Skip to main content

Alföldi szóvirágok

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Tóth Albert József (szerk.), Kisújszállás, 1993. február 27–28. Püski, Budapest 1993


Mottó: „Magyarok vagyunk – tartsunk szét!” (Annus József)

„Nagyon örülök, hogy én kaptam először szót, mert szeretnék most egy másfajta hangon megszólalni.” (Filó Katalin)

„Jó harminc éve egyebet se teszünk, mint erre készülünk; mióta az első hajszálrepedések megjelentek az önkényuralom falán, megszámlálhatatlan alkalommal kerestük a szárszói országgyűlés összehívásának lehetőségét.” (Somodi István)

„Kezdetben vala az öröm.” (Géczi József)

„Arra várok évek óta, hogy ez az alkalom előállhasson, ez a szellemi közösség létrejöhessen, megfogalmazhassa a magamagáról alkotott véleményét.” (Tóth Imre László)

„Itt nagyon fontos az egyenes beszéd.” (Tóth Albert József)

„Nagyon meg vagyok tisztelve, hogy Lezsák Sándor tegnap felhívott, s külföldi útja miatt az ő képét, az ő orcáját is idehozhattam elétek, barátaim.” (Filó Katalin)

„Kezdetben vala a Lélek Tükre.” (G. Nagy Ilián)

„Nézzünk előre, nézzük meg, hogyan is állunk.” (Markó István)

„Most nézzetek körül! Nézzük meg egymást! Ismerjük meg egymást.” (Filó Katalin)

„Hát ezért vagyunk itt. Destabilizálás folyik az úgynevezett szabad sajtó zászlaja alatt, s az Aczél-féle gondolatrendőrség itt maradt csörtetőinek nem célja, hogy e saját talaján alaposan meggyengült, már-már sodródó népet felkarolja.” (Murányi László)

„Kezdem azon: a forradalom óta pusztulunk.” (Fekete Gyula)

„A nyolcvanas évek közepétől kimúlni látszott végre a dédapák álmaiból muszka segítséggel csúfolódott kétfejű borjú – az államszocializmus.” (Géczi József)

„Jómagam tehát alapvetően népnemzetben gondolkodom.” (Szűrös Mátyás)

„Úgy gondolom, hogy a szellemi összefogódzásért vagyunk itt.” (Murányi László)

„Itt ül az, akiről én azt szoktam terjeszteni, hogy a második lányom tőle van. Ezt ő is tudja, férjem is tudja, a lányom is tudja. Az idősebb Fekete Gyula.” (Filó Katalin)

„Hiányolok egy arcot, egy embert, egy magyart, egy arcot erről a konferenciáról. A neve: Andrásfalvy Bertalan.” (Csete György)

„Engedtessék meg, hogy az idővel való gazdálkodásra való tekintettel, és másokra való tekintettel is, kössem magam a papírhoz némileg.” (Szabó Lajos)

„Mondandómat, hogy benne maradhassak a kiszabott öt percben, nem írtam le, így hát rögtön bele is kezdek.” (Vass Csaba)

„Elnézést kérek, ha túlélem az öt percet.” (Rácz Sándor)

„Tekintsük magunkat olyan felsőháznak, amelybe nem választással lehet bekerülni, hanem születésünk jogán.” (Halász István)

„A demokrácia két pillére: a többségi elv és a szabadság elve igencsak sebezhető pillérek.” (Kósa Ferenc)

„Felvetődik a kérdés, hogy lehet-e fajgyűlölő, lehet-e antiszemita egy rezervátumban élő indián.” (Maczó Ágnes)

„Van tehát a népi-nemzeti szolgálatnak egy ilyen búvópatakja is, amely itt-ott megcsillant a fényben, és beletorkollott vajúdó közelmúltunkba, zajló jelenünkbe.” (Szabó Lajos)

„Talán önök is látták a tévében, az egyik Össztűz című műsorban, amikor Havas Henrik pántlikás szalmakalapban jelent meg a képernyőn.” (Gulyás György)

„Ők az úgynevezett »szakma«, ám én inkább azt mondom, hogy szakrális helyzetben maradt liberális szépfiúk, akiket egyébként folyton-folyvást »bántanak«.” (Murányi László)

„A hitet vesztett, magára hagyott és önmagát is feladó falu nyilvánvalóan áldozata lesz a liberálnihilizmus mohóságának, lélekpusztító hatásának.” (Márton János)

„Mi is az ennek a jövőnek üzenő létviszony, amelyet emlegetek, mi az az új »metafizika«, amely nem hamarkodik megtagadni a léthez való viszonyt, sőt a létet sem az elszegényített életbe kapaszkodva?” (Vass Csaba)

„A történelemnek a múltból a jövőbe vezető viharos átjáróján a Szkülla és Charübdisz között olyan zátonyok is vannak, amelyek elkerülése érdekében hol jobbra, hol balra kell kormányozni közös hajónkat.” (ifj. Fekete Gyula)

„Azok az emberek, akik a tiszta kultúrát és erkölcsöt, a magyar nemzettudatot terjesztik, mint egy rádióadó antennája kisugározzák a rezgéseket, és akik ráhangolódnak, azok fogják az adást.” (Réti Miklós)

„A szavak értelmének meghamisítása tovább tart!” (Stolmár G. Ilona)

„Bántja a fülemet a sok »ba-be« ragozás.” (Gulyás György)

„A mi elszomorodott és vérekiszívott népünk sorsára tekintve láthatjuk, mit jelent egy társadalom számára a tömeges magzatgyilkolás.” (Sebestyén Béla)

„A mundánus már hosszú ideje köztünk él, s csak azért nem tűnt mint ilyen föl, mivel kaméleon természetű, aki hol a kommunista, hol a liberalista bőrét öltögeti magára, attól függően, hogy céljai elősegítése érdekében mit lát az adott pillanatban előnyösebbnek.” (Sebestyén Béla)

„Természetesen ilyeneket és hasonlókat hallani fogunk még majd ezekben a napokban, később is.” (Pozsgay Imre)

„Ilyen hazugságok körében élünk a sajtó által.” (Pálfy G. István)

„Csurka Pista, hozzád is fordulok kérésemmel.” (Csete György)

„Ígérem, hogy nem behúzott körmökkel fogok beszélni, ahogy Balczó András az imént nehezményezte egyeseknél.” (Tőkés Gábor)

„Mindig írók körül támadnak népi mozgalmak, az írók körül, akik legmélyebben és legteljesebben képesek átélni a historikus népsorsot. Jelent átvilágító szellemük semmilyen feltételt, tiltást nem tűrhet, és az igazságokat, amiket megláttak, ki kell mondaniuk teljességgel és egyenesen. Hol lenne itt taktikának, kompromisszumnak, paktumnak helye, mikor megmaradásról, kulturális túlélésről van szó?” (Kovács Zsolt)

„Régebben szinte babonás tisztelettel figyelte az ország népe az írókat – most regények jelenhetnek meg egyetlen visszhang nélkül.” (Czine Mihály)

„A hazai, nemzeti megújulás vonata kétéves rövid menet után kisiklott, és most már feltartóztathatatlanul rohan a liberalizmusnak nevezett szakadékba.” (Tőkés Gábor)

„Ez a liberális hatalom, amely jelenleg az országban, az egész parlamentben és a kormányban  többségben van,  annyira  agresszív, és annyira totális liberalizmust valósít meg, hogy a megalkotott törvények több mint 90%-ának semmi köze a népi-nemzeti politikához. (…) Gondoljanak a vállalkozásellenes gazdaságpolitikánkra.” (Maczó Ágnes)

„Azt hiszem, hogy a népi gyökér tápanyaga visz előre minket.” (Szokolay Sándor)

„A magyar néppel sors- és lelki közösséget vállaló nemzeti értelmiséget (kell) a szabaddá lett Magyarországon komoly pozíciókhoz juttatni.” (Mózsi Ferenc)

„Mert ilyen sorsdöntő történelmi időket alig élhetett át politikus, szakember, sajtórésztvevő és állampolgár, Szent István óta.” (Fekete György)

„Nos éppen ez a léthez való viszony, az ökoszociális létviszony az, ami a magyar népnek természetes létviszonya volt, ahogyan természetes életformája volt a közösségi szerveződési forma, ennek ökológiai-erkölcsi megalapozása és az azt tetőző önkormányzat, amely természetes létformába a modernizáció nálunk is oly drasztikusan szólt bele, de amelynek korszerű alakban történő visszaépítése egyben természetes létviszonyunk visszaépítése is lenne.” (Vass Csaba)

„Bizonyos értelemben hitvalló élet a miénk, azzal, hogy idejöttünk, megszólaltunk, megszólítottunk, számon kértünk, kérdeztünk, és nagyon remélem, hogy nem hagyjuk abba.” (Murányi László)

„Befejezésül egy mellékszálnak a felvételét engedjétek meg nekem e témával kapcsolatban.” (Vass Csaba)

„Úgy bóbiskolunk, jó lenne, ha valaki fölrázna bennünket. Halló magyarok, ébresztő!” (Rácz Sándor)

(Gyűjtötte: Bozóki András folklorista)




































































































Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon