Skip to main content

Liga-visszhang

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Tisztelt Kozák László!

Anélkül, hogy érdemben hozzá kívánnék szólni a Liga körül kialakult véleményháborúhoz, engedje meg, hogy felhívjam figyelmét egy hibás gondolatmenetére:

Az egyszerű többség, amelyet gyakran a – matematikailag kevéssé pontos – „50 százalék plusz egy fő” formulával jelölnek meg, a következő két követelmény együttes fennállását jelenti: egyrészt a pozitív döntéshez a határozatképes létszám több mint felének igenlő szavazata szükséges, másrészt az igenek számának legalább eggyel többnek kell lennie a nemek számánál. E két szabályt akkor is félreértés nélkül alkalmazhatjuk, ha a határozatképes létszám páratlan szám, az adott esetben hét igen szavazat – hat nemleges és/vagy tartózkodó voks ellenében – teljes mértékben kielégíti mindkét feltételt.

Könnyűszerrel beláthatjuk az Ön gondolatmenetének hibás voltát, ha azt háromfős bizottságra alkalmazzuk, ez esetben a döntéshez három igen szavazat lenne szükséges, holott az nyilvánvalóan több mint többség, az már konszenzus. Még jobban látható a tévedés, ha az egyfős bizottságot (azaz egyszemélyi döntést) tekintjük. Ön szerint ekkor a döntés meghozatalához két igenlő szavazat kellene – ez pedig nyilvánvalóan lehetetlen.

Üdvözlettel:

Deák Jahn Gábor

Tisztelt Deák Jahn Gábor!


Köszönöm észrevételét, logikus okfejtését. Igazat is adok Önnek, lehet, hogy tévedtem a határozatképesség megítélésénél. Ugyanakkor elgondolkodtat az, hogy ha egy 15 tagú testületből 14 tag lemond, akkor a maradék egy fő határozatokat hozhat-e – a testület nevében.

Az Ön gondolatmenete szerint igen, hiszen a testület ekkor egy főből áll, így a határozatképes létszám egy, ami teljesíti az 50 százalék plusz egy fő feltételét.

Kozák László

Helyreigazítás


A Beszélő 1994. 3. számában a Ligaliba című írásban tévesen jelent meg egy Horn Gáborra, a Liga volt megbízott elnökére vonatkozó információ. A cikkben foglaltakkal ellentétben Horn Gábor nem vett részt a Liga Tanács ominózus ülésén. A félreértést az okozta, hogy a Liga Tanács ülésének idején az érintett a helyszínen járt, de szerepe csak arra korlátozódott, hogy gépkocsival az egyik résztvevőt a tanácskozás színhelyére vitte. A szerző elnézést kér a tévedésért.

A Beszélő 1994. évi 5. számában a szakszervezeti kronológiába több értelemzavaró sajtóhiba csúszott. Bár a kronológia csak arra szorítkozhatott, hogy tájékozódási pontokkal segítse az olvasót, szükséges aláhúzni a következőket: a SZÉF, az ÉSZT önálló konföderáció, tőlük függetlenül hozta létre a Vegyipari Szakszervezet az Autonóm szakszervezeti konföderációt. A Nemzetközi Szakszervezeti Szövetség a múlt évben az MSZOSZ-t és a Ligát is felvette tagjai sorába. A Tisztelt Olvasótól elnézést kér a szerkesztő.

K. L.


























Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon