Skip to main content

Csurkizmus és szocializmus

Vissza a főcikkhez →


Beszélő: A kormány a ’94-es költségvetési tervezetben eleve elrejtett 9-10 milliárdot, hogy lehessen miből engedni a mostani ÉT-tárgyaláson. Nem kutyakomédia ez? Ennyire muszáj megállapodni?

Szabó Iván: Nem hinném, hogy kutyakomédia volna, tudniillik itt most olyan érdekek, s ezeknek megfelelően olyan ráfordítások kerültek napvilágra, amelyeket a kormány elfogad ugyan, de nem az ő érdekeltségi területébe tartoznak. Megállapodni nem kötelező, az itt elfogadott megállapodás a parlamentet nem köti. Azonban a három partner egyetértése a társadalmi béke alapvető feltétele, és fontos annak a gazdasági-társadalmi stabilitásnak a szempontjából is, amely a külföld számára vonzó befektetési területté teszi Magyarországot.

Beszélő: A személyijövedelem-adónál az ÉT az üzemi étkeztetés adókedvezménye mellett döntött. Miért szorult háttérbe a gyermeknevelés támogatása?

– Nem szorul háttérbe, de az idő előrehaladott voltára tekintettel még nem zajlott le ebben a kormányszintű egyeztetés. A gyermeknevelés többletráfordításai a követező napok-hetek kérdései lesznek. A kormány az itt jelentkező többlethatásokat egyéb forrásai terhére fogja magára vállalni, ami – az előzetes számítások szerint – kb. 6 milliárd forintot jelent.

Beszélő: A családi pótlék alanyi jogon jár a jövő évtől is?

– Nem, elképzeléseink lényege, hogy az említett többletforrások felhasználásával elmozduljunk a rászorultsági elv irányába. Részletekről még nem beszélhetek, a népjóléti minisztériumnál három-négy változatot is kidolgoztak, de a vitára bocsátott változatot még nem láttam.

Beszélő: Tartani tudják az idén a pótköltségvetésben megállapított 215 milliárdos deficitet?

– Előreláthatólag két héten belül tárgyalni fogja a kormány a költségvetés helyzetét. A költségalakulások figyelembevételével látok olyan forrásokat, amelyekkel az elmaradt bevételek pótolhatók, és meggyőződésem, hogy a költségvetés pozíciója a tervezett deficiten belül tartható.

Beszélő: Végül hadd kérdezzem meg mint MDF-es politikust: mi a véleménye a szárszói találkozóról, valamint Horthy Miklós újratemetéséről?

– Aki magyar ember, magyar földben nyugodhat; ez kétségtelen. Magyarországon egy hosszú történelmi korszak fűződik Horthy Miklós nevéhez, nem lehet őt kiirtani a történelemből, legfeljebb elhallgatni, ami viszont nem tartozik a demokrácia módszertanához. Mindenkinek szuverén joga, hogy őbenne az államférfit, a magyar embert, egy társadalmi struktúra megtestesítőjét vagy a katonát lássa. Aki elment, elment, aki nem ment, az nem ment, ezt nem lehet előírni.

Beszélő: Ön elment volna, ha nem itt, az ÉT-n kellett volna megjelennie?

– Nem, én semmiképpen nem mentem volna el.

Ami Szárszót illeti: az ötven évvel ezelőtti találkozó világháborús környezetben, szélsőjobboldali nyomás közepette zajlott le, ezért természetes, hogy irányultsága baloldali volt. A népi írók az akkori feudálkapitalizmussal szemben álltak, egy bizonyos népi baloldalt képviseltek még akkor is, ha prominens képviselői nem marxista alapon keresték a megoldásokat. A mostani találkozóról az volt a benyomásom, hogy rímelt az eredeti Szárszóra: egy balközép tanácskozást láttunk. Jóhiszeműségüket nem akarom kétségbe vonni, amikor azt mondom: van, aki túléli a saját halálát. Negyvenéves szélsőbaloldali diktatúra után ugyanazokkal a ’43-as gondolatokkal összeülni: bizony nagyon nagy csapda, nem hiszem, hogy nagy sikere lesz ennek a gondolkozásnak a jövőben.

Beszélő: Balközép irányzatú volna Csurka István is?

– Soha nem állítottam mást. Csurkának, teljes nézetrendszerét ismerve, vulgáris népi populizmusa mellett szocialisztikus vonásokat tulajdoníthatunk, amire az is utal, hogy nem szereti a bankárokat, a tőkét, a gazdag embereket, a piacgazdaságot.






























Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon