtott végre következetes gazdasági reformokat, nem változtatta meg az ország gazdaságpolitikai orientációját. Ukrajna olajfelhasználása 90 százalékban, gázfelhasználása pedig 80 százalékban függ a külső forrásoktól, elsősorban Oroszországtól. Az ukrán gazdaság egészében véve csaknem 75 százalékban van kiszolgáltatva a volt szovjet térségnek, főleg a nyersanyag-kitermelő ágazatok és a hadiipari komplexum terén.

A Kravcsuk-vezetés a gazdasági váltásra való képtelenségét a flottaeladással akarja kompenzálni, ám olajért függetlenséget adni – abszurditás. Ráadásul, ha ezt az egyezményt aláírnák, Moszkva nem csupán a flottához jutna hozzá, hanem a bázishoz is: azaz – újra kezdetét venné az orosz katonai jelenlét Ukrajnában. Ennek következtében megváltozna az egész, nagy nehezen kiküzdött geopolitikai helyzet.

E válság mögött a piaci reform elodázása húzódik meg. Az ukrán pénz összeomlott: antiinflációs program kellene, új exportstratégia kellene, tőkeimportra lenne szükség. Ez a vezetés azonban nem képes a reformkurzusra: a három évvel ezelőtti sanszot Ukrajna elvesztegette. Az akkori lehetőségek mostanra minimálisra szűkültek. A gazdasági mutatók meredek zuhanása már nem csupán strukturális, hanem általános válságot jelez: a fogyasztási cikkek és élelmiszeripar teljesen szétzilálódott, a befektetési kedv alig pislákol. Az infláció tavaly 2500 százalékos volt, az idén a jelek szerint még több lesz. Az infláció miatt a vállalatok és magánszemélyek a valutát külföldön tartják, nem folyik be az ukrán gazdaságba. A belső források feltáratlanok, a pótlólagos és alternatív energiaforrások fel nem kutatása különösen nagy mulasztás.

Ilyen körülmények között a gáz- és olajcsapok elzárása végképp lehetetlenné tenné az ukrán gazdaságot, tehát Kravcsuk és Kucsma lépése érthető, de nem igazolható. A gazdaság szétesése a végsőkig destabilizálta a politikai helyzetet is: az önálló államiság forog kockán. Az embereknek a függetlenség csak akkor kell, ha jobban élnek benne. A szélsőséges elemek hajlanak arra, hogy reanimálják a birodalmat, erősödnek a szeparatista jelenségek is. Kravcsuk elnököt most jobb- és baloldali ellenzéke egyaránt szorongatja, s ami legnagyobb veszély: egyesült erővel.

• Külföld