Skip to main content

[Olvasói levél]

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Upor Péter: Szerecsenmosdatás (Beszélő, 1991. 37. szám)


Örömmel olvastam szeptember 14-i számukban a Szerecsenmosdatás című cikket, ami igazolja régi sejtésemet: a Fővárosi Fürdőigazgatóság helyzete nem annyira siralmas, hogy az a nagyarányú áremeléseket indokolttá tenné.

Mint a Lukács-uszoda régi, rendszeres látogatója, tanúsíthatom, hogy a drasztikus jegyáremelés és a kedvezményes bérletek megszüntetése óta az uszoda látogatottsága legalább a felére csökkent. Az idei nyár legmelegebb napjaiban – sőt vasárnap is – mindig lehetett üres heverőt találni a fenti napozóban, ami legalább húsz éve nem fordult elő. De ugyanez a helyzet a többi uszodában és strandokon is – amint azt ismerőseimtől hallottam.

Így felmerül a kérdés, hogy az áremelés egyáltalán hozott-e többletbevételt a Fürdőigazgatóságnak?

Ezzel szemben a forgalom csökkenése a kabinosok borravaló bevételét is erősen megnyirbálhatta. Ennek lehet a következménye, hogy az uszodában állandó kabinoshiányra panaszkodnak, ha valamelyik vendég szólni merészel az öltözők elhanyagolt (piszkos) állapota és egyéb kényelmetlenségek miatt. Így a fürdők eddig sem nívós szolgáltatásai az áremelés következtében nemhogy javultak volna, hanem még jobban lezüllöttek.

Jó volna megvizsgálni az idei nyár forgalmát és árbevételét, összehasonlítva az elmúlt évek hasonló időszakával. Könnyen kiderülhet, hogy az áremelés nem hozott többletbevételt, de lezüllesztette az amúgy is gyenge szolgáltatásokat, és ami a legfájóbb, a társadalom széles rétegeit megfosztja a fürdőzés, sportolás lehetőségétől.










Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon