Skip to main content

A találgatástörténet vége

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Kivétel nélkül az összes államtitkár távozott, akinek a távozását a lapok megjósolták. A menesztendő államtitkárokra vonatkozóan egyáltalán nem is voltak cáfolatok, csak állítások. Minden lap annyit talált tehát, amennyit lőtt: a Népszabadság és a Magyar Hírlap nyolcat-nyolcat, az Új Magyarország egyet, a Pesti Hírlap egyet sem. Ily módon az átlagos találati arány 74 százalékra, az Új Magyarországé 88 százalékra, a Magyar Hírlapé 83 százalékra, a Népszabadságé 73 százalékra javult, a Pesti Hírlapé pedig maradt 62 százalék. A leggyakrabban Schamschula György távozását, illetve áthelyezését jósolták meg, utána Raffay Ernő kapta a legtöbb találatot.

Amennyire jól tudta a sajtó, hogy kik mennek, annyira nem tudta, hogy kik jönnek. Az utódokra nézve a négy lapban volt 41 pozitív állítás és 13 cáfolat. A cáfolatok mind bejöttek, akikről azt mondták, hogy nem lesznek miniszterek, azok nem is lettek, de a 41 állításból mindössze kettő bizonyult helyesnek. S még az a kettő is úgy, hogy az új miniszter több lehetségesnek vélt utód egyikeként említődik.

Az Új Magyarország találta el január 27-én, hogy Szabó János, Takács Gyula és Schamschula György közül az egyik Siklós Csaba utódja lesz, és a Pesti Hírlap találta el a találgatási időszak legutolsó napján, február 11-én, hogy Pásztor Gyula és Szabó János közül az egyik lesz a földművelésügyi miniszter.

Az utódokra vonatkozó 54 jóslatból 33 Gergátz Elemér utódára vonatkozott. A lapok nyolc lehetséges utódot (köztük a 36-os kisgazdafrakcióból ötöt) jelöltek meg, s közülük Zsíros Géza, Pohánkovics István, Szabó Lajos és Pásztor Gyula kinevezésének lehetőségét emlegették (és cáfolták) gyakran. Szabó János neve szinte a legutolsó pillanatban merült fel.

Tanulságképpen azt üzenhetjük kedves miniszter olvasóinknak, hogy a leváltásukról szóló pletykákat nyugodtan higgyék el, s azt üzenhetjük kedves nem miniszter olvasóinknak, hogy a kinevezésükről szóló pletykákat ne vegyék komolyan.










Hivatkozott cikkek

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon