Mészáros István László

Nyomtatóbarát változat

Volt miről vitázni, hiszen a keretegyezmény megszületése jelentősen módosította a közgyűlés által még 1993 elején felállított munkatervet. Ekkor a közgyűlés hosszas vajúdás után úgy döntött, hogy az Európai Emberi Jogi Konvenciót ki kell egészíteni a kisebbségi jogok védelmével. Híres 1201. számú ajánlásában felszólította az ET Miniszteri Bizottságát a kiegészítést szolgáló egyezmény, az ún. Kiegészítő Jegyzőkönyv elkészítésére, és az egyezményre szövegszerű javaslatot tett. A közgyűlési ajánlást méltán értékelték áttörésnek, hiszen az első olyan nemzetközi dokumentum volt, amely több puszta politikai szándéknyilatkozatnál. Romániának és Szlovákiának például egyenesen az ajánlásban írt jogok szavatolására kellett ígéretet tenniük ET-felvételükkor. Másrészt a kisebbségi jogokat a teljesség igényével foglalta össze. Végül lépést jelentett ahhoz, hogy a kisebbségi jogok megsértése esetén is nemzetközi bírósághoz (a Strasbourgban székelő Emberi Jogi Bírósághoz) lehessen fordulni. Erre jelenleg csak az Európai Emberi Jogi Konvencióban felsorolt emberi jogok megsértése esetén van mód.

Defekt

Az ígéretesen induló ügy azonban hamar, 1993 októberében defektet kapott. Az ET-tagállamok állam- és kormányfőinek bécsi csúcsértekezletén ugyanis a közgyűlés ajánlásával ellentétben úgy döntöttek, hogy a kisebbségi jogokat kodifikáló Kiegészítő Jegyzőkönyv helyett egy olyan keretegyezmény készüljön, amely azokat az alapelveket rögzíti, melyek betartására a tagállamok a nemzeti kisebbségek védelme érdekében kötelezik magukat. Nem vetették el azonban a Kiegészítő Jegyzőkönyv ötletét sem teljesen, de azt csak a kulturális szférával kapcsolatos kisebbségi jogokra leszűkítve irányozták elő. A keretegyezmény viszonylag hamar elkészült, és azt a Miniszteri Bizottság 1994 novemberében el is fogadta. Sajnos a közgyűlés, amely az események felgyorsításához a döntő impulzust adta, ajánlásának megtétele után többé nem volt ura az ügynek. Határozatai ugyanis nem kötik az ET döntéshozó szervét, a tagállamok külügyminisztereiből álló Miniszteri Bizottságot.

A keretek és ahonnét nézzük

Maga a keretegyezmény így is pozitívum abban az értelemben, hogy az első olyan jogi kötőerővel bíró nemzetközi egyezmény, amely átfogóan közelít a kisebbségek jogaihoz. Olyan alapvető területeken tartalmaz kötelezettségeket a részes államok számára, mint a nemzetiségi kultúra és nyelv megőrzése, anyanyelvű személy-, település- és utcanévhasználat, a kisebbségi oktatási intézmények fenntartásának elismerése, az etnikai arányok megváltoztatásának tilalma a kisebbségek által lakott régiókban. Két évvel a Nyelvi Charta után ezzel a dokumentummal a nemzeti kisebbségek védelmének ügye végképp polgárjogot nyert az európai fórumokon. Hiba ugyanakkor, hogy az előírások nagy része nem jogként, hanem az államok számára irányadó programjellegű elvként került megfogalmazásra. Ráadásul olyan rágógumi-megfogalmazásokkal fűszerezve, mint például „törekednek arra, hogy”, vagy „amennyire lehetséges”, „ha arra megfelelő igény mutatkozik”. Mindezek a számonkérhetőség szempontjából okozhatnak megoldhatatlan bonyodalmakat. Hiányzik továbbá az egyezmény mögül a legfontosabb elem, a kikényszerítést szolgáló hatékony kontrollmechanizmus is. Így nem véletlen, hogy az egyezményt rögtön húsz állam aláírta.

A fogyatékosságok miatt a keretegyezmény nem pótolhatja az Európai Emberi Jogi Konvenció kiegészítését egy a kisebbségi jogokat precízen megfogalmazó és legfőképpen a nemzetközi bírósági kontroll lehetőségét megnyitó megállapodással. Itt azonban jelenleg áthághatatlannak tűnő akadályt jelent a kérdést kulturális területre redukáló bécsi döntés. Ez – ahogy azt e sorok írója a közgyűlési felszólalásában is előadta – minimum azzal járhat, hogy a kisebbségi jogok között védelmi szempontból indokolatlan megkülönböztetés keletkezik: egyeseket megillet a bírói jogvédelem, másokat nem. Kérdéses például, hogy a nyelvhasználat jogát be lehet-e majd préselni a kulturális jogok közé.

A játszma folytatódik

Az új helyzetre tekintettel az elmúlt héten újabb ajánlást fogalmazott meg a közgyűlés. Mindamellett, hogy felhív a keretegyezményhez való csatlakozásra, érdemi és végrehajtási szempontból egyaránt gyengének minősíti azt, és az Emberi Jogi Konvenció kiegészítésére sürgeti a Miniszteri Bizottságot. (Jellemző, hogy a közgyűlési vitában Eduard Kukan szlovák képviselő nem értett egyet a kritikai hangvétellel.) Szövegszerű javaslatot is tesz: ezúttal a bécsi csúcs iránymutatásának megfelelően kulturális címszó alatt bár, de a kulturális szférát kiterjesztően értelmezve átmenti az eredeti ajánlásban írt kisebbségi jogok túlnyomó részét. Persze a Miniszteri Bizottság nyilván átlát majd a szitán, és az is könnyen előfordulhat, hogy a közgyűlés továbbra is „birtokon kívül” marad. A döntés jelzésértéke azonban így sem lebecsülhető, hiszen nyomatékosítja, hogy az ügynek nincs vége, ahogy azt egyes szomszédaink látni szeretnék. A keretegyezmény nem lehet végállomás, hanem csak egy elem a kisebbségi jogvédelem rendszerében.

• Belföld