Skip to main content

Tisztelt Szerkesztőség!

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Vannak kiutak?


Elkeserítő, hogy milyen sercegő utálattal ír az SZDSZ-es Bertha Zoltán a Beszélő SZDSZ-es szerkesztőiről, és milyen megvető fölénnyel ítél TGM Bertha Zoltánról és SZDSZ-es képviselőtársairól. Sok, hasonlóan érzelemgazdag írás és nyilatkozat foglalkozik Tölgyessy Péterrel is, akiről kiderül, hogy jellemtelen, gerinctelen, akaratgyenge és befolyásolható, valamiképp mégis diktatórikus egyben. Hogyan lehetett hát ő a kerekasztal ünnepelt lovagja, a legendás Kék Könyv egyik alkotója? Nyilván fondorlattal és ármánnyal, de néhány álmatlan éjszaka árán leleplezték - volt már erre más példa is.

Pártunk jelesei úgy viselkednek, mint a szerepükre felkészületlen házastársak. A kezdet eufóriájából alig tagolható fokozatokban csúsztak át egy olyan helyzetbe, ahol a másik fél minden szava, gesztusa félreérthető és félreértendő. A vad ellenszenvvel együtt jár az önkontroll levetése. Nem értik, hogy lehet a másik olyan megátalkodottan gonosz, hogy nem látja be, hogy megint nincs igaza. Szintén jellegzetes tünet, hogy a nyomorult ellenséget címkék felragasztásával kell feltűnővé tenni. Természetes, hogy utáljuk, hiszen: radikális, populista, balra álló, konzervatív, szociálliberális, mini-MDF-es, nem kívánt törlendő. A belső harc pedig vakká tesz a külvilág iránt. A párjukkal hadakozó házasfelek nem értik, miért fordulnak el tőlük barátaik, miért látnak a vágyott megértés helyett hűvösséget és idegenkedést maguk körül.

Talán még nem késő, hagyjuk végre abba. Lássuk be, hogy a kívülállók: országunk polgárai nem fognak a mi belső ügyeinkben állást foglalni, egyszerűen csak el fogják hinni, amit egymásról mondunk. Ne értsenek félre. Semmivel sem lenne jobb, ha vitáinkról hallgatnánk. De ha a viták ilyen színvonalon folynak, a szitkozódó szájakból elfogadhatatlanul hamisak lesznek a következő választási ciklus szelíd, szabadelvű jelszavai.

Tisztelettel:








Hivatkozott cikkek

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon