Kiss Ilona

Nyomtatóbarát változat

A krími csúcstalálkozón két nagy problémahalmaz került terítékre: az ukrán atomfegyverek és a fekete-tengeri flotta kérdésköre, ám az ezekkel kapcsolatban kötött nagy horderejű megállapodások érvényét mindjárt másnap kétségbe vonták. A Jelcin–Csernomirgyin – Kravcsuk–Kucsma párost ugyanis saját hazájukban egyre kevesebben tartják legitim állam- és kormányfőnek.

„Nem történt semmi”

Pedig Jelcinék igen sokat végeztek. Ami alig két hónapja még elképzelhetetlen volt: Kravcsuk – az ukrán adósság elengedése fejében – lemondott a fekete-tengeri flotta Ukrajnára eső részéről (a megosztás, ill. felezés tényéről, mint ismeretes, július elején állapodtak meg). Ukrajnában a hírt óriási felháborodással fogadták: az elnököt még legmérsékeltebb ellenfelei is nemzetárulónak titulálták, a kormányfő pedig lemondásra kényszerült (ami persze nem először fordult elő Kucsma nem túl hosszú pályafutása alatt).

Kravcsuk ugyan hangsúlyozta, hogy „nem történt” megállapodás, az ukrán Legfelsőbb Tanács azonban alighanem még e „meg nem állapodást” sem fogja elfogadni. Az atomfegyverzetre vonatkozó dokumentumok tárgyalásán például ukrán részről csak kormányszakértők voltak jelen, többen ebből arra következtetnek, hogy e három egyezményt az ukrán parlament – mely máig nem ratifikálta a Start–I. szerződést – el fogja utasítani. (Mint ismeretes, Ukrajnában 176 interkontinentális rakéta, 41 stratégiai bombázó-repülőgép, atomarzenáljában 1568 atom-robbanófej, amiből a pénteki egyezség szerint 1281-et Oroszországba szállítanának: ennek fejében Oroszország dúsított uránt adna.)

Az ukrán rada különösen most, a küszöbön álló népszavazás előtt tartózkodik a népszerűtlen intézkedések jóváhagyásától: a szeptember 26-ra kitűzött, bár egyelőre még elő sem készített referendumon az lesz a kérdés, hogy bizalmat szavaznak-e a parlamentnek és az államelnöknek. Kravcsuk elnök szinte biztosra veheti, hogy nem szavaznak bizalmat neki, ám abban bízik (joggal), hogy a jelenlegi (régi) ukrán alkotmány értelmében a népszavazás eredménye úgysem szankcionálható. A környék legravaszabb politikusaként emlegetett egykori KB-titkár arra is számít, hogy a flottáért cserébe kapott orosz olajjal és gázzal „stabilizálhatja” megingott hatalmát – ha tekintélyét s népszerűségét nem is szerzi vissza. A szimbolikus és materiális értékek különbségéről azonban még legracionálisabb közgazdászai is másképp vélekednek (l. keretes cikkünket).

Zár és ugródeszka

Persze egy komoly hadiflotta még akkor sem csupán szimbolikus érték, ha olyan lepusztult, mint a fekete-tengeri. „Geopolitikai” jelentősége különösen mostanában nőtt meg, mióta a fekete-tengeri s a földközi-tengeri térség ellenőrzésében s használatában egyre kevésbé rejtett viták vannak a partmenti államok között. A Novoje vremja c. hetilap katonai szemleírója már tavaly ilyenkor, a flottavita első igazi fellángolásakor kijelentette, hogy a két stratégiai pont birtoklása – a Krím-félsziget mint „ugródeszka”, ahonnan bármelyik partszakasz a legrövidebb úton megközelíthető, és a Boszporusz és Dardanellák mint „zár”, amelyen át be lehet jutni a régióba – csak együttesen biztosíthatja a térség ellenőrzését. Erre persze már évszázadok óta nem volt példa. Grúzia és Ukrajna „kikapcsolásával” Oroszország immár csak egyedül „vetélkedik” e jogért Törökországgal s annak szövetségeseivel, hacsak a kizárólagos dominancia helyett nem a civilizált megoldást: „a közös biztonsági rendszer” kialakítását választják…

De még a „geopolitikai dominancia” orosz hívei sem mind értékelték maradéktalan győzelemként Jelcin szerzeményét: a Szevasztopolt orosz városnak kikiáltó parlamenterek kevesellték, hogy az orosz elnök csak bérleti szerződést akar az itt található bázisra kötni (igaz, száz évre). A még radikálisabbak pedig azt hánytorgatták fel újból neki, miért nem vetette föl az egész Krím tulajdonlásának kérdését.

Rubeltrilliók

De támadták a flottaügyletet Jelcin racionalista-financialista ellenlábasai is, mondván: az elengedett ukrán államadósság nagyon kellett volna az orosz gazdaság réseinek betömésére. (Az is igaz persze, hogy ennek kifizetésére a közeljövőben alig lehetett volna számítani, így hát akkor mégiscsak előnyösebb e „természetbeni” fizetség.) Más vélemények szerint az ukránok számára megnyitott olaj- s gázcsapok tartalmát biztosabban s keményebb valutáért is el lehetett volna adni.

Ahhoz nem fér kétség, hogy az orosz gazdaság ugyanúgy mélyponton van, mint az ukrán: Fjodorov pénzügyminiszter a flottavásárlás napján adott interjúban jelentette be, hogy a költségvetés deficitje elérte a 8 trillió rubelt, a számítások szerint még 12 trilliót fognak összeszedni hozzá az év végéig, holott az éves deficitnek bele kellene férni a 15 trillióba, hogy a nemzetközi pénzintézetek által is méltányolt arányt, a GDP 10 százalékát ne lépje túl.

Az augusztusi inflációs ráta Moszkvában 30 százalék volt, a „kívánatos” 15 százalék helyett. Ha a legújabb kormányprogramot a héten elutasítják, „nem tudom, hogy éljük túl a IV. negyedévet – nyilatkozta Fjodorov –, legföljebb csak annyi dolgunk marad, hogy közzétegyük a sajtóban: »Urak, elvtársak, most vegyenek dollárt, hamarosan 4000 rubel lesz«”.

Úgy látszik, a hasonló „pénzügyi” érv az orosz közvéleményre is erőteljesebben hat, mint az új orosz flotta: a legújabb közvélemény-kutatások szerint még Javlinszkij, Gorbacsov egykori gazdasági frontembere is megelőzi Jelcint a potenciális elnökutódok listáján.

A legzajosabb visszhangot egyébként az érintettek között, a Krímben váltott ki a flottatranzakció: az „őslakosok” körében – akiknek képviselői csak megfigyelőként s nem tárgyalófélként voltak jelen – egymást érik a tüntetések s ellen tünetesek. Az „őslakosság” ráadásul korántsem egynemű (200 ezer krími tatár mellett 2,5 millió orosz és ukrán él itt): a krími orosz lakosság Moszkvában, a krími tatárok Kijevben bíznak.

• Külföld