Skip to main content

[Olvasói megjegyzés és szerkesztőségi válasz]

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Tisztelt Lelkész Úr!

Bár katolikusnak születtem, az izraelita hitelvekkel rokonszenvezem, így nem érzem elfogultnak magamat pápaügyben. A pápalátogatásról a Beszélőben írt cikkének van egy olyan része, amit értelmetlenül és feleslegesen sértőnek találok. Az Antikrisztusról szóló szakaszban Ön párhuzamot vont a protestáns teológia Antikrisztusai – a pápák, jelesül II. János Pál – és a legújabb kori történelem visszataszító tömeggyilkosai, Sztálin és Hitler között, mindössze arra építve, hogy utóbbiakkal kapcsolatban egyesek szintén az Antikrisztus kifejezést használták. Ez az összehasonlítás olyan képtelen és elfogadhatatlan, hogy ellenérzést kelthet írása többi, véleményem szerint helyes tétele iránt is. Cikke elején Ön büszkén hivatkozik liberális mivoltára. Semmi sem állhat távolabb egy szabadelvű közírótól, mint az övével ellentétes nézetek gyalázása, és az ilyen nézeteket valló emberek megsértése.

Zagyvai Péter

Kedves Zagyvai úr!


Megköszönve levelét egyúttal hadd igazítsam ki két félreértését. Egy megjegyzését pedig szíves engedelmével visszautasítom.

Az a fél mondat, mely alapján úgy véli, hogy az ön által kifogásolt írás szerzője alaptalanul, de „büszkén hivatkozik liberális voltára”, így hangzik: „…el akarta távolítani a keresztvizet rólam és bármiféle liberálisokról”. Hogy ön ezt a néhány szól liberális büszkélkedésnek vélte, mutatja, hogy bizony egy kicsit hajlamos arra, hogy többet, mást lásson, mint amit a betűkben lévő szellem takar.

Nem felel meg a valóságnak az sem, hogy Sztálin, Hitler és II. János Pál között párhuzamot vontam volna. Ezt ön tette meg, félreértve soraimat, melyekben csupán annyit állítottam, hogy „minden korban bármely körből kerülhetnek ki maguknak isteni hódolatot követelők vagy elfogadók”. Ez a veszély sokakra leselkedik (önre is, rám is), és ezért szabad és kell beszélni róla.

Határozottan (noha barátsággal) visszautasítom, hogy írásommal az enyémet ellentétes nézeteket gyaláztam volna, vagy a más véleményű embereket eltérő véleményemmel sérteni akartam volna.

Tisztelettel köszönti:

Iványi Gábor



















Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon